Újmisés jelmondata végigkísérte Pénzes József csíkszeredai c. esperes eddigi szolgálatát: Igen, Atyám! Igent mondott püspökének bármilyen nehéz feladattal bízta meg, és igent mondott, bármilyen kihívással szembesült. Ezekkel a mondatokkal kezdtem évekkel ezelőtt egyik róla szóló írásomat. Most azzal kell megtoldanom, hogy igennel válaszolt az Atya végső, magához szólító hívására is. Számomra ő volt az egyenes beszéd, a tartás, az igazáért való konok kiállás egyik példaképe, olyan ember volt, aki következetesen és hittel végezte a rárótt feladatokat és az önként vállalt munkát. S akinek olykor karcos szigorúságában mindig ott volt a szeretet. Életének és működésének utolsó közel negyedszázadát nagy vállalkozása töltötte ki, szabta meg, foglalta keretbe: templomot emelt. Hajdanán – de nem is olyan régen! – mikor a ma már szintén öröklétre szenderült református paptársával, Hegyi István tiszteletessel egy időben építettek új templomot gyarapodó közösségüknek, s naponta megküzdöttek a bürokrácia, az anyagbeszerzés és az építkezés nehézségei mellett az emberi közönnyel, irigységgel és kishitűséggel, viccesen mondogatták, hogy ők káeftések. Valóban, nagyszabású vállalkozást vezettek mindketten. S nemcsak templomot, hanem közösséget építettek közben. Egyik találkozásunk alkalmával elmesélte, hogy későn fedezte fel magában a papi hivatást. Szülőfalujában, az 1848-as magyar szabadságharc híres háromszéki ágyúöntőjét, Gábor Áront adó Bereckben végezte iskoláit, hegesztő szakmunkásnak pedig Brassóban tanult. Két évig dolgozott a brassói tehergépkocsigyárban, közben beiratkozott esti középiskolába, hogy érettségizzen. Trolin utazott éppen, amikor megkérdezte tőle valaki: soha nem gondolt arra, hogy pap legyen? Az elhatározás azután érlelődött meg benne, amikor rá nemsokára másodszorra is feltette valaki neki ugyanazt a kérdést, ugyanazon a troliútvonalon. – Áldott emlékű bérmaatyámmal, Dukát József plébánossal beszéltem a kérdésről, ő biztatott: ha elég elhívatást érzek magamban, akkor ő beszél érdekemben Gyulafehérvárral, a püspökséggel – elevenítette fel a történteket Pénzes József atya. – 1968. november 10-én még felvettem az előlegem a brassói gyárban, 12-én pedig már beköltöztem a kántorképző kollégiumába. A prefektus azt mondta Dukát tisztelendőnek, hogy elfogadja a növendéket, csak nincs szabad ágya. Így Dukát József poggyászként egy ágyat adott növendékének. Mint ahogy ágyat adott „hozományba” mind a tizenhárom, Gyulafehérváron tanuló berecki fiúnak. A kántorképző után elvégezte a teológiát is, 1978. június 19-én szentelte pappá Jakab Antal püspök. Lévén, hogy fehérvári tanulmányai ideje alatt könyvtárosként és nyomdászként is tevékenykedett, újmisés jelmondatául egy könyv címét választotta: Ja, Pater!, azaz Igen, Atyám!. Ez a mondat végigkísérte életét. Nem mondott nemet, amikor Brassóba helyezték káplánnak, majd a kolozsvári Mária Szeplőtelen Szíve plébániára plébánosnak. Tizenegy havi kolozsvári szolgálat után a belügyisek arra kényszerítették, hogy elhagyja a várost, püspöke pedig Zernyestre rendelte. Az itt töltött 25 hét mély nyomot hagyott benne, hisz annyi jóságot ritkán tapasztalt, mint abban a kis közösségben. Következő szolgálati helye Kézdiszentkereszt volt, majd Csíkszeredába helyezték. A hirtelen nőtt kisváros régi, piciny központi temploma egy kis közösség szolgálatára épült. A nyolcvanas évekre azonban a plébánia híveinek száma megközelítette a 25 ezret. Ezért több alkalommal is, Borbély Gábor főesperes kezdeményezésére templomépítésbe akartak kezdeni, mindannyiszor sikertelenül. A templomhiányt egy deszkából ácsolt fészerszerű épület emelésével hidalták át. Új templom építésére azonban csak az 1989-es rendszerváltást követő években gondolhattak. 