Nemrégiben jelent meg az Országos Statisztikai Intézetnek az időszakos kiadványainak az egyike, nevezetesen a hazai egészségügyi egységek 2018-as esztendei tevékenységére vonatkozó helyzetjelentés. Egy igen terjedelmes, számadatokban bővelkedő, a maga nemében érdekes és sokatmondó dokumentumot tanulmányozhatunk, s abból az derül ki, hogy a megelőző, a 2017-es esztendőhöz viszonyítva az egészségügy területén voltak olyan szegmensek, amelyek terén viszonylag jelentős változás következett be. Az alábbiakban a közérdeklődésre is számot tartó szám- és tényadatokból ismertetünk néhányat. [caption id="attachment_94118" align="aligncenter" width="1000"] A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház. A megyében közel 600 orvos dolgozott 2018-ban Fotó: Archív[/caption] Talán azzal kell kezdenünk, ami a lakosság számára a legfontosabbnak tűnhet: 2018-ban az egészségügyi rendszer (köz és privát együttesen) tevékenységét 62 ezer egységben fejtette ki, abból 50 ezer egészségügyi egység városokon találtatott, 12 ezer pedig vidéken. A hálózat többek között felölelt 524 kórházat (ebbe a számba belefoglaltatnak olyan egészségügyi központok is, amelyek folytonos bennfekvési szolgáltatásokra is képesek) a megelőző esztendei 510-zel szemben; 162 olyan egységet, amely csak egynapos bennfekvésre vagy járóbeteg-ellátásra van berendezkedve a 2017-es esztendei 124-gyel szemben; 11 ezer független orvosi szakrendelőt, 303-mal többet, mint 2017-ben; több mint 15 ezer független fogorvosi rendelőt, vagyis 108-cal többet, mint 2017-ben; közel 11 ezer családorvosi rendelőt, sajnos 111-gyel kevesebbet, mint 2017-ben. Úgyszintén bővült az orvosi laboratóriumok és a gyógyszertárak hálózata, az előbbiek száma elérve a 6500-at, az utóbbiaké pedig megközelítette a 10 ezret. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a 686 kórház és kórházzal asszimilált egység közül az elmúlt esztendőben csak 342 tartozott az úgynevezett nagy egységek (több mint 100 ágyas) kategóriájába, 265 pedig a kis orvosi egységek (kevesebb mint 50 ágyas) kategóriájába. Területi megoszlás tekintetében a város és a vidék között sok vonatkozásban nagy az eltérés. Amúgy vannak olyan egészségügyi szolgáltatások, amelyek esetében ez szinte magától értetődő, de olyanok is, amelyek kevésbé, főleg olyan körülmények között, amikor is országunk lakosságának több mint fele vidéken él. Így például a 10 944 családorvosi rendelőből 6532 váro­son fejtette ki tevékenységét, és csak 4412 vidéken. Ilyen összefüggésben megemlíthetjük azt is, hogy míg a városi környezetben 10 ezer lakosra 6,2 családorvosi rendelő jutott, addig vidéken csak 4,9. Ugyanakkor városon egy családorvosi rendelőre átlagosan 1608 lakos jutott, vidéken viszont 2046. Nagyvonalakban hasonló a helyzet a gyógyszertárak, a drogériák és a gyógyszerpontok tekintetében is: a nyilvántartásban szereplő 9953 egységből 6041 városon tevékenykedett és csak 3912 vidéken. (Az viszont örvendetes, hogy 2018-ban a vidéken tevékenykedők száma közel 200-zal gyarapodott 2017-hez viszonyítva.) Városokon 10 ezer lakosra 5,8 gyógyszertári egység jut, vidéken pedig 4,3, azaz városokon egy gyógyszertári egységre 1739 lakos, vidéken viszont jóval több: 2308. A fogorvosi ellátás tekintetében mindenképp kedvezőtlen a helyzet, még akkor is, ha országos viszonylatban 15 203 rendelő „üzemel” (108-cal több, mint 2017-ben): abból 12 996 városi környezetben és 2207 vidéken. Ilyenképpen 10 ezer lakosra városon 12,4 fogorvosi rendelő jut, vidéken viszont alig 2,4. Következésképpen városi viszonylatban egy fogorvosi rendelőre átlagosan 808 lakos jut, vidéken pedig 4090 lakos. 322 lakosra egy orvos Az elmúlt esztendőben a hazai egészségügyi rendszer 60 600 orvossal rendelkezett, 2000-rel többel, mint 2017-ben, továbbá 16 500 fogorvossal, mintegy 800-zal többel, mint a megelőző esztendőben. A gyógyszerészek száma viszont csökkent, 17 800-ról 17 600-ra. A középfokú szakvégzettséggel rendelkező személyzet 145 530 főt számlált, 3200-zal többet, mint 2017-ben, a kisegítő egészségügyi személyzet száma pedig 70 300 volt, mintegy 900-zal több mint 2017-ben. Az egészségügyi személyzet többségében nő. Az orvosok és a fogorvosok esetében azoknak több mint 66 százaléka nő, a gyógyszerészek esetében ez az arány 90 százalék körül leledzett. A rendszerben még foglalkoztatnak 1200 fiziokinetoterapeutát és 15 ezer főiskolai végzettségű orvosi asszisztenst, 300-zal, illetve 700-zal többet mint 2017-ben. A