Dr. Csikány Tamás és dr. Nagy József hadtörténészek kezdeményezésére, a Tarisznyás Márton Múzeummal partnerségben szerveztek történészkonferenciát pénteken A székelyek felülmúlták önmagukat címmel.
A madéfalvi veszedelem után szervezett székely határőrvidék férfi lakossága súlyos emberáldozatokat hozott az 1764-től 1851-ig tartó időszak háborúiban. A csíki határőrök a legnagyobb veszteséget az 1813–14-es Napóleon császár elleni háborúban szenvedték el, több nagy csatában haltak vagy sebesültek meg, s kerültek hadifogságba. Ezen hősi helytállásra emlékezve a konferencia előadásai különböző megközelítésben betekintést nyújtottak a székely határőrök világába.

– Azon túl, hogy van néhány levéltári forrásunk 1821-ből, amikor a határőr parancsnokság a Kövér családtól megvásárolta az ingatlant, amely a jelenlegi múzeum épülete, sem a levéltárban, sem a műtárgyi gyűjteményünkben ebből a korból nincsenek információink. Most, az előadók által olyan ismeretek birtokába jutottunk, amelyek segítenek abban, hogy megértsük ezt a korszakot és adott esetben tudjuk, hogy milyen forrásokból érdemes tájékozódnunk

– fogalmazott az eseményről Gál Levente muzeológus.
A péntek délutáni konferencián dr. Szász Hunor, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum történésze a 18. századi csíkszéki közigazgatásról, a határőrség felállítása előtti időszakról beszélt, dr. Nagy-L. István történész, a Budapesti Hadtörténeti Intézet munkatársa a határőrezredek szervezési elvét, működését ismertette; dr. Németh Balázs hadtörténész, a magyarországi Nemzeti Közszolgálati Egyetem képviseletében a határőrség fegyvernemeit és hadászati típusokat mutatott be, végül dr. Csikány Tamás, a budapesti Kodolányi János Egyetem oktatójaként a székely határőrök jelenlétét mutatta be az 1813–14-es háborúkban.

– A konferencia címe – A székelyek felülmúlták önmagukat – valójában válasz arra a köztudatban élő kérdésre, hogy vajon a székelyek tudtak-e megfelelően hadba rendeződni, meg tudtak-e felelni a császári hadsereg elvárásainak. Az előadások azt igazolták, hogy a székely földműves emberek a megfelelő kiképzés után, hadba rendeződve maradéktalanul tudták teljesíteni a katonai feladatokat és egy-egy nagyobb csatában, a veszteségek árán is tartották azt a vonalat, amely az ő hatáskörükbe tartozott

– összegzett Gál Levente muzeológus.