Nagy hiányosság, hogy a romák helyzetének kezelésére nincsenek jól kidolgozott módszerek, az egy évvel ezelőtti csíksomlyói romatelepen történt katasztrófa ugyanakkor azt mutatja, hogy az eseti kezelés jól működött – hangzott el többek között azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet Romák címmel tartottak meg a hétvégén, Csíksomlyón a Multifunkcionális Központban. A Gyulafehérvári Caritas rendezvényén hazai és magyarországi szakemberek osztották meg tudásukat és tapasztalataikat a különböző szociális szervezetek munkatársaival. A rendezvényen a fórumot műhelyfoglalkozás követte. A Roma és magyar közösségi viszonyok változása Székelyföldön című kerekasztal-beszélgetéssel kezdődött péntek délelőtt a Gyulafehérvári Caritas rendezvénye. A szakmai fórumon részt vettek: Adorjáni Júlia, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Szociológia és Szociálismunkás-képző Kar kutatói csoportjának tagja; András Loránd, Hargita Megye Tanácsa és a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa; Kerezsi Hajnalka, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Gondozás Ágazatának fejlesztési aligazgatója; Nun András, a budapesti Autonómia Alapítvány vezetője és Tonk Gabriella, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Szociológia és Szociálismunkás-képző Kar kutatói csoportjának tagja. A beszélgetést, amelyen többek között részt vettek a különböző segítő szervezetek képviselői és munkatársai, Borbély András, a Caritas szakmai koordinátora vezette. Borbély András a Hargita Népe érdeklődésére elmondta, kettős céllal szervezték a romákról szóló tanácskozást. – Az egyik cél az volt, hogy elkezdjünk egy párbeszédet a roma és a nem roma viszonyok kapcsán. Nagyon erőteljes társadalmi egyenlőtlenség határozza meg a romák és a nem romák közötti együttélést, ez egy nagyon nehéz történelmi örökség. Azok a szervezetek, illetve azok a szakemberek, akik romákkal dolgoznak, sokszor egyedül érzik magukat, sokszor elveszítik a reményt. Ezúttal azt szerettük volna, hogy leültessük őket egymás mellé, hogy egy picit beszéljenek azokról a strukturális problémákról, amelyek ezt az egész munkát meghatározzák. A másik pedig egy fejlesztési cél volt, ami a műhelymunka része a programnak, ahol a résztvevők egymástól is tanulhattak különféle megoldási stratégiákat, illetve szemléleti kérdéseket is tisztázhattak egymással – mondta a szervező. A kerekasztal-beszélgetés be­vezetőjében a meghívottak elmondták, hogyan kerültek kapcsolatba a roma közösségekkel, mi motiválta őket, hogy szociális munkát végezzenek, majd a romák helyzetének rendezéséről, illetve a roma és nem roma közösségek békés együttéléséről is beszéltek. Többek között elhangzott: a többségi társadalom részéről szükséges a szociális munkás lelkület, nagy hiányosság, hogy a helyzet kezelésére nincsenek jól kidolgozott módszerek, de az egy évvel ezelőtti csíksomlyói romatelepen történt katasztrófa azt mutatja, hogy az eseti kezelés jól működött, ehhez pedig szükség van mind az intézményi, mind pedig a közösségi nyitottságra. Szó volt arról is, hogy a romaprobléma megoldása nemcsak a többségi társadalom, hanem a roma közösség érdeke is kell legyen. A szakemberek arról is beszéltek, hogy a többségi társadalom részéről sokszor elhangzik, hogy munkát kell adni a roma közösség tagjainak, de a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azt a vállalkozót, aki munkát ad a romáknak, azt kirekeszti a társadalom. Következtetésként az is elhangzott, hogy az ügy érdekében folyamatosan cselekedni kell, a három generáción át végzett munka meghozza a változást, de a helyzet rendezéséhez a saját frusztrációk legyőzése, rengeteg energia, türelem, lélekbefektetés és pénz szükségeltetik. A kerekasztal-beszélgetés után A közösségfejlesztés szemléleti alapjai címmel műhelymunkára hívta az érdeklődőket Nun András, a budapesti Autonómia Alapítvány vezetője.

Biró István