borús égbolt
Lehetetlen anyagi helyzetben van a mozgássérültek szervezete
[contact-form][contact-field label="Név" type="name" required="true" /][contact-field label="Email" type="email" required="true" /][contact-field label="Honlap" type="url" /][contact-field label="Üzenet" type="textarea" /][/contact-form]
Szeptember elsejétől érvénybe lépett a védett műhelyek helyzetét megnehezítő kormányrendelet, amely a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezete esetében azt a konkrétumot eredményezte, hogy hét munkatársból ketten maradtak hivatalosan alkalmazottai a szervezetnek, közülük az egyik személynek decemberben szűnik meg a munkaviszonya. Míg augusztusban 25 ezer lejes bevételük volt a védett műhelynek is köszönhetően, addig szeptemberben már csak 225 lej.
[caption id="attachment_60586" align="aligncenter" width="1000"]
Készül a kéztörlő. Szövevényes jogszabályok Fotó: László F. Csaba[/caption]
Az elbocsátott személyek azóta önkéntes alapon dolgoznak a szervezetnél mindenféle bérezés nélkül. Józsa Csaba ügyvezető elnök elmondása szerint a szervezet hálás az önkéntesen elvégzett munkáért, de megértik azt is, hogy mindenkinek meg kell élni valamiből.
– Nagy szerencsénk, hogy a Gyulafehérvári Caritas kisegített minket, és alkalmazta a mi volt munkatársainkat. Ők tulajdonképpen eleget ettek a 2017/60-as kormányrendelet követelményeinek, mivel 50-nél több személyt foglalkoztatnak, kötelességük 4 százalékos arányban fogyatékkal élőket is felvenni, különben a bruttó bérük 50 százalékának megfelelő összeget az államkasszába kell befizetniük – tájékoztatott a szervezet elnöke.
A fogyatékkal élők számára ez azzal jár, hogy a Caritas berkeiben is dolgoznak ezentúl: iratfeldolgozást és mosodai munkát vállaltak, utóbbit a Jakab Antal Tanulmányi Ház számára, akkor, amikor sok szállóvendéget fogadnak. A Caritas beleegyezett abba, hogy a mozgássérültek szervezeténél továbbra is ellássák a feladataikat önkéntes alapon.
Minden leáll, ha nem maradnak
A szervezetnél szükség van a munkára, hiszen azokat a projekteket, amelyeket elvállaltak, illetve a szolgáltatási rendszer, amelyet kifejlesztettek, összedől – ezt már Incze Zsuzsánna, a szervezettől távozó, de önkéntes módon továbbra is ott dolgozó, újdonsült Caritas-alkalmazott mondta nekünk. Hozzátette, hogy a szervezet ellehetetlenítése nemcsak az egykor ott dolgozókat érinti súlyosan, hanem az ottani foglalkozásokra járó fogyatékkal élőket és családjukat egyaránt.
– Legalább azokat a szolgáltatásokat, amelyeket már jól bejárattunk, és amelyek egyébként hiányoznak az állami szolgáltatási szektorból, szeretnénk továbbra is biztosítani. Ilyen többek között a mozgáskorlátozottak számára Romániában egyedül Hargita megyében általunk létrehozott szállítási szolgáltatás. Az elbocsátások elsősorban a mi privát problémánk, azonban ennek a közösség számára is vannak vonzatai – fejtette ki a szociális munkásként is dolgozó, ma már önkéntes munkatárs.
Mint megtudtuk, a fogyatékkal élők szemszögéből az a legnagyobb gond a 60-as kormányrendelettel, hogy megalázó helyzetbe sodorja őket. Nehezményezik, hogy valakinek a segítsége kell ahhoz, hogy normálisan dolgozhassanak és élhessenek, pedig mindent ugyanúgy csinálnak, mint ezelőtt.
Józsa Csaba szerint a védett műhelyekre vonatkozó korábbi előírások jól működő rendszert garantáltak, nem voltak tökéletesek, de sok fogyatékkal élőnek emberséges életmódot tudtak biztosítani: „dolgoztak, és azért pénzt kaptak, mint bármelyik másik ember”.
