Talán nincs is olyan lakosa a megyének, aki ne érezné a saját bőrén, hogy hiányosak a postai szolgáltatások, lassan, gyakran késve jutnak el a küldemények a címzettekhez, az előfizetett újságokról nem is beszélve, amelyeket a faluvégiek sok esetben csak két-három naponként vehetnek kézbe. A problémák nem új keletűek, de ahelyett, hogy megoldódnának, tovább fognak súlyosbodni, ugyanis június elsejétől újabb postai ügynökségeket fognak bezárni a megyében. [caption id="attachment_49557" align="aligncenter" width="1000"] Egyre apadó szolgáltatás, apadó személyzettel Fotó: László F. Csaba[/caption] Borszéken a városi tanácsülésen is elhangzott a panasz, hogy nem hordják ki lapunkat. Egy Csíkszeredához közeli településen egy kisüzletbe teszi be a postás az újságot a postaládák helyett. Az egyik csíki nagyközségben a nyugdíj előtti napokban ki sem viszik a falu végére (gondolják, majd olvassák a nyugdíj kézbesítésekor), egy másik faluban pedig, mivel a Hargita Népe saját kézbesítője kiesett, és a posta kézbesítőjére „szorultunk”, két-három naponta vitték ki az előfizetőkhöz. Ugyanakkor több olyan megyénkbeli település van, ahol egy-két előfizetést egyszerűen nem is vesznek fel, holott, amint megtudtuk – mivel lapunknak szerződése van a Román Postával –, tulajdonképpen a kézbesítők szolgálati kötelezettségei közé tartozna. Még akkor is, ha a lapkihordás nem alapszolgáltatás, a levelek és a 10 kg alatti csomagok kézbesítésével ellentétben. Csakhogy a levelek és más küldemények kézbesítése is jócskán hagy kívánnivalót maga után: saját tapasztalatból tudom, hogy Csíkszeredából Szépvízre öt napig is tarthat egy levél útja, de hallottam, hogy Csíkszeredából Csíkszeredába is beletelhet egy hétbe. – Normális esetekben ezekre a távolságokra egy nap elegendő lenne, de ha netán a postás szabadságon van, előfordulhat, hogy késik. Az ügynökök ugyanis általában csak három-négy napos adagokban tudják letölteni a szabadságukat, de ezt is csak tavaly óta – magyarázza Szabó István, a postások érdekvédelmi szervezetének Hargita megyei vezetője, akit nem véletlenül faggattunk erről a kérdésről is. Egy jó évvel ezelőtt ugyanis támogató aláírásokat gyűjtött a szakszervezet a vidéki lakosságtól a munkafeltételek javítása érdekében, és a szabadságok letöltésének lehetőségéért is síkra szálltak. – Az aláírások szépen gyűltek – mondta a szakszervezeti vezető. – Sok helyen az elöljárók is aláírták, továbbítottuk is az illetékeseknek, de különösebb eredményt nem hozott. Elértünk egy kis fizetésemelés-formát, de mivel idén nőtt a minimálbér, a fizetésalap ismét nem elég. „Normázzák” az ügynököket A túlnyomórészt állami tulajdonban levő Román Posta évek óta próbálja gazdaságosabbá tenni a tevékenységét, és több ízben voltak elbocsátások is. Jelenlegi vezetése újabb költséghatékony intézkedésként februárban mintegy háromszáz fővel csökkentette az irodai személyzetet, elsősorban Bukarestben és áprilistól további 800 fős csökkentést tervezett. – Ez végül is nem történt meg – mondta Szabó István –, viszont megkezdődött a falusi ügynökök normázása, a tevékenységük átvilágítása, és sok településen csökkenteni akarják a munkaidejüket. Hiába, hogy eddig is hat-nyolc település vagy egy jó nagy falu tartozott egy-egy ügynökséghez, le akarják csökkenteni a munkaprogramot napi négy vagy hat órára. A februári tervezet szerint a hetven alegységből mindössze 11 maradt volna meg nyolcórás munkaidővel, kettő teljesen felszámolódott volna (Lázárfalva és Hargitafürdő), a többi fél munkaidős és háromnegyed munkaidős ügynökség maradt volna. Akkor volt a szakszervezetek és a vezetőség között egy kemény tárgyalás, ami alapján egy picit módosítottak a tervezeten, s 26 maradt volna egész normával, mintegy negyven háromnegyed normával, és 11 félnormával. Szabó