Az alapítók és a jelenlegi tagok együtt ünnepelték a szervezett csíki hegyimentés létrejöttének 40 éves évfordulóját szombaton Hargitafürdőn, a felújított hegyimentőbázison. A „hőskorban” tevékenykedők és napjaink mentői között hegynyi a különbség – felszereltség, támogatottság, munkakörülmények szempontjából ugyanis ma már teljesen más a helyzet –, de a fiatalok és a kevésbé fiatalok egyetértettek abban, hogy a lelkesedés és az elhivatottság töretlenül kitartott az elmúlt negyven évben. [caption id="attachment_60918" align="aligncenter" width="1000"] Ünneplő hegyimentők. Folytonosság nemzedékeken át Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] Az ünneplés nemcsak megemlékezés, hanem bizakodó jövőbe tekintés is volt, amelynek alkalmával a mostani csapattagok találkozhattak az alapítókkal. Jelen voltak ugyanakkor a mentésben érdekelt hatóságok – készenléti felügyelőség, csendőrség – képviselői, sőt a pálos rend hargitafürdői atyái is. Az ünneplőket Szőcs Tibor egyesületi elnök köszöntötte, őt követően felszólalt Fekete Örs, Hargita Megye Tanácsa Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálatának vezetője, és Bíró Emese, a megyei önkormányzat gazdasági vezérigazgatóságának helyettes vezetője, majd pedig Berki Sándor, a hőskort is megelőző szentegyházi „hegyi pedagógus”, Tőke Dénes, az egyesület legelső elnöke, végül Marian Chivu, a közszolgálat egyik alapítója. Természetközeli eszme hirdetése Berki Sándor szentegyházi természetjáró 84 évével, izgalmas történeteivel és hasznos tanácsokkal tisztelte meg az ünneplőket. Fiatalkorában hegyimentés még nem volt, de hegyi élet már igen. Ő pedig teljesen önkéntesen, saját felszerelésével mentette a bajba jutottakat. Számtalan baleset áldozatának ő volt a megmentője, ugyanakkor arra is volt példa, hogy már csak a holttesteket hozhatta le a hegyről. – Csak a természetben lehet megismerni a gyermek lélekvilágát. Az iskolában a pedagógus a gyermek mumusa, és később a gyermek megszenvedi, ha a lélekvilága nem bontakozik ki – fejtette ki Berki Sándor, aki maga is pedagógus. Arra intette a hegyimentőket, hogy a természetközeli életre buzdítsák az iskolásokat, a megyei tanács képviselőjét pedig arra kérte, hogy segítsék anyagilag és erkölcsileg azokat, akik életeket mentenek. Más időszámítás Tőke Dénes, a Csíki Hegyimentő Egyesület legelső vezetője a mai fülnek már nehezen érthető időkről mesélt. Amikor 1977-ben megalakult a hattagú hegyimentő csapat, kezdetleges védőöltözetük és még kezdetlegesebb felszerelésük volt – karjuk és hátuk szinte kizárólagos szállítóeszköz volt. – Az országos szakszövetség évente megszervezte a Salvamont Ralit. Négy versenyszámban – tájékozódási futás, mentés sziklafalon, óriáslesiklás és sípályán való mentés – mérték össze a tudásukat az induló csapatok. A megalakulásunk második évében, ’78-ban második helyen végeztünk az országos versenyen, és ezzel akkora presztízst vívtunk ki, hogy ebből a sikerből táplálkozott később a csíki hegyimentés – fejtette ki Tőke Dénes. Ő 17 éven át vezette a csapatot, és 5. helyezésnél alább sosem adták. Nem tagadta: a legfőbb rivális mindig Gyergyó volt, az építő jellegű versengés pedig mindkét csapatot fejlesztette. – Sosem voltam irigy a mostani csapatra, sőt a 2000-es években végbement fejlődés láttán örültem, hogy végre van pénz, ehhez mérten pedig fejlődés is. El kell azonban mondanom, hogy lelkesedésben és elhivatottságban egyek vagyunk, de másban nem. Nekünk még rengeteget kellett improvizálnunk. Örülök, hogy ma már a hegyimentők többet tehetnek, mint amennyit mi tehettünk – fűzte hozzá. Ezt nem lehet romantikából csinálni Szenvedélyes beszédet mondott Marian Chivu is, a megyei tanácson belül alakult megyei hegyimentő közszolgálat egyik alapítója. A rendszerváltás után a szétesés előtt álló hegyimentést új alapokra helyezték, a megye négy csapatát tömörítő, ezek tevékenységét koordináló közszolgálatot hoztak létre, amelynek ő volt a vezetője. – Ha nem tiszteled a hegyet, a hegy sem fog tisztelni téged. Itt jön be a hegyimentő szerepe. És itt jön be a felszereltség és az erőnlét fontossága is, hiszen nem küldhet senki életet menteni felkészületlen embert, hogy végül még valakit kelljen küldenie, immár két ember megmentéséért. Profikra van szükség, olyan hivatásosokra, akiknek ez megélhetést jelent, de akik mégsem parancsszóra várnak, hanem önkéntesen indulnak a balesetet szenvedők megsegítésére. Ezt