A székely ruhához fonott haj illik – mondta az egyik népviseletbe öltözött csíkpálfalvi fiatal lány. Az ünnepséghez pedig házigazda illik: idén az Ezer Székely Leány Napjának a tiszteletbeli házigazdája Csík­pálfalva község volt, ez pedig nemcsak a dicsőséggel, hanem bizony komoly szervezői feladatokkal is járt. Ezúttal mi is elvegyültünk a „tiszteletbeli házigazdák” között, Pálfalváról szekérrel vonultunk be velük Csíkszeredába. [caption id="attachment_73393" align="aligncenter" width="1000"] Színpadon, elemükben a székely leányok, legények. Nyeregben érzik magukat – nem véletlenül Fotók: Pap Éva[/caption] Szombaton már kora reggel talpon kellett lennünk, mert kíváncsiak voltunk a házigazda csíkpálfalviak készülődésére is. Ott az egyik családi háznál már vártak ránk, így miközben a tévés kollégák szorgosan videózták az előkészületeket, mi is hallgatóztunk. Ekkor hangzott el a fent említett mondat: a székely ruhához fonott haj illik. Hagytuk a lányokat készülni, addig is körülnéztünk, hogy mi történik a csíkpálfalvi községház előtt. Néhányan már gyülekeztek, érdeklődésünkre pedig elmesélték, hogy már három-négy hete készülnek a nagy napra, ugyanis a lehető legkomolyabban vették a tiszteletbeli házigazda címet, hiszen az felelősségteljes szervezői munkával jár. Szekérrel Csíkszeredába, majd a Nyeregbe Nyolc óra körül megérkeztek a település főterére a szekerek is. A pálfalviak már ekkor figyelmes házigazdának bizonyultak, hellyel kínáltak bennünket is az egyik szekéren. A „felajánlást” örömmel el is fogadtuk, mert kíváncsiak voltunk a szekeres felvonulásra: teljesen más élmény nem az út széléről figyelni őket, hanem ott ülni a népviseletbe öltözött székely leányok között. Amíg az indulásra vártunk, addig is meggyőződhettünk arról, hogy a székely ruhához fonott haj illik, a fiatal lányok ugyanis a szekéren ülve fonták be a szintén népviseletbe öltözött egészen pici kislányok haját. A szekéren persze nemcsak székely leányok, hanem ifjú legények is ültek. – Jönnek a huszárok – lelkendezett Éva, fiatal fotósunk, s csakugyan érkeztek is a Csíkszéki Mátyás-huszárok, akik a szekérfelvonulás élére álltak. Csíkszeredáig szekérrel hosszú az út, ezért teljesen érthető, hogy ilyenkor dalra fakadnak a fiúk és a lányok. Igaz, elértünk Csíkszereda határába, mire megegyeztek, hogy melyik nótát fújják. A nap hétágra sütött, volt, aki ezért szalmakalapot is hozott magával, mert bizony lehetett napszúrástól tartani, de egészen vidám volt a hangulat. Nem is csoda, lássuk be, annyira elszoktunk a szekerezéstől, hogy bizony igazi kalandszámba megy ma már lovas szekérrel vonulni. De még mielőtt azt hinné a messziről érkezett magyar atyafi, hogy egész Erdély – és különösen a Székelyföld – egy skanzen, szólunk, hogy azért ott figyelt a székely ruhába öltözött ifjaknál az okostelefon is. Attól még lelkesen fújták a népdalokat. [caption id="attachment_73398" align="aligncenter" width="1000"] Közös tánc Csíkszereda főterén. Erős hit, tiszta erkölcs, szilárd önazonosság[/caption] Magyar ünnep ellenszélben Alig „parkoltuk le” a lovas szekereket nem messze a Szabadság tértől, máris igyekezhettünk azt ott kezdődő hivatalos megnyitóra, ahol kiderült, hogy bukaresti ellenszélben kell hagyományait megőriznie a székelynek. A hivatalos beszédek sorát Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke indította, aki szóvá tette, hogy a gyenge érettségi eredmények a román oktatási rendszer hibája, amely akadályt gördít fiataljaink boldogulása elé. – Akkor is dolgoznunk kell, ha Bukarestben nem találják a jó irányt. Higgyünk magunkban! Hajrá Székelyföld! – biztatta a fiatalokat az elöljáró. Az eseményre Magyarországról is szép számban érkeztek, Tolna és Borsod-Abaúj-Zemplén megye is népes küldöttséggel képviseltette magát. Részükről Fehérvári Tamás, a Tolna megyei önkormányzat elnöke köszöntötte a Szabadság téren összegyűlt népes tábort. A szomszédos Kovászna megyéből is mintegy 