Krisztus Jézus nagyanyja, Szent Anna tiszteletére szentelték fel szombaton délután a madéfalvi Siculicidium-kápolnát – vagy templomot, ahogy többen is nevezték ünnepi beszédeikben. A konszekrációt a falu szülötte, Ft. Tamás József segédpüspök végezte, az ünnepségen a helybéli lakoson kívül magyarországi és erdélyi politikusok, valamint a testvértelepülések képviselői is jelen voltak – valamennyien hozzájárultak a templomépítéshez. [caption id="attachment_53746" align="aligncenter" width="2600"] Mindenkit megmozgatott, aki mozgott. Az összefogás kápolnáját avatták Madéfalván Fotó: László F. Csaba[/caption] Aki templomot és iskolát épít, az hisz a jövőben – fejtette ki a Siculicidum-kápolna bejáratánál Ft. Tamás József segédpüspök, aki a papság kíséretében bevonult a kerengőszerű átjáróval övezett belső udvarba, ahol megszentelte a kápolna új harangját, amelyet Szabó György, a bükki füvesember adományozott. A templomba belépő papságot a hívek is követték, amikor felhangzott a templomszentelési mise introitusa: „Ez az Isten háza és kapuja a Mennynek”. – Az Isten akarta, hogy legyen, és meglett minden – értékelte Bartalus Zoltán madéfalvi plébános, köszönve Isten és az emberek segítségét abban, hogy az istenszerető emberek fészket rakhattak, otthont teremthettek maguknak. Macalik Arnold építész az épület fogantatásról szólt, arról, hogyan próbálta megérteni, értelmezni a helyet, a tényt, hogy a közösség megszentelt egy szövetkezeti szolgálati lakást, és azt imaházzá alakította, és elérni azt, hogy úgy legyen az imaházból kápolna, hogy ne törje meg a főút mellett felsorakozott házak rendjét. – Sok kérdés felmerült bennem is, amelyekre próbáltam választ találni – mondta Macalik Arnold. – Próbáltuk ízlelgetni a helyet, felismertük, hogy szükség van áldozatra. A Kőműves Kelemen balladája nem mese, nagyon fontos üzenete van. Itt az oltár helyén volt egy harangláb, amit el kellett bontani, ezt feláldozta a közösség és helyébe lett egy liturgikus tér és lett egy csendes udvar. Szent Anna tiszteletére Ezután a templomszentelési szer­tartást végző püspök atya megáldotta a vizet, amellyel meghintették az új templom falait, így az épület a felszentelés által szent hellyé, az Istennel való kapcsolat helyévé vált. Tamás József felidézte, hogy a falu első kápolnáját Szent Anna tiszteletére emelték az elődök és a mai temetőben állt, de mivel omladozni kezdett, több mint hetven évvel ezelőtt lebontották. Ennek ellenére Szent Anna tisztelete megmaradt a közösségben, és az imaházat, amely évekig szolgálta az állomás környéki közösséget és amelynek helyén most ez az épületegyüttes áll, szintén a Szűzanya édesanyjának, Szent Annának a tiszteletére alakították ki. – Szent Joachim és Szent Anna a nagyszülők védőszentjei – hangsúlyozta Tamás József. – Nagyon fontos a mi életünkben is, hogy hogyan nő fel az új generáció, ezért kérjük, hogy Szent Anna és Szent Joachim járjon közbe a mai szülőkért és nagyszülőkért, hogy a társadalom, a nép és az egyház számára igazi jövendőt tudjanak nevelni fiataljainkból. Ez a kápolna a közelben lévő emlékművel együtt őrzi azoknak az emlékét, akik 1764. január 7-én Madéfalván életüket vesztették, vagy el kellett menekülniük. Akkor Madéfalva vérrel írta be a történelembe a nevét. Egyházi vonatkozásban vértanúknak azokat nevezzük, akik a hitükért haltak meg, és akik a hazáért és a szent eszményekért adták életüket, hősöknek nevezzük. Mindennek ellenére a vértanú kifejezés is talál őreájuk, és ahogy Arad városát a vértanúk városának is nevezzük, úgy Madéfalvát a vértanúk falujának mondhatjuk. És éppen ezért ez az emlékmű ezzel a templommal együtt továbbra is ösztönözzön bennünket hőseinknek és vértanúinknak megbecsülésére, és ösztönözzenek arra, hogy mi, a 21. század emberei szülőföldünkért megtegyünk mindent. Ebben is segítsenek és járjanak közbe érettünk a Boldogságos Szűzanya szülei, Szent Joachim és Szent Anna. A templomszentelés következő és legfontosabb mozzanata az oltár szentelése volt, amelyet olajjal fölkentek, majd megkenték a falakon található felszentelési kereszteket, ezután meggyújtották az oltáron található gyertyákat – a világ világosságának, Krisztusnak a jelképeit – és felgyúltak a templombelső különleges lámpái is. – Tüzet jöttem bocsátani a földre, hogy lángra lobbanjon – mondta a püspök, aki égő áldozatot mutatott be az oltáron, ami után az oltárt felszenteltnek tekintették és elhelyezték rajta az oltárterítőt. A templomszentelési szertartást majd a szentáldozást a világi hozzászólások követték. Az isteni akaratnak engedelmeskedve – Amikor elhelyeztük a kápolna alapkövét, 2011 pünkösdvasárnapján, nem állt rendelkezésünkre pénzügyi forrás – mondta Szentes Antal megyei tanácsos, a kápolnaépítés egyik kezdeményezője. – A sok egyeztetés után, azzal a meggyőződéssel és azzal a hittel fogtunk hozzá, hogy bármi áron, de felépül a kápolna. Bár sokan megkérdőjelezték a szükségességét a kápolnaépítésnek – ezáltal még minket is arra késztetvén, hogy újból átgondoljukk, időszerű-e most egy új kápolna építése a községben, és miért szükséges a kápolna? De jött is a határozott válasz a kérdésre: Mert Isten úgy akarja! Az akarat és elszántság mellé jöttek az anyagi támogatások is, így közös összefogással elkészült az Úr háza. A Siculicidium-templom építését a magyar kormány 182 millió forinttal támogatta. Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára nemcsak a kormány képviselőjeként, hanem a bukovinai székelyek leszármazottjaként és Madéfalva díszpolgáraként is jelen volt az ünnepségen. Beszédében a közös történelmi emlékezetről szólt. – 1764 nemcsak történelmi dátum, hanem a bukovinai székelység kálváriájának kezdete. A Siculicidium nemcsak egy szó, hanem egyben kifejeződése mindannak, amin együtt keresztülmentünk – mondta a politikus, hangsúlyozva, hogy ahogyan a székelyek több mint 250 évvel ezelőtt ősi szabadságjogaik mellett kiállva néztek szembe a kor egyik legerősebb katonai erejével, ugyanúgy ma se féljünk szót emelni a székelyek önrendelkezéshez, autonómiához való joga mellett, és bátran szembeszállni azokkal a támadásokkal, amelyek a közösség jelképeit, intézményeit és vezetőit érik. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár úgy értékelte, hogy a szétszakított székelység egysége emelte a templomot, és abban bízik, hogy a madéfalvi templom a település és egyben a térség növekedésének szemtanúja lesz, és a szétszakítottság mementójából az összetartó székely közösség szimbólumává válik. Szentes Csaba, Madéfalva volt polgármestere, a kápolnaépítés projektmenedzsere a kápolnaépítés folyamatát elevenítette fel. – Az volt a jelszavunk, hogy „Építsük együtt a madéfalvi Siculi­cidium-kápolnát”! És ez az „együtt” az a gyűjtőfogalom, amely átlépte falunk, megyénk és országunk határát, és szinte nem is tudtuk követni azok számát, akik adakoztak vagy előbbre vitték a kápolnaépítés ügyét. Ebben az időszakban Madéfalva a találkozások helyévé is vált. Például egyre többet találkoztunk éppen az ez idő alatt restaurált emlékmű közelében, a Bukovinába szakadt székelyek utódaival. És valójában ez volt az az erő, amely tartotta bennünk a lelket. [caption id="attachment_53748" align="aligncenter" width="1000"] A segédpüspök és a madéfalvi plébános „harangpróbája”. Hívó szó Fotó: László F. Csaba[/caption] Köszönet a támogatóknak Az ünnepség zárásaként emlékplaketteket nyújtottak át az építkezés fő támogatóinak, majd a vendégek járultak ajándékaikkal a mikrofonhoz: a bukovinai székelyek utódai egy zászlót és egy oltárterítőt hoztak, Bonyhád polgármestere tűzzománc-művésznő által készített keresztet adott át. Sógor Csaba a távol lévő madéfalvi református lelkész helyett a reformátusok nevében kért áldást az új hajlékra. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere úgy vélte, hogy nagy keresztet vettek a vállukra a madéfalviak, hiszen mostantól két temploma lett Madéfalvának, de fontos, hogy a két hely ne válassza el a közösséget, hanem megerősítse, hiszen Madéfalva az origó. A templomszentelési szertartást a helybeli egyházi kórus (Bíró László és Bíró Zsolt kántorok vezetésével), a madéfalvi Schola kórus (Ványolós András vezetésével) és Győrffy Erzsébet énekes előadása tette még fennköltebbé. [box type="shadow" ]Tudnivalók a kápolnáról A kápolna terveit Macalik Arnold és Ioana Bârsan építészek ingyenesen készítették. Alapozásához 329 köbméter betont és 20 tonna betonacélt használtak fel, az épület falait 240 köbméter tégla alkotja és a közel 18 ezer cserepet 123 köbméter faanyag tartja. Az ülőhelyek száma 174. Kivitelezők: Impex Aurora Kft. (Szántó Péter, Csibi Attila), Lukács Manufaktúra, Tigrawill Kft. (Részeg András). A templomnak két harangja van: a régi, amely az imaházat is szolgálta, valamint egy új. A harangok egyelőre az udvaron vannak elhelyezve. Az épületegyüttes utcai része nagy vonalakban szintén kész van. A kétszintes épület alsó szintjén a sekrestye, a gyóntatóhely, valamint mellékhelyiségek vannak, felül két szoba és fürdő található. A szentélyben elhelyezett kereszt valószínűleg 19. századi. Szentes Csaba közlése szerint 2005-ben rakták össze a temetőben talált összetört keresztet és állították fel a régi Szent Anna-kápolna helyére. Nem sírkereszt, és az egyháztanács úgy döntött, hogy a szentelésre az új templomba viszik, de hamarosan restauráltatják, és másolatot készítenek róla, csak azután döntenek arról, hogy a kápolnában az eredeti vagy a másolat kap majd helyet. Nem hiába emlegetik az összefogás kápolnájaként: a megvalósítást támogatta – több csatornán keresztül – a magyar kormány, a megyei tanács, az RMDSZ, Madéfalva testvértelepülései, egyházi és világi vezetők adományai, civil szervezetek, számos helyi és környékbeli vállalkozó, téglajegyvásárlók, névtelen adakozók.[/box] Daczó Katalin