A Csíkdánfalvi Népművészeti Szövetkezet, amely tulajdonképpen már évek óta nem működik, jelen formájában 2007-ben jött létre, amikor a Hargita Művészete Szövetkezetből a csíkdánfalvi részt kivásárolta nyolc részvényes. Kedden este a részvényesek közgyűlése a szövetkezet felszámolásáról döntött, s ezzel tulajdonképpen egy hatvanéves múlttal rendelkező szövetkezeti tevékenység zárul le Csíkdánfalván. A csíkdánfalvi kerámiaüzem elődjét Imecs András alapította 1951-ben, de a szövetkezet létrehozásának több dátuma is ismert. A tízéves évfordulós ünnepséget a Vörös Zászló napilap szerint 1967 májusában tartották, az alapítás harmincéves évfordulóját viszont 1986-ban ünnepelte a község. Hosszú ideig a Hargita Művészete Szövetkezethez tartozott, majd 2006-ban levált a csíkszeredai központtól, és az akkoriban újnak számító szövetkezeti törvénynek megfelelően Csíkdánfalvi Népművészeti Szövetkezet néven egy nyolc tagból álló szövetkezeti társulás vállalkozott arra, hogy folytatja a tevékenységet a korábbi profilnak megfelelően. Csakhogy a kerámiaműhelyből és szövőműhelyből álló együttes működése 1990 óta többször is megszakadt, és 2006-ban is, az új szövetkezet bejegyzésekor csak a szövőrészleg működött, ahol megrendelésre szőnyegeket, ágyterítőket szőttek. A kerámiaműhelyben állt a termelés. Az új szövetkezet – melynek tulajdonosai között több közszereplő is volt – fejleszteni szeretett volna, de nem történt előmozdulás, és értesüléseink szerint az alapító tagok közül többen kiléptek. A szövetkezet elnöke és a főrészvényes dr. Edvi Péter volt. A helybéli Szász János vállalkozó és testvére, Szász Judit, akik együttesen a részvények több mint egyharmadát mondhatják magukénak, később léptek be a szövetkezetbe. – Befektettem az épület felújításába és 2011-ben a testvéremmel, Szász Judittal elindítottuk a mázasedény-gyártást – idézte fel Szász János. – Csakhogy úgy tűnt, minden részvényesnek nem volt érdeke, hogy működjön az üzem, így 2012. szeptember 1-jén a kerámiarészleg befejezte a munkát – foglalta össze Szász János. – Most már se villany, se fűtés, semmi nincs, pedig 1989-ig több mint 300 ember dolgozott a szövetkezetnél. Nekem teljesen más volt az elképzelésem, amikor beszálltam. Amit belefektettem, megfelelő céllal történt, úgy gondolom, hogy a termelést is elősegítette. Átalakítottuk a belső teret, élő múzeum jelleget adtunk neki. Figyelemmel lehetett kísérni az egész technológiai folyamatot, a korongozást, a díszítést, a szárítást, a mázolást, a szövőműhelyt – és bele lehetett kóstolni a munkába is. Kristóf Ilona, a szövetkezet ügyvezetője már nyugdíjas. Leginkább azt fájlalja, hogy nincs utánpótlás, nincsenek korongosok, szövőasszonyok. Az ügyvezető szerint a 2007-ben alakult szövetkezet túl fiatal volt ahhoz, hogy a válságot átvészelje, és 2010-től nagyon lecsökkent a turistaforgalom is. Ugyanakkor a részvényesek száma 13-ra nőtt, de a közöttük tapasztalható nézeteltérések is hozzájárultak ahhoz, hogy a szövetkezet működését le kellett állítani. – A kommunista rendszerben meg tudtuk menteni, őrizni a hagyományainkat, s most, amikor mindent szabad, akkor elveszítettük – jegyezte meg Kristóf Ilona. – Úgy döntöttünk, hogy felszámoljuk a szövetkezetet – tájékoztatott Szász János. – A részvényesekből tíz jelen volt, vagy személyesen, vagy megbízásos