Öt diakónus, a csíkmadarasi Czirják Ottó, a gyergyószárhegyi Ferencz Egon József, a kézdimartonosi Hosszu Norbert Lajos, a gyimesközéploki Kajtár Zsolt László és a deményházi Nagy Ferenc végzett idén a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetben. Őket szentelte áldozópappá dr. Kovács Gergely érsek szombaton, Szent Péter és Szent Pál apostolok fejedelmének ünnepén. Az egyházmegye főpásztora prédikációja kezdetén a papszentelés hagyományát elevenítette fel, mint mondta, tizenhat éve szentelnek áldozópappá diakónusokat ezen az ünnepen Gyulafehérváron.

– Ez kiváló lehetőség arra, hogy a két apostolfejedelem példáját állítsuk a szentelendők elé. Ha az ő példájukat nézzük, vizsgáljuk, látjuk, hogy mennyire különbözőek, meghívásukban, természetükben, képzettségükben. De ma, amikor őket együtt ünnepeljük, elsősorban arra tekintünk, ami közös bennük. Ez az apostolság – mndta az érsek rámutatva, hogy Szent Péter és Pál meghallotta a hívó szót és követte a Mestert. Követték úgy, hogy egész életüket feltették Krisztusra. – Kedves fiúk, ti sem vagytok egyformák! Eltérő a családi hátteretek, más a természetetek, mindannyiótokat egyéni módon szólított meg az Úr. Hitünk tanítása szerint ugyanis nem mi választottuk ezt a hivatást, hanem meghallottuk az Úr hívó szavát. Ő az, aki kiválasztott, meghívott. És ti, bár lehet, hogy gyöngének érzitek magatokat, tisztában vagytok gyarlóságaitokkal, erőtlenségeitekkel, mégis igent mondtatok. Pont, mint Péter és Pál. Ők sem voltak tökéletesek.

Az érsek emlékeztette a szentelés előtt állókat, hogy Pál egy alkalommal nyilvánosan szembeszegült Péterrel. Mint mondta, ahogy az apostolok Jézussal haladtak az úton, és látták az Ő példáját, teljesen elkötelezték magukat, és képesek lettek arra, hogy életüket is odaadják érte. Az érsek megjegyezte, hogy a múlt héten a gyulafehérvári székesegyházban ezüst-, arany-, és gyémántmisés paptestvéreket ünnepeltek, és az ott elhangzott szentbeszédében Karl Rahner teológust idézte. Ezt az idézetet a szentelendőkkel is közölte:

„A Krisztus melletti szabad döntésben egész lényünket el kell köteleznünk, át kell adjuk azt. Ehhez kegyelemre van szükség, amelyhez imádkozni kell. Csak az imádkozó pap lehet hívő pap.”

Az érsek Isten szolgája, Márton Áron püspök szentelési beszédét is idézte: „Hogy milyen a pap egyéni élete, és hogy eredményese-e működése, azon múlik, hogy mennyire élő a hite. Ha élő hite van, kiverődik az életén Krisztus magatartása. A hit fogja segíteni és ad erőt neki, hogy hűséges legyen Krisztushoz, és megtartsa ígéreteit, amelyeket a szenteléskor fogadott.”

– A hitet lehet tanítani, lehet szép hittanórákat tartani, de az a kérdés, hogy a hit átjárja-e a pap életét. Ha nem, akkor csak egy száraz tananyagot fog hirdetni. Egész papi szolgálatunk ezen áll vagy bukik. Küldetésünk az, hogy Krisztus személyében cselekedjünk – mutatott rá dr. Kovács Gergely, aki azt kívánta a felszentelendő papoknak, hogy valóban legyenek Krisztus képmásai és napjaink Péter és Páljai.

A szentbeszédet a felszentelendők ünnepélyes ígérete és a mindenszentek litániájának elimádkozása követte, majd a tulajdonképpeni szentelés, a kézrátétel és a felszentelő ima következett. A papjelöltek egyenként a szentelő püspök elé térdeltek. Ő a két kezét a szentelendők fejére téve csendben imádkozott, ezáltal átadva a lelki hatalmat. Végül a jelen lévő papság is a felszenteltekhez járult, és kezüket azok fejére téve kérték Isten áldását.

Az ünnepélyes beöltöztetés után az újonnan felszenteltek átvették szolgálatuk liturgikus eszközeit – a paténát (aranyozott kis, lapos tálca) és a kelyhet –, a kenyérrel és a borral együtt. A szentmise áldozati részében már az érsekkel együtt koncelebráltak.

A szentmise végén dr. Kovács Gergely érsek a pápai áldással együtt átnyújtotta a pappá szentelés tényét igazoló bizonylatot, a gyóntatási joghatóságot megadó dokumentumot és a kinevezési határozatot az újmiséseknek. Zárómozzanatként az újmisések szolgálati helyét is közölte az egybegyűltekkel. Czirják Ottót a kolozsvári Szent Mihály-plébániára, Ferencz Egon Józsefet Nagyszeben belvárosába, Hosszu Norbert Lajost a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébániára, Kajtár Zsolt Lászlót a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániára és Nagy Ferencet a baróti plébániára helyezte ki.