Napra pontosan ma egy éve ütött ki a tűz a csíksomlyói romatelepen. A 2021. január 7-i tűzvészben húsz faház égett le, és több száz ember maradt otthon nélkül. A károsultak egy része a rokonaihoz menekült, a többiek számára a csíkszeredai önkormányzat nyújtott átmeneti szállást az Erőss Zsolt Arénában. Az évforduló alkalmából kilátogattunk a Somlyó 33. néven ismertté vált romatelepre, illetve megkérdeztük a megyeszékhely városvezetését is az Erőss Zsolt Arénában elszállásolt romák egy évéről. Egy évvel ezelőtt nemcsak az önkormányzat, hanem a megyeszékhely és a környező települések civil lakossága is a bajbajutottak segítségére sietett. Az Erőss Zsolt Aréna azóta átmeneti szálláshelyből állandó lakhelyévé vált a közösség egy részének. A tűzeset helyszíne egy évvel a szerencsétlenség után Az évforduló apropóján kollégámmal ellátogattunk az egy évvel ezelőtti tűzeset helyszínére. A telepre beérve néhány új épület és a tűz következtében keletkezett üres tér látványa fogadott bennünket. Mintha semmi változás nem történt volna, kisgyermekek integettek felénk, a felnőttek pedig, bár feltűnt érkezésünk, mégis tovább jöttek-mentek. Kisvártatva szóba elegyedtünk az egyik helyi lakóval, aki megerősített bennünket első feltételezéseinkben, hogy a tűzeset óta az élet zajlik tovább. Amíg beszélgettünk, egyre több személynek tűnt fel ottlétünk, és szép lassan kisebb csoport alakult ki körülöttünk. Bár a nevük elhallgatását kérték, amikor a helyzetükről kérdeztem, igencsak panaszos hangnemben beszéltek a városi önkormányzatról. – A polgármester néha autóval kijön a telepre, de csupán azért, hogy ellenőrizze, nehogy új épületet építsünk a leégettek helyére – mondta a fiatalember, akivel elsőként álltunk szóba. Hozzátette: ezeket a melléképületeket is viták árán tudták csupán kiharcolni maguknak. A többiek eközben a háttérben erősen helyeselték szavait, és imitt-amott néhány hozzászólással kiegészítették. – A szegény emberen akarnak meggazdagodni, nevetséges összeget kaptunk a károkhoz képest – mondta az egyik asszony a háttérből. Egy másik hozzászóló arra panaszkodott, hogy bár havonta egyeztettek az önkormányzattal, az elhangzottak üres beszédnek bizonyultak. Majd ugyanaz a fiatalember, akivel a beszélgetést kezdtük, elmondta, ők teljesen elvesztették – és ekkor az egész romatelep nevében beszélt – bizalmukat a városvezetés iránt. – Abban is kételkedem, hogy az ígért épületek megvannak, a területet sem az önkormányzat vette, hanem valami gazdag személy adományozta. Hogyha megvannak azok a házak, miért nem hozzák ide?! – adott hangot elégedetlenségének a romatelepen élő fiatalember. Állításuk szerint arra is ígéretet kaptak, hogy a terepet az önkormányzat rendezi, hogy ne sártengerben kelljen gázolniuk. – Mindjárt tenger van itt, milyen átmeneti helyzet az, ahol már egy éve csarnokban élnek az emberek? Hogyha éreznénk, hogy mellénk állnak, akkor mi is igyekeznénk, de így szinte lehetetlen – adott hangot elkeseredettségének a neve elhallgatását kérő szószóló. Az Erőss Zsolt Aréna és lakói Az Erőss Zsolt Arénában jelenleg 109 személy van elszállásolva, közülük 64 gyermek. A közösségben az elmúlt egy évben két elhalálozás és nyolc születés történt, számolt be lapunknak Sógor Enikő szociális ügyekért felelős alpolgármester. – Minden lehetőséget megragadtunk, hogy az ott élő közösségből minél több embert vissza vagy be tudjunk vezetni a munka világába. Jelenleg 13 embernek van állandó munkahelye. Több olyan esetünk volt, hogy a cégek érthetetlen okokból felbontottak pár munkaszerződést. Folyamatosan keressük a többieknek is a munkalehetőséget, viszont iskolai végzettség, illetve szakképzés és tapasztalat hiányában nagyon kevés erre az esély, ezért ez a felzárkóztatási programunk legfontosabb része. Huszonnyolc felnőttet írattunk be a Második Esély programba, I–IV. és V–VIII. osztályba, többen pedig estibe járnak Szentegyházára – részletezte az alpolgármester. Hozzátette: az elemi iskolások oktatását az arénában szervezték meg. A Caritas, valamint a megyei gyermekvédelem munkatársai folyamatos korrepetálást biztosítanak – fűzte hozzá Sógor Enikő. Kifejtette: az a céljuk, hogy, akik a rövidített programban elvégzik a nyolc osztályt, a későbbiekben alkalmasak legyenek arra, hogy szakmai képzéseken vegyenek részt. Szintén a munkavállalást kívánták elősegíteni azzal, hogy több fiatalnak segítettek, illetve továbbra is segítenek jogosítványt szerezni. Az arénában azóta is közösen