alapon, és egyhangú döntés született. Már a közgyűlésen is részt vett egy cégfelszámoló, ez fogja végezni a felszámolást. Nagyon rég nem működik a szövetkezet, és nem is tud működni ebben a formában, ezért jobb, ha nem kínlódik tovább. Csak így lehet esetleg az ügyet kimozdítani a holtpontról. Amint Szász János elmondta, a szövetkezetnek állami tartozása nincs, csak a tagoknak, főként a főrészvényesnek, Edvi Péternek tartozik tagi kölcsön formájában. – Miután az ingatlanok eladódnak, előbb ezeket a tagi kölcsönöket törlesztik, és ha még megmarad esetleg valami, a tagok között szétosztják, de szerintem nem fog sok maradni – véli Szász János. – Sajnos nagyon leromlott állapotban voltak az épületek már amikor elindítottuk a szövetkezetet, s az volt a legnagyobb probléma, hogy nem sikerült megfelelő menedzsmentet találni, és nem találtuk meg az azonos hullámhosszt... Készült egy értékbecslés az adózás miatt, és olyan 250 ezer lej körüli értékre becsülték az ingatlanokat, de talán még annyit sem érnek. Sok épületet le kell bontani, mert életveszélyesek. Árukészlete nagyon kevés van, s a gépek annyira javításra szorulnak, hogy lehet, hogy érdemes inkább kicserélni, mint javíttatni, ha valaki folytatni akarja. Szász János ugyanis abban bízik, hogy a szövetkezet felszámolásával kimozdul a csíkdánfalvi népművészeti tevékenység a holtpontról, és azzal a feltétellel egyezett bele Sógor Csaba is, a részvényesek egyike a felszámolásba, hogy a kerámia megmentése legyen a cél. – Ez a szövetkezet fel fog számolódni, de ez nem azt jelenti, hogy nem fog semmi történni Dánfalván – erősítette meg Szász János. – Gondolom, ha nem is egyedül, hanem az önkormányzat segítségével megpróbálunk elindítani valamit, mert nem maradhat így. Hogy magának az épületegyüttesnek, ami ott van, mi lesz a funkciója, vagy ki fogja megvásárolni, nem tudom, de én szerintem egy tanműhelynek legalább működnie kell, Csíkdánfalvának ugyanis két fő vonzereje van, a strand és a népművészet. Amint Böjte Csongor-Ernő polgármestertől megtudtuk, az önkormányzat szeretné a telket és az ingatlanokat megvásárolni, és továbbra is lehetőleg népművészeti alkotótevékenység részére hasznosítani. [box type="shadow" ]Egy alkotóház tervei Véletlen egybeesés, hogy éppen ezekben a napokban került fel az epiteszforum.hu weboldalra a csíkdánfalvi származású Horvát Noémi diplomamunkaként készült Kerámia műhely és alkotóház –terve. Készítője a szövetkezeti épületeket és környezetüket gondolta újra, és egy három egységből – műhelyből, alkotóházból és kiállítótérből – álló épületet és galériával rendelkező épületet is elképzelt. A tervező úgy véli, hogy „a Kerámia Műhely és Alkotóház azon felül, hogy illeszkedik a faluközpontba, javít annak megjelenésén, továbbá munkahelyként szolgál a környék lakóinak, motiválja a gyerekeket, és összekovácsolja a falu közösségét.” (epiteszforum.hu) Tövissi Zsolt csíkszeredai építész értékelésében úgy fogalmaz, hogy „ilyen értékfelismerő, rehabilitációt segítő, a helyet értő, szerető és hálás beavatkozásokra van szükség Csík falvaiban.” Szász János, az épületet birtokló szövetkezet egyik részvényese úgy látja, hogy a terv valóban fantáziadús, de jelen pillanatban, ilyen turisztikai forgalom mellett ennek megvalósítására, ekkora befektetésre nincs valós esély.[/box] Daczó Katalin