Hirdetés

Szokoly Alajosé volt az 1-es rajtszám

Ezen a héten induló sorozatunk hetente egy-egy olimpia fontosabb momentumaira tekint vissza az első athénitől (1896) a tokiói (2021) ötkarikás játékokig, kiemelve a több mint kétszáz erdélyi magyar és székely sportoló rendkívüli eredményét. Tizenöten olimpiai bajnokok lettek, negyvenheten pedig az olimpiai dobogón állhattak.

Becze Zoltán
Becsült olvasási idő: 7 perc
Szokoly Alajosé volt az 1-es rajtszám
Magyar sportolók az első olimpián

Az olümpiai régészeti feltárások ébresztették fel a görögökben az ősi játékok felelevenítését modern formában és rendezésben. 1859-ben Athénban – Evangelosz Zappasz kezdeményezésére – már rendeztek atlétikai játékokat. Ám az 1863-ra kitűzött és csak görög sportolók számára kiírt  „olimpia” elmaradt az uralkodó halála miatt. 

A kezdetek

A kezdeti nemzeti elzárkózást követően megindultak a nemzetközi viadalok, az angol–amerikai ökölvívó-mérkőzések, az angol-skót labdarúgó-mérkőzések, a francia-belga kerékpárversenyek. A XIX. század utolsó évtizedében  egy francia arisztokrata fogalmazta meg először publikusan az L’Indépendance Belge című lapban az újkori olimpiai játékok felújításának ötletét. Az ötkarikás játékok újraszervezését Coubertin báró már 1892-ben elkezdte, és még a XIX. század végén az ősi játékok földjén, Hellászban szerette volna lebonyolítani, ezért is van (egyesek szerint) szíve a Nemzetközi Olimpiai Akadémia parkjában, Olympiában eltemetve. Ám az olimpiai játékok újraszervezésének ötlete – fél évszázaddal megelőzve a francia bárót - egy erdélyi nemesembertől származik, aki 1836-ban, egy levélben – és sajnos nem egy sajtótermékben - próbálta gróf Széchenyi Istvánt rávenni arra, hogy négyévenként – lehetőleg szökőévben – a görög játékok példájára szervezzék meg az Új Nemzeti Olimpiai Játékokat.


Hirdetés


Íme a történelmi levél erre vonatkozó részletei:
„Vezessük hát ifiainkat az oly hasznos, de szükséges mulatságokra, melyek által a testi erő tehetség neveltetik: a serénység bátorság, vitézi tettekre éledezik. Keltsük fel őket, ragadjuk ki felidézett Mulattságokból. Küldjük, hívjuk, vigyük őket, férfiakat éledező vitézeket formáló Ősi Magyar nemesi létre testének gyakorlására. Készítsük jól megalapítva, minden 4. vagy szökőévben a Nemzeti Magyar Olimpiai Játékokat mint valaha a régi görögöknél. Virágzó Magyar Hazánk közepében áll a Magyar Athenas, azaz Buda Pest Városa. Ennek végén van a Campus Martius, azaz a dicsőséges Rákos mezeje, ahol oly sok nevezetes Országos gyűléseket tartottak, olyan sok vért folytattak, hogy vérpatakok között megtartották Hazánkat, Koronánkat. Gyüljünk mi is oda ünnepi módon, ismét üssük fel Nemzeti Sátorunkat, kezünkbe a békesség olajágát. Gyüljünk oda ünnepi módon nagy számmal. Kicsinyek, öregek, ifiak, férfiak, asszonyok és leányok. Gyüljünk  nyáron 10 vagy 20 napig, legyünk szemlélői, bizonyságai, biztatói, elrendelői és megjutalmazói ifjaink nemzeti pályafutásának, bajvívásainak. Ezek képpen nem kell késlekedni az Olimpiai játékok felállításával, tsak egésség, erő kell, a Magyarok Istene megszenteli e munkát.” Nemes Kerekes Mihály - Brad, 1836

Nemes Kerekes Mihály levele Széchenyihez

A NOB születése

1894. június 23-án, báró Pierre de Coubertin a párizsi Sorbonne Egyetem dísztermében létrehozta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, ahová meghívta a magyar polgári családból származó Kemény Ferencet is. Kemény óriási lelkesedéssel látott munkához, és megalakította a Magyar Olimpiai Bizottságot. De Coubertin álma az volt, hogy felelevenítse az ókori görög hagyományt, ismét bevezesse a nemzetek versenyét. Az első játékok idejét 1896-ra tűzték ki, egyhangúlag Görögországot jelölve annak helyéül. A görögök jó szokásukhoz híven elszieztázták a rendezést, s mikor a beígért állami támogatást sem kapták meg, fontolgatták, hogy lemondanak a rendezés jogáról. A szervezőbizottság elnöke Kemény Ferenchez fordult, hogy a görögországi állapotokat figyelembe véve, ha ott nem sikerülne megrendezni az első újkori olimpiát, átvenné-e Budapest a rendezést. Kemény a magyar politikai elit elé tárta a kérdést, de sajnos elutasító választ kapott, annak ellenére, hogy az esemény jól beillett volna a millenniumi ünnepségsorozatba. Ám ez végül már nem is volt lényeges, mert egy görög  szállító-vállalkozó, aki szinte 200 000 dollárt vett ki a zsebéből, megmentette a görögöket a visszamondás szégyenétől.

1896 – Athén

1896. április hatodikán I. György görög király 13 ország 295 sportolóját – köztük nyolc magyart - üdvözölte az első modern olimpiai játékokon. Kilenc sportág 43 számában állhattak rajthoz a versenyzők.
Az újkori olimpia egyes számú rajtszámát egy magyar versenyző, Szokoly Alajos kapta. 
Az újkori ötkarikás játékok első aranyérmese egy bosztoni egyetemista, James Connoly hármasugrásban győzött. A maratoni versenyt a történelmi csata – Kr. e. 490 - helyéről indították, és a hazaiak legnagyobb örömére Szpiridon Luisz nyerte meg.
A nyolctagú magyar delegáció két arany-, egy ezüst- és két bronzérmet szerzett. Hajós Alfréd nyerte a 100 és 1200 méteres úszószámokat. Ahogy kiszállt a tizenegy fokos vízből, az árbócra felvonták a magyar zászlót - vonatindulás előtt egy bokrétaünnepélyről kérte el Stobbe Ferenc sportvezető -, és a zenekar rázendített ... az osztrák himnuszra.
Az első magyar olimpiai bajnok a játékok befejezése után jelentkezett a Műegyetem dékáni hivatalában, hogy eleget tegyen vizsgakötelezettségének. Ilosvay professzor nem engedte, hogy elkezdje a kihúzott tétel kidolgozását, s ráförmedt:
„Nem érdekelnek a legendái. Nem vagyok kíváncsi arra, hogy mennyit ugrott a versenyen.”



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!