Gyergyószentmiklóson 1983. március 21-én, a nap-éj egyenlőség hajnalán császármetszéssel világra jött 1920 grammos újszülöttként az Enikőnek keresztelt 36 évnyi elmúlás. Tanú az „ikertestvére”, egy szigorúan időzített psziché. Kettőjük harca adott költészetbe, zenébe, festészetbe öltözött, örökformájú vértezetet, amelynek tartalma a Halhatatlanság szeretett volna lenni. Egyetlen verssorával illusztrálva: „olyan egyedül vagy, hogy átsüt rajtad a holnap”. 16 év tanulás után helyet keresett, munkahelyeket, a világban, e maradék 13 esztendő hányódásai közben született alkotásai, tehát kiállítások sora, két könyve, illusztrációi, fényképei, videói, meg is zenésült költeményei, antológiákban, folyóiratokban jelentkezés, ~ három oldalnyi leltárban sem foglalhatók össze. Ezekben kereste helyét a külvilág, miközben csalódásait, kudarcait, kiközösítéseit magába falazta. Összeomlásig, 2019. április kilencedikéig. „olyan egyedül vagy, hogy átsüt rajtad a holnap” – súgta Neki a maximalizmusra törekvés. 12 hónapot dolgozhatott a Tarisznyás Márton Múzeumban, félretett fizetéséből jelentette meg festményeinek repróival dúsan illusztrált verseskötetét Budapesten, abban a világvárosban, ahol augusztusi éjszakán, a Krúdy utca 14. szám alatt fogant. Napszemüvegbe öltözve hunyta le szemét. Kozmikus vonzalma is volt, csak első születésnapja előtt nevette el magát, éjszaka felsírt, azzal vigasztaltam: „nézd meg, süt a Nap”; az ablak felé fordult és felkacagott. Magányosabb lett a Világegyetemnél. Külföldre 1990-ben jutott el, a Hajósi Nemzetközi Művésztelepre 11 évet járt, közben hármat a Békésire. Sosem láthatta a tengert. A költészet napján ravatala mellett álltunk. fájsz akkor is ha alszom mint gyűrődés a rajzon világom össze-vissza borzongó fénykulissza apádból és anyádból izzó kincsként hiányzol széthullámzó körökben gyászolunk egyre többen lélegzeteddel megszűnt fájdalmaktól menekszünk (2019. április 11.) Burján Emil