350 résztvevő érkezett. Grüman Róbert, a Kovászna megyei önkormányzat alelnöke is felszólalt. Szükség van közösség- és identitásépítő rendezvényekre – mondta. A rendezvény programja szent­misével folytatódott, majd fent, a csíksomlyói Nyeregben is hivatalos megnyitó és a hozzá tartozó beszédek nyitották a tulajdonképpeni hagyományőrző rendezvényt. Ferencz Csaba, Csíkpálfalva polgármestere köszöntötte a résztvevőket a tiszteletbeli házigazda település részéről. Potápi Árpád János, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára már puszta jelenlétével emlékeztetett: az Ezer Székely Leány Napja több egyszerű hagyományőrző rendezvénynél. Az első, 1931-es rendezvény jelmondatát idézte: „hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságban szilárd ifjúságot akarunk”. Utána következett Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Időközben Csíksomlyó felett az ég beborult, így szinte tökéletesen aláfestette az elöljáró mondanivalóját. A megyeszékhely polgármestere ugyanis kifejtette: szembe kell nézni a tényekkel, a centenáriumát ünneplő Romániában visszarendeződés van – már ami a kisebbségi jogokat illeti. Ráduly Róbert Kálmán szerint a román államnak a magyar közösség megtörését célzó hatalmi túlkapásaira a továbbiakban is számítanunk kell. Arra kérte a résztvevőket, hogy jobb öklük magasba emelésével jelezzék: még itt vagyunk. A jelenlevők ezt meg is tették. A jelenet az ünnepség egyik leglátványosabb pillanata volt. Népi táncok és népviselet …Pedig látványban nem volt hiány, hiszen rengeteg néptáncprodukciót nézhetett meg a közönség, nem beszélve arról, hogy a népviseletbe öltözött sok ember látványa esztétikai szempontból feltétlenül reprezentatívnak volt mondható. A csíksomlyói Nyeregbe is csíkpálfalvi házigazdáink szekerén érkeztünk meg. Útközben nem lehetett nem elismeréssel adózni a fiataloknak, akik végtelen nyugalommal viselték, hogy az út szélén bámészkodók fényképezik őket. Volt, aki a háza emeleti ablakából készített videófelvételeket. A szekérút is kalandos volt, mert „kocsisunk” ismert egy rövidítést, így nem a szokásos úton, hanem egy erdei úton kerültük meg a hegyet. A csíkpálfalvi lányok igyekeztek, mert nekik kellett fogadniuk a népviseletbe öltözötteket a regisztrációs sátornál. El is fáradtak rendesen a végére. A Nyeregben igazi majális-hangulat uralkodott, a hivatalos megnyitó előtt már elkezdődött a kézművesvásár és a gyerekeket is külön sátor várta, ahol játszhattak. Volt népviseleti kiállítás, sőt népviseletmustra is, ahol a zsűri azt díjazta, hogy mennyire hitelesek a különböző népviseletek. El sem hinné az ember, hogy milyen bonyolult szempontrendszer alapján lehet megkülönböztetni az igazán autentikus népviseletet az arra csak hasonlító ruhadaraboktól! A zsűri egyik tagja, Mátéffy Mária, a Csíksomlyó Egyesület elnöke érdeklődésünkre elmondta: az idei felhozatal minőségét tekintve sokkal jobb volt, még ha kevesebben is jelentkeztek, mint korábban. Kisné Portik Irén gyergyószentmiklósi néprajzkutatótól pedig megtudtuk: régen a népviselet a viselőjének a közösségben elfoglalt helyét, életkorát, vagyoni helyzetét, sőt még családi körülményeit is ábrázolta. Ez Gyergyó- és Csíkszéken hangsúlyosabb volt, mint máshol Székelyföldön. A közösség íratlan törvényeit szigorúan betartották. Akinek nem volt erdője, legelője, szántóföldje, az nem szőhetett barna vagy zöld színt a rokolyájába. Ma már nem földbe, erdőbe fektetnek az emberek, ezért a mai népviseletekben ez már nem jelenik meg. A népviseletek története hűen követte a székely társadalom történetét. Végül elköszöntünk a csíkpálfalvi lányoktól, akik hűségesen állták a sarat egész nap. Sokszor ki sem látszottak a népviseletbe öltözöttek rengetegéből. – Rengeteget regisztráltunk, a legtöbbet Csíkszékről – törölte meg homlokát egyikük. Jövőre Csíkszentgyörgy lesz a házigazda. Volt, aki jó példával járjon előttük. Kiss Előd-Gergely https://youtu.be/l62y9k93xPc