– Huszonöt év kellett ahhoz, hogy ez a rendszer kialakuljon, és most egy tollvonással áthúzták az egészet, ahelyett hogy az állam igyekezett volna jobbá tenni. Erre léteztek is javaslatok, amelyet a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek országos föderációja (FONSS) dolgozott ki. Javaslataikban szerepel, hogy ellenőrizzék a védett műhelyeket, és azokat szankcionálják, amelyek kifejezetten profitorientált tevékenységet végeznek, de élvezik a törvény nyújtotta kedvezményeket. Ehelyett a kormányrendelettel inkább megszüntették a védett műhelyek „különleges státusát” és arra kényszerítik őket, hogy a szabad piacon állják meg a helyüket – vázolta fel az aktuális helyzetet Józsa Csaba.
Elmondta továbbá, hogy lehetetlen feladat elé állították őket, hiszen a tömeggyártású, olcsó és „tökéletesnek” látszó termékeket az emberek szívesebben veszik le a boltok polcairól, mint azokat, amelyeket nem biztos, hogy olyan nagy precizitással készítettek a fogyatékkal élők, ráadásul utóbbiaknak több időbe és pénzbe kerül az előállítás, ami miatt az árak sem annyira kedvezőek.
Nem adják fel
Az érdekképviseletek azóta is próbálnak tárgyalásokat folytatni a kormány képviselőivel, de jóformán meg sem hallgatják őket. Szeptember elsején lépett életbe a kormányhatározat, de ahhoz semmilyen alkalmazási módszertant nem tettek közzé.
– A pénzügy másként alkalmazza a jogszabályt, emiatt nem veszik figyelembe azt, hogy a fogyatékkal élő személy korlátozott munkaképessége miatt csak napi négyórás munkaidőben dolgozhat, de meg kellene kapnia érte a törvény által előírt minimálbért. A pénzügy ezzel szemben akkor is csak a ledolgozott órák száma után járó összeget hagyja jóvá – ismertette az ellentmondásokat a szervezet elnöke.
A jogszabály bevezetésének következtében egyébként a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének bevétele elképesztően sokat csökkent: míg augusztusban 25 ezer lej volt a bevételük, addig szeptemberben mindössze 220 lej.
A FONSS számításai szerint a kormányrendelet következtében az államnak 500 millió lejes többletbevétele származott az első hónapban. A Hargita megyei szervezetnek annyiban szerencséje van, hogy a működéshez szükséges anyagi feltételek biztosítását Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, valamint Hargita Megye Tanácsa is támogatja.
Ez abból a szempontból mégis hátrány, hogy amíg nem készül el az állami költségvetés, azt követően pedig nem hagyják jóvá a helyi és megyei önkormányzati költségvetéseket, addig a szervezet sem részesül támogatásban 2018-ban.
Józsa Csaba elmondta, hogy mindezzel együtt bizakodón tekintenek a jövőbe. Remélik, hogy az érdekképviseleteknek sikerül elérni, hogy megváltoztassák a jogszabályokat.
Márk Boglárka
Készül a kéztörlő. Szövevényes jogszabályok Fotó: László F. Csaba[/caption]
Az elbocsátott személyek azóta önkéntes alapon dolgoznak a szervezetnél mindenféle bérezés nélkül. Józsa Csaba ügyvezető elnök elmondása szerint a szervezet hálás az önkéntesen elvégzett munkáért, de megértik azt is, hogy mindenkinek meg kell élni valamiből.
– Nagy szerencsénk, hogy a Gyulafehérvári Caritas kisegített minket, és alkalmazta a mi volt munkatársainkat. Ők tulajdonképpen eleget ettek a 2017/60-as kormányrendelet követelményeinek, mivel 50-nél több személyt foglalkoztatnak, kötelességük 4 százalékos arányban fogyatékkal élőket is felvenni, különben a bruttó bérük 50 százalékának megfelelő összeget az államkasszába kell befizetniük – tájékoztatott a szervezet elnöke.
A fogyatékkal élők számára ez azzal jár, hogy a Caritas berkeiben is dolgoznak ezentúl: iratfeldolgozást és mosodai munkát vállaltak, utóbbit a Jakab Antal Tanulmányi Ház számára, akkor, amikor sok szállóvendéget fogadnak. A Caritas beleegyezett abba, hogy a mozgássérültek szervezeténél továbbra is ellássák a feladataikat önkéntes alapon.
Minden leáll, ha nem maradnak
A szervezetnél szükség van a munkára, hiszen azokat a projekteket, amelyeket elvállaltak, illetve a szolgáltatási rendszer, amelyet kifejlesztettek, összedől – ezt már Incze Zsuzsánna, a szervezettől távozó, de önkéntes módon továbbra is ott dolgozó, újdonsült Caritas-alkalmazott mondta nekünk. Hozzátette, hogy a szervezet ellehetetlenítése nemcsak az egykor ott dolgozókat érinti súlyosan, hanem az ottani foglalkozásokra járó fogyatékkal élőket és családjukat egyaránt.
