Tavaly az etédi, oroszhegyi és szentléleki gyermekeknek mutatta be a nem egyszerű, de mutatós végeredménnyel járó hagyományos technikát a kézműves-foglalkozás ötletgazdája, Tank Erzsébet képzőművész, az udvarhelyi székhelyű Forrásközpont munkatársa. A premier jól sikerült, folytatásra érdemesnek bizonyult. Az idei program egyik helyszíne a zeteváraljai kultúrotthon volt, ahol a helybéli Jókai Mór Általános Iskola diákjainak mutatta be a kesicével, viasszal pingált húsvéti tojás készítésének fortélyait. Mielőtt a kultúrotthon megtelt volna a házigazda, Dimény Katalin történelem- és vallástanár által gardírozott gyermeksereggel, a szervezők – Erzsike, Máté Zsuzsa szakreferens és Balázs Ödön fotós – előkészítették a terepet. A nejlonfóliával borított asztalokra kis tányérokban aranysárga méhviasz, gyertya, kesice került, díszítésképp mohával bélelt kosárban pedig Erzsike mesterien kihímezett piros tojásai és az egészre korona volt a helybéli gyermekek által az alkalomra szedett barkacsokor. Egy tálba hideg víz, piros színű tojásfesték, kevés ecet került – minden készen állt a tanítványok fogadására. Tíz órára benépesült a terem. Elsőként a zeteváraljai és a hozzá tartozó ivói tanoda 0–4. osztályosainak zsibongó csapata érkezett. – Jól megmostátok a tojásokat? Meg is főztétek? Meleg víz, mosogatószer a módja, mert annál szebb piros lesz a tojás, minél tisztábbra sikáltátok – kezdődött a rendhagyó tanóra. – Tudjátok, mi ez? Láttatok már ilyent? – a kesicék bemutatása felette szükséges volt, a csipet-csapatból egy gyermek sem látott még ilyet. Az eszközöket Tank Erzsike maga készítette: vékony faág közé ékelte, dróttal rögzítette a sörös-, üdítősdobozokból tölcsér alakúvá „sodort” íróhegyet. Azt is elárulta nekünk, hogy a könnyebbség kedvéért kicsit újratervezte a gyimesi asszonyok által boszorkányos ügyességgel használt hagyományos eszközt, a végén lévő lyukat tágabbra méretezte. – Tegyetek viaszt a tölcsérbe, aztán kicsit megdöntve tartsátok a gyertya fölé. Óvatosan, csak a hegye legyen a láng felett, vigyázzatok, meg ne gyúljon a szára és ne égessétek meg magatokat! A tojást jól támasszátok meg kétfelől az ujjaitokkal, aztán bátran, vékonyan húzzátok a felezővonalat, és válasszátok ki a mintát, amit rárajzoltok! – folytatódott a lépésről lépésre tanulás. Pillangós, gereblyés, ujjas, tulipános, sárkány, kétrózsás, cserelapis, fenyőágas, nyuszifüles, herelapis, koronás, kezes, laptarózsás volt a kinyomtatott mintaválaszték, de még az ördögtérgyét és Borzas Katát is fel lehetett rajzolni a tojásra. [caption id="attachment_47914" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Balázs Ödön, Hagyományőrzési Forrásközpont[/caption] – Én a koronást választottam – bökött rá az eléggé kacifántos motívumra az egyik kisfiú. Az előkészítős Balázs pedig határozottan kijelentette: ő biza „saját gondolatából” fogja kihímezni a tojást. Buzgón melengették írókájukat, hímezték a tojásokat a gyermekek. Volt, aki kicsit elszontyolodva nézte, mindenhová pöttyent a fránya olvadt viasz, csak épp oda nem, ahová ő szerette volna. – Olyan nincs, hogy elrontottad, nem sikerül! Ha lepöttyent a viasz, ne vakargassátok, hagyjátok rajta, díszítsétek tovább! – biztatta a gyermeksereget a mindenre figyelmes oktató, aki közben azt is elárulta: a gereblyés mintás tojással a dolgosságukat üzenték a leányok a locsoló legényeknek. Kinek szebbre sikerült, kinek kevésbé, de a bő két óra elteltével már minden gyerkőc tojása pirosan pompázott. A viaszminta leolvasztása viszont ördöngösnek bizonyult, volt, aki alaposan bekormozta a művét, ezért olyan lett a hímes tojása, mint a székely rokolya: fekete-piros. A kicsik után a nagyobbak is megbirkóztak a feladattal. A lányok közül sokan remekeltek, biztos kézzel rajzolták a mintát, a fiúk inkább a nevüket vagy kedvenc autómárkájukat pingálták a tojásra, de akadt olyan is, akinek a kreációján a „kecske” felirat díszelgett. Volt, aki nem sajnálta a viaszt, az egész tojást beburkolta vele. Kapott is fejmosást Erzsikétől, aki felvilágosította: ahogy a templom előtt a legénynek átadott tojás a közelgő esküvő jele, úgy a lustaságé a csupa paca. Mentőövnek előkerült a vészhelyzetekre hozott aranypor. – Ez fényes, mert egyéb ebből nem lesz, de egy nagy giccs, azt ugye tudjátok? – világosította fel a legényeket Erzsike. – Nem sikerült elsőre, sokat kell még gyakorolni, de tetszett és otthon is ki fogom próbálni – búcsúzkodtak a tanoncok. Akad köztük, aki azt mondta: jól megnézte a kesicét, nem nagy művészet azt elkészíteni, és annyira kedvet kapott a tanultakhoz, hogy édesanyját is arra biztatja, ezután csak forró viasszal írják, ne sárgára, zöldre, csakis szép pirosra fessék a húsvéti tojást. Az eredménnyel a szervezők is elégedettek voltak. Tank Erzsébet örömmel nyugtázta: nagy az érdeklődés, jó a hangulat, szeretik a gyermekek a hagyományos húsvéti tojásfestést, ezért biztos, hogy lesz folytatás jövőben.