borús égbolt
enyhe eső
helyitermek.ro
Olvasom, hogy visszaszorulnak a helyi termékek, mert nem tudja tartani a lépést a belföldi termelés a megnövekedett vásárlóerővel, és elmélkedem rajta. Bevallom, én személy szerint úgy érzem, hogy az én vásárlóerőm nem tudja tartani a lépést a belföldi, de még a közelben előállított helyi termékek árával sem, ezért vagyok kénytelen sokszor nagyáruházat választani. Hogy miért van ez így? Miért olyan drága a helyi termék a zsebünkhöz? Erre sokszor próbáltam magyarázatot találni. Mert kézműves? (Mikor igen, s mikor nem.) Mert rosszul állunk mezőgazdasági gépesítés terén? (Igen is, nem is.) Mert hosszú a tél és drága a fűtés? (Ez is számíthat.) Mert Székelyföldön élek, de az Economica.net adatai nem Székelyföldre vonatkoznak? Talán itt a bibi. Más kereset, más kereslet, más árak. Székelyföld hivatalosan nem létezik, de sok szempontból így működünk: egy országban, de elkülönülten. Ez alapvetően nem baj. Szeretem. Határozottan a békés egymás mellett élés és nem az együttélés híve vagyok. Mégis, azt hiszem, ami a termékeinket illeti, nyitnunk kellene. Ismertek és elfogadottak kellene legyenek áruink a hazai, a román piacon, s persze a magyar és az európai piacon egyaránt. (Tudom, van próbálkozás, de az Ozosep vásárt, legalábbis nevében, cseppet sem érzem szépnek…) A madeinromania.ro, a fabricatinromania.ro honlapokon egyáltalán nem vagyunk jelen, ha pedig a helyi termék (produse locale) kifejezésre keresek rá román nyelven az interneten, Erdélyből legfeljebb szebeni gasztronómiai kínálat bukkan fel. Ezzel szemben, legnagyobb meglepetésemre Kelet-Macedónia vagy Orosháza-Gyopárosfürdő helyi termékeit román nyelven is már az első oldalon kidobja a kereső, és így pl. az orosházi mosószódáról hamarabb tudomást szerezhet a román anyanyelvű érdeklődő, mint a székelyföldi borvizekről. A szekelytermek.ro weboldalon természetesen van román fordítás, de a kereső a „produse locale” kifejezésre nem adja ki az oldalt, legalábbis nem az „élmezőnyben”. Ez is hozzájárulhat, hogy úgy érzem, nem akarjuk eléggé eladni, amink van – még Székelyföldön belül, vagyis egymásnak sem. Vagy nem akarjuk eléggé megvenni? Vagy nem azt állítunk elő, amire szükségünk van? Készítjük garmadával a csecsebecséket, és a mindennapokhoz elengedhetetlen, észszerű, funkcionális dolgokat a nagyáruházakból szerezzük be? Vajon, nem rendezkedtünk-e be túlságosan szuvenírgyártásra? Igaz, nemrégiben Homoródfürdőn egy turistaváró üzletben magam is meglepődtem: olyan széles helyi termék skálát, mint ott, nem láttam sehol, szóval egy-két ötlet azért van – persze, magas áron. De van még kérdés és teendő, pótolnivaló is elég helyi termék terén. Például a helyitermek.ro webhely sem létezik.
web.jpg)