– Legalább azokat a szolgáltatásokat, amelyeket már jól bejárattunk, és amelyek egyébként hiányoznak az állami szolgáltatási szektorból, szeretnénk továbbra is biztosítani. Ilyen többek között a mozgáskorlátozottak számára Romániában egyedül Hargita megyében általunk létrehozott szállítási szolgáltatás. Az elbocsátások elsősorban a mi privát problémánk, azonban ennek a közösség számára is vannak vonzatai – fejtette ki a szociális munkásként is dolgozó, ma már önkéntes munkatárs.
Mint megtudtuk, a fogyatékkal élők szemszögéből az a legnagyobb gond a 60-as kormányrendelettel, hogy megalázó helyzetbe sodorja őket. Nehezményezik, hogy valakinek a segítsége kell ahhoz, hogy normálisan dolgozhassanak és élhessenek, pedig mindent ugyanúgy csinálnak, mint ezelőtt.
Józsa Csaba szerint a védett műhelyekre vonatkozó korábbi előírások jól működő rendszert garantáltak, nem voltak tökéletesek, de sok fogyatékkal élőnek emberséges életmódot tudtak biztosítani: „dolgoztak, és azért pénzt kaptak, mint bármelyik másik ember”.
– Huszonöt év kellett ahhoz, hogy ez a rendszer kialakuljon, és most egy tollvonással áthúzták az egészet, ahelyett hogy az állam igyekezett volna jobbá tenni. Erre léteztek is javaslatok, amelyet a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek országos föderációja (FONSS) dolgozott ki. Javaslataikban szerepel, hogy ellenőrizzék a védett műhelyeket, és azokat szankcionálják, amelyek kifejezetten profitorientált tevékenységet végeznek, de élvezik a törvény nyújtotta kedvezményeket. Ehelyett a kormányrendelettel inkább megszüntették a védett műhelyek „különleges státusát” és arra kényszerítik őket, hogy a szabad piacon állják meg a helyüket – vázolta fel az aktuális helyzetet Józsa Csaba.
Elmondta továbbá, hogy lehetetlen feladat elé állították őket, hiszen a tömeggyártású, olcsó és „tökéletesnek” látszó termékeket az emberek szívesebben veszik le a boltok polcairól, mint azokat, amelyeket nem biztos, hogy olyan nagy precizitással készítettek a fogyatékkal élők, ráadásul utóbbiaknak több időbe és pénzbe kerül az előállítás, ami miatt az árak sem annyira kedvezőek.
Nem adják fel
Az érdekképviseletek azóta is próbálnak tárgyalásokat folytatni a kormány képviselőivel, de jóformán meg sem hallgatják őket. Szeptember elsején lépett életbe a kormányhatározat, de ahhoz semmilyen alkalmazási módszertant nem tettek közzé.
– A pénzügy másként alkalmazza a jogszabályt, emiatt nem veszik figyelembe azt, hogy a fogyatékkal élő személy korlátozott munkaképessége miatt csak napi négyórás munkaidőben dolgozhat, de meg kellene kapnia érte a törvény által előírt minimálbért. A pénzügy ezzel szemben akkor is csak a ledolgozott órák száma után járó összeget hagyja jóvá – ismertette az ellentmondásokat a szervezet elnöke.
A jogszabály bevezetésének következtében egyébként a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének bevétele elképesztően sokat csökkent: míg augusztusban 25 ezer lej volt a bevételük, addig szeptemberben mindössze 220 lej.
A FONSS számításai szerint a kormányrendelet következtében az államnak 500 millió lejes többletbevétele származott az első hónapban. A Hargita megyei szervezetnek annyiban szerencséje van, hogy a működéshez szükséges anyagi feltételek biztosítását Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, valamint Hargita Megye Tanácsa is támogatja.
Ez abból a szempontból mégis hátrány, hogy amíg nem készül el az állami költségvetés, azt követően pedig nem hagyják jóvá a helyi és megyei önkormányzati költségvetéseket, addig a szervezet sem részesül támogatásban 2018-ban.
Józsa Csaba elmondta, hogy mindezzel együtt bizakodón tekintenek a jövőbe. Remélik, hogy az érdekképviseleteknek sikerül elérni, hogy megváltoztassák a jogszabályokat.
Márk Boglárka
 cm.jpg)