területi megoszlás tekintetében ugyancsak jelentős az eltérés. Az orvosoknak 90,6 százaléka városokon tevékenykedik, a családorvosoknak 63,1 százaléka, a fogorvo­soknak 87,7 százaléka, a gyógyszerészeknek 80,6 százaléka, a középfokú szakvégzettségű személyzetnek 89,1 százaléka és az egészségügyi kisegítő személyzetnek 88,1 százaléka. A statisztikai adatok szerint az orvosok 50 százalékát az ország 5 megyéjében foglalkoztatták. Bukarestben 13 160-at, Temes megyében 4376-ot, Iași megyében 3867-et, Kolozs megyében 3763-at és Dolj megyében 3121-et. Ez talán nem véletlen, mert az ország fővárosáról van szó, illetve olyan megyékről, amelyek lakosságszáma nagy és több egyetemi központtal is rendelkeznek, beleértve az orvosi egyetemeket is. Ilyenképpen az sem véletlen, hogy Bukarest a listavezető, amely a hazai orvosoknak mintegy 21 százalékát foglalkoztatja. A legkevesebb orvos természetszerűen a kisebb lélekszámú megyékben találtatott: Szilágy megyében 458, Ialomița megyében 340, Tulcea megyében 338, Călărași megyében 323, Giurgiu megyében pedig 318. Amúgy ez utóbbi megyék (de nem csupán) akut orvoshiánnyal küszködnek, főleg a sürgősségi ellátás, a gyermekgyógyászat és szívgyógyászat terén. Országos viszonylatban egy orvosra átlagosan 322 lakos jutott. Természetesen voltak olyan megyék, ahol ennél jóval kedvezőbb a helyzet, de olyanok is, ahol sokkal rosszabb. Maradjunk ez utóbbiaknál: Tulcea megyében egy orvosra 800 lakos jut, Călărași megyében mintegy 890, Tulcea megyében 627, Szilágy megyében pedig 493. A fővárosban viszont 144 lakos egy orvosra, Temes megyében 156 lakos, Iași megyében 199, Dolj megyében 211, Kolozs megyében pedig 183 lakos. „Közelebbi” adatok Hargita megyében a 2018-as esztendőben 579 orvos tevékenykedett, azok közül 170 családorvosként. A fogorvosok száma 183 volt. Ez azt jelenti, hogy egy orvosra 574 lakos jutott, ami jóval meghaladja az országos átlagot. Lévén, hogy megyénkhez az orvosképzés szempontjából a legközelebb Marosvásárhely van, és rendszerint oda utalódnak kezelés, illetve beavatkozás végett egyes súlyos esetek is, érdemes rápillantanunk a Maros megyei helyzetre. Az ott foglalkoztatott, illetve nyilvántartott orvosok száma 2570 (abból családorvos 618, a fogorvosok száma pedig 558). Maros megyében egy orvosra 210 lakos jut, tehát sokkal jobb a helyzet, mint az országos átlag, arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobb az ellátás, mint a szomszédos megyékben. Ám újólag nyomatékolandó, hogy az egyetemi központok a betegápolás szempontjából nem korlátozódhatnak az adott megyére. És van még egy tényező, amivel számolni kell a hazai nagyvárosok esetében, nevezetesen a magánklinikák, a magánkórházak számával és azok adottságaival. (Maros megyében például az egészségügyi privát szektorban 618 szakorvost foglalkoztatnak, jobbára főállásban.) Betegellátás A járóbeteg-szakrendelés jobbára városokon zajlik le. Ez kiderül abból is, hogy városi környezetben 11 ezer független szakorvosi rendelő működött, míg vidéken 25-ször kevesebb, szám szerint 438 szakrendelő. Ilyenképpen városi viszonylatban 10 ezer lakosra a tavaly 10,4 szakrendelő jutott, míg vidéken 0,5 (2017-ben az 10,1, illetve 0,4 volt). Mindebből az is kikövetkezik, hogy városi viszonylatban egy szakrendelőre jutó átlagos lakosszám 960 volt, míg vidéken 20 610. A már említett mintegy 686 kórház és azzal asszimilált egység 2018-ban a folyamatos bennfekvésre 133 ezer ággyal rendelkezett (amelyből 123 ezer városi környezetben és 10 ezer vidéken), továbbá 10 ezer ággyal az egynapos bennfekvés céljából. A kórházak a múlt esztendő folyamán 4,2 millió beutalt pacienst láttak el a többnapos bennfekvés keretében, és 4 milliót az egynapos bennfekvés során. A kórházi ágyaknak 91,6 százalékát, azaz 130 ezer ágyat a nagy kórházak (a 100 ágynál többel rendelkező egységek) bocsátották a páciensek rendelkezésére, 4,9 százalékot, azaz 7000 ágyat a közepes nagyságrendű (59–99 ágyas) kórházak, 3,5 százalékot, azaz 5000 ágyat a kis kórházak. A 2018-as esztendőben a kórházi benntartózkodás átlagos időtartama 7,2 nap/páciens volt azon egészségügyi központok esetében, amelyek folyamatos bennfekvést is biztosítanak legalább 2 szakterületen. Ennél jóval nagyobb volt a kezelési időtartam a TBC-s betegek esetében, az arra szakosodott két szanatóriumban a bennfekvési időtartam átlaga 28,3 nap/páciens volt. A neuropszichiátriai szanatóriumokban pedig 29,1 nap/páciens volt az arány. Hecser Zoltán