borús égbolt
enyhe eső
Hazajövés = otthon ülés
Abban, hogy megszigorító jellegű módosításokat és kiegészítéseket kellett eszközölni a büntető törvénykönyvben és a „közösségi mobilitást” korlátozó intézkedéseket belefoglalni a 2020/2-es hadi rendeletbe, megvolt és megvan a maga szerepe annak is, hagy hazánkfiainak viszonylag jelentős hányada figyelmen kívül hagyja a koronavírus okozta megbetegedések megelőzésére és leküzdésére vonatkozó kormányzati intézkedéseket. (Egyébként ez utóbbi jogszabály a Hivatalos Közlöny szombat éjjeli online kiadásában jelent meg, és előírásainak zöme tegnap este 22 órától vált hatályossá.) Igen gyakoriak azok az esetek, amikor egyes személyek „mellőzik” az illetékes szakhatóságok ajánlásait, nem tartják tiszteletben a vonatkozó jogszabályozási előírásokat, de még ennél is súlyosabb olyan meggondolatlan, felelőtlen viszonyulás, illetve cselekedetek elkövetése, amelyek esetében a büntető törvénykönyv előírásai alkalmazandóak. Mindenekelőtt az önelszigetelésre és a karanténba helyezésre vonatkozó törvényes intézkedésekről van szó. Ezek összefüggésében utalhatunk arra is, hogy a belügyminiszternek a Hivatalos Közlönyben március 20-án megjelent 2020/50-es rendelete révén megállapítottak azon szervezési intézkedések, amelyeket a hatóság által elrendelt önelszigetelés, karanténba helyezés és internálás tiszteletben tartása tett szükségessé. Szükség volt erre az intézkedésre is, mert még gyakran hallani útjukat tévesztett, ide-oda kószáló olyan személyekről, akiknek amúgy elszigetelésben vagy karanténban lenne a helyük. A felügyelet nem egyszerű dolog, mert igen nagy lélekszámról van szó, s ebben a kontextusban kénytelenek vagyunk kiemelni a külföldről hazatért román állampolgárok nem kívánatos helyzetét. Anélkül, hogy általánosítanánk, meg kell jegyezni, hogy azok monitorizálása körülményesnek bizonyult, s egyik-másik hatóság valószínűsíthető, hogy nem volt a helyzet magaslatán. Hivatalos forrásokból származó, de meg nem erősített adatok szerint meghaladja a 70 000-et azok száma, akiknek úgymond nyoma veszett a határátlépést követően, és nem tudni, hogy jelenleg hol és milyen állapotban találtatnak. (Ez a szám azt a különbözetet jelenti, amely megmutatkozott a határátlépők száma és a hatósági elszigetelésbe és a karanténba helyezett személyek száma között.) Van egy másik számadat is, amely a Ragályos Betegségek Ellenőrzési és Felügyeleti Országos Bizottságától (CNSCBT) a február 26. és március 18. között beigazolódott 261 koronavírussal megfertőzött eset közül 127-et olyan személyeknél jegyezték, akik külföldről tértek vissza Romániába. A szóban forgó hazatérti erőteljes tendenciának sajnos megvannak a maga hátulütői. E tekintetben mindenekelőtt a potenciális „vírusbehurcolókat” kell megemlítenünk, azokat, akik a kezdeti időszakokban még nem lettek alávetve a határátlépési egészségbiztonsági ellenőrzésnek vagy az alól kibújtak, és azok, akik megsértették a velük szemben előírt korlátozó intézkedéseket. Igaz, hogy országunk állampolgárai, s bármikor jogukban áll hazatérni, de ez egyben azt is jelenti, hogy velük szemben feltétlenül alkalmazandók igen szigorú nyomon követési, monitorizálási és felügyeleti eljárások. (Szerbiában, de nem csak, némileg másképpen értelmezték a határátkelés megszigorítását, a hazatérést az elmúlt hét végén megtiltották külföldön tartózkodó állampolgáraiknak is.) Ugyanakkor egy adott pillanatban (talán megkésve) legmagasabb szinten megfogalmazódott velük szemben egy kérés, amelyet akár felszólításként is értelmezhettünk, amely szerint „ne térjetek haza”. Egy másik szinten viszont külön repülőgépeket indítottak Olaszországba, s onnan hivatalos értesülések szerint több mint 1500 román állampolgárt hoztak haza, illetve fognak hazahozni. (Külön gépek indultak egyébként Spanyolországba is.) Ezeket a személyeket tengerparti szállodákba helyezik szigorú karanténba, de valami az ügyintézés tekintetében nem bizonyult összehangoltnak. Mondjuk ezt annak okán, hogy Konstanca Megye Tanácsának elnöke és Konstanca polgármestere elfogadhatatlannak tartja ezt a masszív betelepítést, azt állítva, hogy a helyhatóságok egészségvédelmi szempontból nem lesznek képesek menedzselni a kialakult helyzetet. Tehát vannak ilyen buktatók, amelyek egyrészt a különböző hatóságok átgondolatlan és kapkodó intézkedéseire vezethetők vissza és olyanok is, amelyek az emberi felelőtlenség, gondatlanság számlájára írandók. És van még egy kedélyeket felhergelő másabb ügy is: a koronavírus tesztelésére vonatkozó eljárásról van szó. A szaktekintélyek és a nemzetközi tapasztalatok (mindenekelőtt a dél-koreai és a japáni) szerint is kiemelt jelentősége van annak, hogy minél több személyt vessenek alá ennek a tesztnek. Az valóban elképzelhetetlen és talán felesleges is, hogy az ország összes lakóját, de vannak, illetve lehetnek kiemelt csoportok, s ezek között említhetjük a járvány leküzdésében és megelőzésében, a megbetegedett személyek kezelésében közvetlen szerepet játszó orvosokat és egészségügyi szakszemélyzetet, a külföldről érkezők közül azokat, akik esetében felmerül(het) a koronavírus jelenlétének a gyanúja, a sérülékenynek minősülő lakossági kategóriákat, nevezetesen a 65 éven felülieket, bizonyos súlyos és egyes krónikus megbetegedésben szenvedő személyeket. A szaktárca illetékesei is azt hangoztatták, hogy minél több tesztelésre van szükség, de a gyakorlatban a dolog másként fest. Annak tekintetében is adódtak fonákságok, visszásságok, hogy a „soron kívüliségről” ne is beszéljünk…
Hecser Zoltán
.jpg)
