„Csoda egy hely volt valamikor ez a Borszék, és úgy tűnik, hogy lassan ismét csodálatossá válik” – jegyezte meg az első alkalommal szervezett Borszék Bogrács Feszt forgatagában egy turista, mondván, utoljára gyermekkorában járt a fürdővárosban, így „most minden egyes pillanat aranyat ér.” [caption id="attachment_73950" align="aligncenter" width="1000"] Konferencia élsportolókkal. A rossz idő ellenére is sokan voltak Fotó: Ceaun Borsec Festival / Facebook[/caption] A multikulturalitás jegyében zajlott háromnapos fesztiválon a gasztronómiától kezdve, a sportprogramokon át a művészetekig mindenki megtalálhatta a kedvére valót, a látogatók pedig a többször eleredő eső ellenére is kitartottak, rámutatva: ugyan mit számít néhány csepp eső, ha régi pompáját idézi a fürdőváros? Személy szerint elsavanyodtam az égi áldástól, szerencsére azonban majdhogynem egyedül voltam ezzel. A szervezők megállás nélkül robotoltak, a látogatók jól érezték magukat, majd amikor azt kérdeztem, hogy mégis miért tartják fontosnak a rendezvényt, a válasz mind magyar, mind román nyelven két szóban érkezett: Borszék él. Már pénteken érkeztek a figyelmeztetések a közösségi oldalon, hogy lassan nemhogy szállás, de parkolóhely sincs Borszéken a bográcsfesztivál miatt. Az biztos, hogy nem mindennapi médiakampány előzte meg az eseményt, és úgy tűnik, hogy a reklámozás nem volt hiábavaló: sokakat megmozdított a rendezvény. Szombaton a saját szememmel is meggyőződhettem, hogy nem a levegőbe beszéltek: az út mindkét oldalán hosszú sorban parkoltak az autók, a látvány emésztése közben pedig azon pörgettem az agyam, hogy mégis melyik programpontra építsem majd rá az irományomat? A színes felhozatalból képtelen voltam egyet kiragadni, így a válasz még most sincs meg, amikor ezeket a sorokat írom. [caption id="attachment_73951" align="aligncenter" width="1000"] Készül a mokányok főztje. Ízelítő Fotó: Kertész László[/caption] Fakanálforgatás bóvli nélkül Érkezésemkor már javában zajlott a futóverseny, amelyen a gyermekektől az idősekig minden korosztály részt vett, így néztem is nagyokat, amikor a sípálya felé vezető utamon a hetvenes bácsi úgy elrobogott mellettem, ahogy nekem talán még kamasz koromban sem ment. A különböző nemzeti kisebbségek gasztronómiai bemutatóját tartották a sípályán, amelyhez közeledve egyre intenzívebb illatfelhő jelezte, hogy a bográcsokban finomságok rotyognak. Először a gyergyói örmények standjához vezetett az utam, ahol a Kicsizsigaként ismert Zsigmond András kavargatta a díjnyertes hurutos levesét, de itt voltak a pusztinai csángók, külön stand volt a borszéki magyarok társaságának, a lipovánoknak, a tatároknak, a mokányoknak, illetve a székelyeknek, akik olyan túrós puliszkát készítettek, hogy még annak is ízlett, aki semmi esetre sem vallja magát puliszkarajongónak. Például nekem. A gasztronómiai programoknak itt nem volt vége, hisz vasárnap tizenegy csapat részvételével főzőversenyt szerveztek, ahol a harmadik díjat a csíkszépvíziek, a másodikot a mokányok, míg a fődíjat a Kolozsvárról érkezett csapat nyerte. Pluszpontot érdemel, hogy személy szerint nem láttam bóvlit a rendezvényen, a szélforgó és a világító babámfüle helyett viszont kézművestermékeket kínáltak, foglalkozásokat tartottak, emellett a levendulás termékek és a szász sütemények standja előtt sem lehetett úgy elmenni, hogy ne húzódjon közelebb a látogató. Gyermekfoglalkozásokkal, sport­rendezvényekkel, és zenei ínyencségekkel „bolondították meg” a fesztivál hangulatát, hisz a különböző afrikai hangszerek megis­merése mellett számos koncert, fellépő gazdagította a repertoárt: fellépett többek között a Nikola Parov Quartet és Herczku Ágnes, az Égvilág zenekar és a Fanfara Transilvania is – hogy csak néhányat említsünk. A látványra is adtak Borszéken: a Cernat DG néven ismert művész például láncfűrésszel úgy faragott medvét, hogy – amint egy idősebb bácsi fogalmazott – „az embernek a pofája le kell szakadjon.” Konferenciát is tartottak, ahol neves sportolók, többek között Török Zsolt hegymászó, Avram Iancu úszó és Tiberiu Ușeriu maratonfutó is a sportolás és az egészséges életmód fontosságáról beszélt a jelenlévőknek. [caption id="attachment_73952" align="aligncenter" width="1000"] Készül a mokányok főztje. Ízelítő Fotó: Kertész László[/caption] Biztosan hagyománnyá válik a fesztivál A forgatagban a rendezvény egyik főszervezőjével, Pădureanu Sanyival is összefutottunk, aki lapunk kérdésére megjegyezte, az volt az alapgondolat, hogy Borszéket ne csak a borvízforrásairól ismerjék, mondván, sokkal több van a településen, főleg ami a kikapcsolódást illeti. Rámutatott, összefogással valósították meg a rendezvényt, név szerint pedig Dan Burlac barátját említette, aki szintén a személyes kapcsolatai által járult hozzá a szervezéshez. Arra a kérdésre, hogy hagyománnyá válhat-e a Borszék Bogrács Fesztivál, a főszervező magabiztosan jelentette ki: biztosan azzá válik. – Fontos felhívni a figyelmet, hogy Borszék létezik, ott van a turisztikai kínálatban, és nemcsak egy hétvégét, hanem akár egy hetet vagy többet is lehet itt családostul eltölteni – hangsúlyozta lapunknak Mik József, Borszék polgármestere. Hozzátette, bízik benne, hogy a kezelőbázis megnyitása jelenti majd az áttörést, a fürdőváros pedig visszakerül méltó helyére, teljes mértékben részét képezve a turisztikai élet palettájának. A településvezető mindemellett kifejtette, jó úton haladnak ez irányba, hisz most már a nyári mellett, egyre inkább erősödő téli turizmusról is beszélhetnek, a közös cél eléréséhez pedig minden hozzájárul – így a Borszék Bogrács Feszt is egyik alappillérét képezi. Kertész László