étkeznek, a közösségi asszisztensek folyamatosan egészségügyi nevelésben részesítik őket, zajlanak az óvodai és iskolai tanítások, működik a nappali foglalkoztatás, és pontrendszerben értékelik az elvégzett munkát, a programokon való részvételt. – Egy jól bejáratott rendszer alapján végzik egymás között felosztva a munkát, vagyis az oktatásuk a sok intézményi és önkéntes segítséggel már önfenntartóan működik. Minden iskolás- és óvodáskorú gyermek reggel tanulni indul, majd délután after school programban és különböző egészségtudatosságra és higiéniára nevelő foglalkozáson vesz részt. Délelőtt a kismamáknak felvilágosító babagondozást-nevelést elősegítő tevékenységet, varrótanfolyamot szerveznek a munkatársak. Délután sok gyermek sport-, illetve zenei programokban vesz részt, hogy minél nagyobb eséllyel szakadhassanak el a rossz életviteli mintától – részletezte a jelenleg zajló tevékenységeket az alpolgármester. A városháza szociális igazgatóságának munkatársai folytatják a szociális tanácsadási és a közösségi egészségi asszisztensi munkát a családtervezés, születésszabályozás, csecsemőgondozás területein, tette hozzá az elöljáró. Változó hangulat Az alpolgármester elmondta, a közhangulat változó. – Az általános vélekedésük az, hogy mihamarabb kiköltöznének az arénából. Köztük is vannak emellett kiálló hangosabb szószólók, de akadnak olyanok is, akik csendben hálásak, hogy ennyi mindent megteszünk azért, hogy az életük jobbra forduljon, és fedél lehessen a fejük felett. Krónikus betegségek, szociális juttatásokkal kapcsolatos kérdések esetében a jogok és kötelezettségek tisztázása érdekében szoktak lenni tisztázó gyűlések. Vezetőket emeltünk ki közülük, akikkel rendszeresen találkozunk – részletezte Sógor Enikő. Az arénalakók közül a legtöbben az állandó zajra panaszkodnak, hogy nem tudnak elvonulni, ha nyugalomra volna szükségük. – Lássuk be, ennyi embernek nagyon nehéz lehet ilyen hosszú ideig türelmesen egymáshoz alkalmazkodni – mutatott rá az alpolgármester. – Ha összehasonlítjuk az arénában élőket a Tavasz utcaiakkal, de akár a Somlyó 33.-ban lakókkal is, azt tudom mondani, hogy egyre nagyobb a kontraszt köztük, rendezettebbek, a gyermekek tanulmányi eredményei javulnak, egyre többen dolgoznak, de persze évtizedes beidegződéseket nagyon nagy ráfordítással lehet jó irányba fordítani. A legnagyobb változást leginkább a jövőjüket, az életmódjukat illető perspektívában látom: kevesen vannak még, akik ugyanúgy szeretnék folytatni az életüket, mint a tűzeset előtt – fejtette ki az elöljáró. Úgy vélte, sikerült sokukban egyfajta önbecsülést ébreszteniük. Dolgozni, tanulni akarnak, külön szeretnének költözni a telep lakóitól, és tisztességes önfenntartó életet élni. Az elöljáró úgy fogalmazott: nyilvánvaló, hogy ebben a törekvésükben nagy segítségre, állandó biztatásra, támogatásra van szükségük, hiszen generációkon át kimaradtak a társadalmi integrációhoz szükséges alapvető készségek, képességek, így ezeket pótolni kell. – Felzárkózni elsősorban akkor tudnak, ha ők maguk is elhiszik, hogy képesek rá, és megkapják a biztató, befogadóbb, toleránsabb közegeket, illetve kialakítanak egyfajta immunitást a szélsőségesen elutasító reakciókkal szemben – fejtette ki Sógor Enikő. Elismerést érdemlő városlakók Sógor Enikő a csíkszeredai többségi közösség viselkedését pozitívnak minősítette. – A nagy ívű szolidaritás, amit a városlakók a tűzesetet követően felmutattak, példaértékű, büszkék lehetünk. Nyilván ez az idő teltével alábbhagyott, és a vélt vagy valós konfliktusok és híresztelések nem segítik a két közösség együttélését. Nagyon sok konfliktusos helyzetet vettünk kézbe, és igyekeztünk nap mint nap megfékezni vagy megoldani. Az együttélés természetesen korántsem zökkenőmentes, de folyamatosan dolgozunk. Vannak ellenben jelenleg is önkéntes felajánlások, adományok is. Bizonyos szempontból elmondhatom, egyre több olyan viszonyulást látok, amely toleránsabb, bölcsebb, megpróbál belátni a színfalak mögé, és nem csak a félelem és a megszokás által generált beidegződéseket, gyűlölködő zsigeri reakciókat működteti – számolt be tapasztalatairól az alpolgármester. Ugyanakkor rámutatott: a közösség jövője nagyrészt az állami költségvetéstől függ. – Egyelőre az erre vonatkozó költségvetést még nem fogadta el a kormány, így erről majd a későbbiekben tudunk nyilatkozni. Tény, hogy folytatni szeretnénk a megkezdett felzárkóztatási munkát – zárta beszámolóját Sógor Enikő.

Vlaicu Lajos