Püspökségének 25. évfordulóján a csíksomlyói kegytemplomban mutatott be ünnepi hálaadó szentmisét vasárnap délelőtt Tamás József, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspöke. A jubiláló nyugalmazott egyházi elöljáró prédikációjában a hála szavai mellett a keresztény értékekhez való ragaszkodásról és az Isten melletti helytállásról is beszélt.

Huszonöt évvel ezelőtt, 1997. március 1-jén a csíksomlyói kegytemplomban szentelték püspökké Tamás Józsefet, a Gyulafehérvári Főegyházmegye nyugalmazott segédpüspökét. Tamás József két évvel ezelőtt, ötvenkét év lelkipásztori és huszonhárom év püspöki szolgálat után nyújtotta be lemondását. A Csíkszeredában élő nyugalmazott segédpüspök vasárnap délelőtt a csíksomlyói kegytemplomban emlékezett meg püspökké szenteléséről és adott hálát az elmúlt évtizedek kegyelmeiért.

A szentmise elején Bálint Emil felcsíki főesperes, a csíkszeredai Szent Ágoston Plébánia plébánosa olvasta fel dr. Kovács Gergely érsek és dr. Kerekes László segédpüspök üdvözletét, majd dr. Jakubinyi György nyugalmazott érsek és Urbán Erik, az Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa köszöntötte a nyugalmazott segédpüspököt.

Tamás József prédikációjában kiemelte: életünk különböző eseményeiben napjainkban is áldozatokat kell bemutatnunk Istennek, mint ahogyan az Ószövetség is bemutatja. Többek között áldozat a böjt, a buzgóság, az alamizsnálkodás vagyis a jó cselekedetek gyakorlása a rászorulókkal, a mindennapi kereszthordozásunk és a helytállás. Hozzátette: minden áldozat bemutatásának lényege, hogy próbáljuk megköszönni a Jóistennek mindazt, ami tőle származik és ami az ő kegyelmi ajándéka.

– A mai idők világában az ember legnagyobb problémája az Isten mellett való kitartás, helytállás a keresztény értékekben és azok megélésében, mert ebben akarja a gonosz elszakítani Istentől a mai idők emberét. Isten nélkül, szabadon éljem a magam életét, és éppen ezért a keresztény értékeinkhez való ragaszkodás, Isten melletti helytállásunk ez az az igazi zsenge áldozat a részünkről, amit Istenhez való hűségünkben adhatunk Őneki – mondta Tamás József. Hozzátette: arra hív bennünket nagyböjtben az egyház, hogy helytállva a keresztény életünkben Jézus példájára győzzük le a sátánt. Megjegyezte: a püspökszentelés évfordulóján arra is gondol, mit adhatna és mit mondhatna az elmondott gondolatok tükrében. Felidézte, amikor tudomására jutott, hogy II. Szent János Pál pápa ki akarja nevezni a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspökévé, megrettent és átérezte a nagy felelősséget, érezte, hogy élvonalban állni, vezetőembernek lenni nem akármit jelent, mert nem annyira méltóság, kitüntetés, hanem felelősséggel vállat munkát és sok-sok megoldandó nehézséget, kereszthordozást jelent.

– Nehezen mondtam ki annak idején a legszebb, de egyben az ember részéről nehéznek tűnő szavakat: „Legyen meg a Te akaratod!”. Zsenge áldozatomnak ez volt az egyik vonása, amelyben le kellett győznöm önmagamat, félelmeimet. Zsenge áldozatom újabb vonása mindaz, amivel nekiindultam ennek a kalandnak, és amit püspöki jelmondatomba a Szeretet himnuszából véve így fogalmaztam meg: legnagyobb a szeretet – tette hozzá a nyugalmazott segédpüspök. Rámutatott: Szeretetre tette fel életét és munkásságát, de hogy miként sikerült ezt megvalósítani, annak az Isten a tudója és eldöntője. Megjegyezte: püspöki élete sok mozgalmas eseményben bővelkedett. A felszentelése után püspöki székhelye Csíkszereda lett és mindez lehetővé tette, hogy állandóan a hívek között legyen. Így számtalan egyházi, közéleti és kulturális rendezvényen vett részt, ugyanakkor az elmúlt 25 éveben sok új templomot, kápolnát, ravatalozót építettek, illetve sok templomot és egyházi épületet újítottak fel, amelyeknek többségét ő szentelte fel vagy áldotta meg. Hozzátette:szép emlékei közé tartozik a főegyházmegyei zsinat megtartása, a főegyházmegye fennállásának ezeréves ünneplése, a bérmautak, az egyházközségekben tartott különféle ünnepségek, és mindezek mellett eltörpülnek a feladattal járó küzdelmek, sikertelenségek, bosszúságok, amelyek az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatásáért vívott harcban, vagy a különféle személyi konfliktusokban adódtak.

Biró István