csakis elhivatottsággal lehet végezni, nem teheti senki a piros egyenöltözetből fakadó romantikából – mondta Chivu, hangsúlyozva, hogy lehetőségek rejlenek a hegyeket szerető orvosok beszervezésében, valamint a hegyi csendőrséggel való még szorosabb együttműködésben, ugyanis a csendőröknek olyan jogkörök állnak a rendelkezésükre, amelyek az önkéntes hegyimentőknek nem. Méltó módon vinni tovább az örökséget A csíki hegyimentésnek – a jelenlegi csapattagok elmondása szerint – három főbb szakasza van: a rendszerváltás előtti, a 90-es évekbeli és a 2000-es évekbeli. Ezek többnyire vezetőségváltáshoz, és jellemzően a csapat alapembereinek lecserélődéséhez köthetők. A mostani, harmadik generáció egy hivatásos és 16 önkéntes hegyimentővel működik, vezetőjük Szőcs Tibor. – Ezek a beszélgetések fontos motivációs forrást jelentenek nekünk, hiszen jelen pillanatban mi visszük tovább az elkezdett munkájukat, és reméljük, hogy méltó módon tesszük ezt. Bár folyamatos készültségi állapotban vagyunk, örülünk azért, ha nincs baleset, eltévedés, mentés, hiszen ez azt jelenti, hogy a megelőzési projektjeink működnek. A biztonságos turizmusról már nemcsak felnőttek számára, hanem iskolások, sőt óvodások számára is előadásokat, és ahol a korosztály megkívánja, foglalkozásokat tartunk – részletezte az egyesületi elnök. Fekete Örs, a közszolgálat vezetője hargitafürdőiként saját gyermekkori élményeit is felelevenítve tartott ünnepi beszédet. – A 40 éves hagyománynak köszönhetően még mindig a hegyimentő az első, aki eljut a bajba jutottakhoz. Mindez azt is igazolja, hogy az önkéntességnek nem lehet gátat szabni. Az önkéntes azért megy, mert szereti, és mert nem vár juttatást érte. Ezt is önöktől tanultuk. A mai napig tartják bennünk a lelket, szükségünk van a tanácsaikra, az útmutatásukra – méltatta az elődöket Fekete Örs. Újabb lépések A fenntartó megyei tanács részéről Bíró Emese gazdasági vezérigazgató-helyettes biztosította a hegyimentőket a lehető legelőnyösebb támogatásról. Szőcs Tibortól megtudtuk ugyanakkor, hogy a nemrég szervezett jótékonysági Katalin-bálon összegyűlt mintegy 8000 lejes adományból a csapat speciális nadrágokat és kabátokat vásárol. Mivel egy-egy ilyen védőöltözet körülbelül 750 lej, minden csapattagnak nem jut, de már ez is fontos előrelépés lesz számukra. Az ünnepségen születésnapi emlékplaketteket adtak át a csíki hegyimentés alakulásában fontos szereppel bíró egykori és jelenlegi önkénteseknek. Mint elhangzott: nem panaszkodnának ugyanilyen lelkülettel teli újabb negyven évre. [box type="shadow" ]A Csíki Hegyimentő Egyesületről A 40 évvel ezelőtt hat taggal létrejött csapatban napjainkig mintegy 35 önkéntes tevékenykedett huzamosabb ideig. A csapat 2600 négyzetkilométerért „felel”: a déli és a keleti megyehatár, a Hagymás-hegységben található Fehérmező és a Hargita déli és központi gerince által közrezárt területekért. 86 turistaútvonalat is felügyelnek, karbantartanak. Megelőző kampányaiknak köszönhetően a korábbi 100–150 téli baleset 30–35-re csökkent, nyaranta pedig csupán 10–15 balesethez szállnak ki. Egyetlen alkalmazottjuk és 16 önkéntesük van, vezetőjük szerint legalább 4 alkalmazottra lenne szükségük a még hatékonyabb munkavégzés érdekében. [/box] [box type="shadow" ]Rövid történeti áttekintés Romániában szervezett hegyimentésről 1969-től beszélhetünk. Hargita megyében 1977-ben alapították meg először a gyergyószentmiklósi Salvamont Dancurás Sportegyesületet, még ebben az évben pedig a Csíki Hegyimentő Egyesületet, amelyet később a maroshévízi, a 80-as években pedig a székelyudvarhelyi hegyimentő szervezet létrehozása követett. A csíki hegyimentő csapat kezdeményezője a megyei néptanács alkalmazásában álló Aurel Nan volt, a csapat első vezetője Tőke Dénes, a megszervezője pedig az egy évvel korábban alapított és nem sokkal később Balánbányára „költöztetett” hegymászó csapat vezetője, a nagyváradi Ilyés Kiss József. A Megyei Egészségügyi Igazgatóság alárendeltségébe beosztott egyesület ebben a formában működött a múlt rendszerben, majd a rendszerváltás utáni útkeresésre a Petres Sándor jelenlegi alprefektus és Marian Chivu által létrehozott Hargita Megyei Hegyimentő Közszolgálat jelentett megoldást. A közszolgálat első vezetője Chivu volt, és a négy térségi csapat koordinálása volt a fő feladata. Később a közszolgálat barlangimentéssel bővült, azóta ez a szervezet nevében is visszaköszön.[/box] Kovács Hont Imre