Tavasszal láttak hozzá a Marosszentannáról érkezett, az ottani református templomban felszerelt orgona felújításához a gyergyószentmiklósi orgonakészítő és -restauráló műhelyben. Jókora meglepetés érte a szakembereket a szétbontásakor. Amint a műhely vezetőjétől, Bartis Szabolcstól megtudtuk, arról voltak adataik, hogy 1881-ben javításon esett át a hangszer, azt is sejtették, hogy korábban már használta a gyülekezet.

– El is kezdtük a sípok újragyártását, hiszen a régiek használhatatlan állapotban voltak, mind a fa, mind a fémsípokat teljesen rekonstruálni kellett

– ismertette Bartis.
A szélláda felbontásakor viszont annak belsejében újabb feljegyzéseket találtak, melyeket a Gyulafehérvári Egyházmegye levéltárosának segítségével fordíttattak le. 

– Arra vonatkozik a feljegyzés, hogy az építő, ha beteszi az utolsó sípsort és megkapja az érte járó bort, az orgona befejezettnek tekinthető. A feljegyzést 1725. október 3-án keltezték

– részletezte a restaurátor, és megjegyezte, két év múlva éppen háromszáz éves lesz a különleges hangszer.

Ennek ismeretében a hang­szer restaurálása, eredeti ál­lapotába való visszaállítása újabb kihívásokat jelent a szakembereknek, hiszen az is kiderült, nagyobb, nem négy-, hanem hatregiszteres volt eredetileg. Igyekeznek a fa- és fémsípokat, a szélládát is teljesen rekonstruálni.

– Amikor ennek a munkálatnak nekiláttunk, nagyon rossz állapotban volt a hangszer. Sípok hiányoztak, teljesen hiányzott a klaviatúrája, át volt építve a fúvórendszere, látszott, hogy nem hozzáértő kezek dolgoztak vele. Kötelességünknek érezzük, hogy ezt a hangszert tökéletesen visszaállítsuk az eredeti állapotába

– mutatott rá Bartis Szabolcs. 
Úgy tervezik, év végére újra eredeti pompájában lesz látható a marosszentannai orgona, talán még egy műhelykoncertre is sor kerülhet a hazaszállítása előtt.