1995. január 1-jén önálló egyházközséget hoztak létre a város egyik sűrűn lakott részében, magában foglalva a Kalász és a Tudor negyedeket. Élére Pénzes Józsefet nevezte püspöke. Ez az esztendő a Szent Ágoston pártfogásába ajánlott templom építésének kezdetét is jelentette. Egy elkezdett, nagyszabású terv megvalósítására rendelték ki Pénzes atyát. Jelmondatához híven vállalta a feladatot: igen, Atyám. A számok önmagukért beszélnek: az épület összértéke 1,9 millió euró, hasznos kiterített területe 3640 négyzetméter, 1200 személy – ebből 700 ülőhely – befogadására alkalmas, két, egyenként 43 méter magas tornyában négy harangot helyeztek el. Templom és kápolna, szolgálati lakások, irodák és ifjúsági központ kap majd helyet az impozáns épületegyüttesben. Bármikor szóba került nagy vállalkozása, mindig szóba hozta és dicsérte a tervező, Albert Homonnai Márton műépítész és a Kontur Kft. remek munkáját, hangsúlyozva, hogy a templom hangulata nem mindennapi, korszerűsége dacára belső terének természetes fényei a gótikus katedrálisok hangulatát idézik. De elismeréssel szólt a kivitelezőről, aki „szépen dolgozott”, akárcsak a bőkezű adományozókról, akik lehetőségeikhez mérten támogatták a nagyszabású építkezést. A legbüszkébb azonban híveire volt: „Templomba járó, a közösségért áldozatot vállaló híveink vannak” – mondta nem egy alkalommal, s ezt komolyan gondolta akkor is, amikor a templomban ülőket dorgálta egy-egy prédikációban. Rendhagyó módon, rendkívüli környezetben értesültem a hozzám nemegyszer atyai szeretettel viszonyuló – ami időnként a szidást, a nemtetszés kifejezését is jelentette – plébános elhunytáról: péntek este az unitárius nőszövetség farsangi bálján közölte a halálhírt unitárius lelkésztársa, aki imát mondott lelki üdvéért, és kérte a jelenlévőket, hogy adózzanak csenddel az elhunyt egyházfi emlékének. Ez a gesztus is igazolta, hogy Pénzes József élete nem tűnt tova nyomtalanul, jellemével, munkásságával kivívta sokunk bizalmát, elismerését. Nyugodjék békében! Sarány István Ft. Pénzes József temetése Ft. Pénzes József c. esperes, a csíkszeredai Szent Ágoston Plébánia plébánosa 2018. február 9-én este 7 órakor, türelemmel és elfogadással viselt betegsége után, a szent útravalóval megerősítve befejezte földi pályafutását, Isten üzenetének hirdetését e földi életben. A Felcsíki Római Katolikus Fő­esperesi Kerület, a csíkszeredai Szent Ágoston Plébánia, valamint a gyászoló család, a rokonok nevében és Ft. Pénzes József címzetes esperes-plébános végakaratának eleget téve tudatni szeretnénk a kedves hívekkel, hogy lelki üdvéért a plébániatemplomban 2018. február 14-én (szerdán), 15-én (csütörtökön) és 16-án (pénteken) este 6 órától virrasztást tartunk szentmisével. Temetési szertartása 2018. február 17-én, szombaton, 11 órakor kezdődik, majd végakarata szerint földi maradványait a feltámadás reményével a templom kertjében helyezzük örök nyugalomra. Részvétnyilvánításra lehetőség a szertartás kezdése előtt egy órával. Az örök világosság fényeskedjék neki! Csíkszereda, Szent Ágoston Plébánia