István elmondta, hogy április elsejétől néhány esetben meg is történt a munkaszerződés módosítás, de több mint húsz ügynök nem írta alá a módosított munkaszerződést. Ezekben az esetekben további összevonásokat terveznek. Egy személyben szinte minden – Valóban most frissiben voltak felmérések, és néhány esetben a küldemények darabszáma és a lejárandó távolság nem igazolta az egész normát, így óraszámcsökkentésre van szükség – vélekedett Dombi József, a Hargita Megyei Postahivatal vezetője. – Ezekben az esetekben a posta tesz egy ajánlatot a munkaszerződés módosítására. Amennyiben az érintett nem ért ezzel egyet, a környező alegységekhez osztjuk be az adott településeket, mert a négyórás állásokra nem igazán kerül új jelentkező. Dombi József nem tudta pontosan megmondani, hogy hány Hargita megyei ügynökség szűnik meg, mert még folyamatban vannak a tárgyalások, de konkrétan Tarcsafalva esetét említette, ahol júniustól megszűnik a postaügynökség, és az általa kiszolgált helyiségek a székelyszentmihályi ügynökség hatáskörébe kerülnek át. Azt is elmondta, hogy amennyiben nő a küldemények darabszáma, nőhet a munkaóra is, ezért tulajdonképpen a postai alkalmazottak is segíthetnének magukon – például előfizetők toborzásával. – Csakhogy lassan a klasszikus postának vége van – tette hozzá az igazgató. – A magánlevelezés óriásit csökkent, és a pénzátutalások is többnyire elektronikusan történnek. Próbálunk lépést tartani a fejlődéssel, de nehezen megy, és a klasszikus szolgáltatások lassan eltűnnek. Nem leányálom Pontos választ nem kaptunk ugyan a megyénkbeli postai hálózatra vonatkozóan (mint ahogy arra sem, hogy hány épülete van a Román Postának a megyében), de azt megtudtuk, hogy van összesen 23 postahivatal, néhány postafiók és külső egység, mintegy hetven ügynökség és egy székhely nélküli, úgynevezett körbejáró postás is, aki Zetelakán és környékén intézi a kézbesítést. A megyénkben 330 körül van a Román Posta alkalmazottjainak száma. Az ügynökségek többnyire egyszemélyesek, az alkalmazottnak kell felvállalnia, hogy biztosít egy helyiséget a saját ingatlanjában postai célra és abban – a normájától függően – napi egy-két órás ügyfélszolgálatot lát el. Ezért nem fizet külön bért a posta, még akkor sem, ha az illető nem a saját lakásán, hanem pl. a művelődési otthonban vagy az iskolában bérel helyiséget. Az ügynöknek a munkaidő fennmaradó részében kell megoldania a kézbesítést, gyakran két-három faluban is. A terepmunka jó részét a nyugdíjak kifizetése tölti ki, s ha kapnak is ilyenkor borravalót, az az ügynökök igen csekély, minimálbéres jövedelmét egészíti ki. A postai alkalmazottak többnyire túlterheltek, újság-előfizetőket különösen nem toboroznak, sőt olyannal is beszéltem, aki úgy vélekedett, hogyha még az újságkihordással is megnyomorítják, inkább felmond. Természetesen az igazgatótól is megkérdeztem, miként fordulhat elő a 21. században, hogy egy levél Csíkszeredától Szépvízig öt napot tegyen meg? – Ez egy szimpla küldemény, erre nem tetszik nyugtát kapni – mutatott a szóban forgó levélre Dombi József. – Ha valaki írásbeli panaszt nyújt be, monitorizálást végzünk, de tudni kell, hogy Csíkszeredából minden küldemény Brassóba megy. Ott éjszaka elosztják, és a következő reggel érkezik elvileg a címzetthez. De hangsúlyozom, a szimpla küldeményekre a posta nem vállal semmiféle felelősséget. Ami pedig a ki nem kézbesített vagy késve kihordott újságokat illeti, nem kaptam megnyugtató választ az igazgatótól, s még csak ígéretet sem arra nézve, hogy többet nem fordul elő. Szerinte a lapkihordás beleszámít a kézbesítők havi fizetésébe, ez egy szolgáltatás, amit kötelesek elvégezni, és az előfizetési díjak bizonyos százalékával (vidéken és városon más-más értékkel) motiválják is őket… Daczó Katalin