Tegnapi, október 6-i lapszámunkban megjelent Huzavona a lázárfalvi kápolna körül című cikkünkkel kapcsolatban Albert Homonnai Márton tervező – akit a cikk megjelenése előtt nem sikerült elérnünk – kérte, tegyük közzé a következő kiegészítést, elküldve szerkesztőségünknek mindazokat az iratokat, amelyekre hivatkozik, és hangsúlyozva, hogy a brassói megyeközi bizottság első körben nem utasította el a tervet. Kiegészítését mint érintett félnek közöljük, de szerkesztőségünk nem kívánt állást foglalni a polémiában, sem folytatni azt, mindenekelőtt a kápolna helyreállításának sürgető voltára szeretnénk felhívni a figyelmet. „A megyeközi bizottság első körben jóváhagyta a tervben előírt helyreállítási javaslatot” – írja Albert Homonnai Márton, a Kontur Kft. építésze, idézve az eredeti román nyelvű szöveget: „În urma celor discutate vă comunicăm că, comisia este de acord cu propunerea de restaurare a clădirii și cu destinația de obiectiv muzeal vizitabil ocazional” (azaz a megbeszéltek alapján közöljük Önökkel, hogy a bizottság egyetért az épület restaurálási javaslatával és időszakosan látogatott múzeumi objektum rendeltetésével). Az építész hangsúlyozza, a bizottság döntése „semmilyen feltételt vagy utalást nem tartalmaz a szentélyzáró megtartására”. Mint írja: „ennek ellenére Mihály Zita műemlékvédelmi tanácsos az eng edély kibocsátását a vitás szentélyzáróval nem összefüggő kiegészítésekhez kötötte. Ezen kiegészítések után újabb közleményt adott ki és a tervet a saját kezdeményezésére újra a Bizottság elé vitte és meggyőzte a Bizottságot, hogy változtassa meg előző döntését a szentélyzáróval kapcsolatban!” Homonnai szerint „Ennek nyomán egy újabb (harmadik) közleményt adott ki, ami az engedélyeztetés feltételeként a szentélyzáró megtartását írja elő. Ezen utóbbi közlemények teljesen következetlenek az első közlemény vonatkozásában, újabb és újabb fondorlatosságokat talált ki az engedélyeztetés feltételeként.” „Egyértelmű, hogy Mihály Zitának köszönhető a kialakult helyzet és a már közel egyéves huzavona” – jegyzi meg az építész, hozzáfűzve: „Egyébként a statikai szakértő a szentélyzárófal utólagos (1930-as évek) építésekor brutális beavatkozással lebontott szerkezeti tartóelem (pillér) helyreállítását írja elő, amely nem valósítható meg a szentélyfal lebontása nélkül! És amelyet szintén lebontásra ír elő. E zárófal mint utólagos elem semmilyen értéket (történeti, építészeti, tartószerkezeti, esztétikai) nem képvisel. Lebontásával a hajóboltozat keleti oromzatán előkerülhetnének viszont olyan nyomok, amelyek az eredeti szentélyzáróra utalhatnak, ami könnyűszerkezettel, azaz fából épülhetett.” Végezetül Albert Homonnai Márton leszögezi: „a tulajdonos lázárfalvi római katolikus egyház a kápolna hiteles helyreállításában érdekelt (ami megfelel a műemlék-restaurálás alapelveinek is), olyan formában, ahogy azt Náni asszony, a történelmi Petki család leszármazottja építtette a falu görögkatolikus vallású lakói számára, a XIX-ik század elején (1819).” Daczó Katalin