Dilemmák szakember alkalmazásakor: Nem ért hozzá, de őt akarjuk. Meggyőzött. Valakit, valamikor, valahol. Nem feltétlenül a tudásával és hozzáértésével, de valamivel, titok, hogy mivel. Eredményei hátul maradnak a sorban, de hozzunk létre egy feltételt, valami különlegeset, amivel csak ő rendelkezik! Ez ám az igazi mentőötlet! Van meszelésben tapasztalata és ez elengedhetetlen a pedagógiai tevékenységben! Igen, ez lesz a feltétel! Ilyen tapasztalata biztos egy versenytársnak sincs, legalábbis nincs papírja róla, és ez az, ami igazán számít. Jártak sok pedagógiai jellegű és személyiségfejlesztő képzésre, de meszelésre épp nem… ezt a szakmai kihagyást! A meszelő kell és kész! A csodák hatalma: Dolgozott, váltani akart, jelentkezett, de nem vették fel. Nem volt szakmailag elég felkészült, így nem kellett az adott intézménynek. Mit volt mit tenni, ilyenkor a tanügy a legjobb megoldás. Ott mindent lehet, csak akarni kell, így vagy inkább „úgy”! És megtörtént az első csoda, lett, ami addig nem lehetett! Aztán vizsgázott, megbukott és jött a második csoda: Abrakadabra, vizsgajegy megduplázva! Az óvás művészete, nem mindenki érthet hozzá! A meleg bundát fel kell tudni adni, és nem akárhogy, meg nem akárkire. Biztos van, aki méltán büszke erre. A harmadik csoda valószínűleg most készül, ugyanis a címzetes állásokért történő vizsga van a soron. Már ott van a levegőben. Kedves Szülőtársak! Ez lenne a minőség az oktatásban? Kell ez a gyerekeinknek? Hívjunk egy kis „felülbíráló” segítséget a címzetes vizsgára? Ettől speciális a speciális oktatás? Horváth Martina [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]