borús égbolt
enyhe havazás
enyhe eső
Határtalan kalandok
Kalandorok keresték fel újra a székelyföldi gazdákat a Vidék-Kaland program keretében. Ezúttal tíz magyarországi fiatal látogatott el öt Maros és öt Hargita megyei gazdához. A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) szerevezésében zajló program erdélyi partnere a Hargita Megyei Fiatal Gazdák Egyesülete volt. A kalandorok blogbejegyzéseiből, élménybeszámolóiból is válogattunk ezúttal.
[caption id="attachment_2241" align="alignnone" width="1000"]
Fotó: Mihály László[/caption]
A hat évvel ezelőtt indított Vidék-Kaland program kitűzött célja, hogy a városi fiatalok minden elemét megtapasztalhassák a gazdálkodásnak, annak szépségeivel és nehézségeivel együtt. A kommunikációs program részeként a közösségi médiában folyamatosan írtak élményeikről a „kalandorok”, akik a július 30–augusztus 7. közötti időszakot Hargita megyei gazdáknál töltötték.
– Itt a Hargita Megyei Fiatal Gazdák Egyesületének tagjai kapcsolódtak be a programba, akik hűségesen négy éven át részt vettek benne. Kezdetben megvoltak az apró félelmek, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni majd ezek a városi fiatalok a vidéki léthez, de egy nap alatt elmúltak a kételyek, mert bebizonyosodott, hogy azonnal fel tudják venni a ritmust, nem voltak kényeskedések. Gyakorlatilag pótmunkaerőt jelentettek az itteni gazdáknak – számolt be a tapasztalatokról Mihály László, a Hargita megyei program kommunikációs felelőse.
A magyarországi fiatalokat a csíkbánkfalvi Sándor Zoltán Zsolt, a csíkmadarasi Bartó Levente, a csíkszenttamási Szopos Tibor, a csíkdánfalvi Lukács Gábor és a kobátfalvi Deák Dénes fogadta. Az egyhetes vidéki kalandra jelentkező fiatalok között volt gyógytornász, vízügyi hatósági ügyintéző, légitársasági beszerző, műszaki vezető és ügyintéző.
A résztvevők élményeikről blogot is vezettek. Az ott közzétett írásokból válogattunk rövid részleteket.
Madarat tolláról, tehenet foltjáról. S a foltok mentén a nevéről. Mert van mindnek. Mind a 120 marhának. A fejőházba is előbb Szilvia siet, aztán sorakozik Sára, Kati, Ági, Kis Nóra, Nagy Nóra, Mami, Keresztmámi, Dénes, Gyuri, Árpi, Attila, Levi Sógor, Lóvészi, Kicsi Babos, Nagy Babos meg a Katona Pista, s István, az egyik, mert van belőle több, Istvánból a legtöbb. A 12 állásos házba a tehenek dalolva, önként tolakodnak be, hogy meghálálják a napi gondoskodást, s a jóízű legelőt. Tejelnek. (...) A reggeli fejés után a pásztornak puliszka. Egyik nap túróval, másik nap tojással. Elmaradhatatlan. A jószágnak pedig egész nap szabadság és hancúr a hegyen…
Karácsony Zita,
vízügyi hatósági ügyintéző
Ma reggel költöttem a gazdám, izgatott voltam, hiszen megnézhettem a keresztúri gyárban, hogyan dolgozzák fel az előző nap általam is lefejt tejet. A gyár összes kis polcát, gépét, folyamatát volt szerencsém látni, sőt vendégszeretetükhöz híven egy pohár joghurtot is megkóstolhattam. Meg kell hagyni, itt a vajon, joghurton és a sajton is érezni, hogy igazi. Mitől igazi? Hogy kiérezni a tej ízét, hiszen 100% tejből készülnek. (...) Napok alatt átértékelődik bennem nagyon sok minden: hogyan élünk otthon, mit eszünk, a gondjaink, a lehetőségek és a boldogság. A kaland által új élményekkel, kapcsolatokkal és lelki feltöltődéssel is gazdagodtam már. Mert ezáltal lesz valaki gazdag: a tapasztalástól, élményektől, a lelki egyensúlytól és a jó kapcsolatoktól. Takács Alexandra, végrehajtási ügyintéző
[quote font_size="8" bgcolor="#c1e380" color="#" bcolor="#" arrow="no"] A reggelit követően meg is indultunk a hegynek, ahol az esztenáról kellett a frissen kaszált szénából annyi boglyát, amennyit csak lehetséges, szekérrel leszállítani a faluba és ott a csűr padlásán elhelyezni. Kétszer fordultunk, mire ebédidő lett, és az ízletes ebéd után bizony nem is tiltakoztam a kis csendes pihenő ellen, amiben nyilván nagy szerepet játszott a nagy hőség, valamint az előző görbe este is. Délután kezdett már borúsra fordulni az idő, így vendéglátóm, Csabi gazda részéről az a döntés született, hogy a nemrég bebálázott szalmát is próbáljuk meg behordani az eső beállta előtt. Összesen öt kanyart tettünk, mire a mezőről be tudtunk hordani mindent, de az időzítésünk tökéletesebb nem is lehetett volna, hiszen pont abban a pillanatban eredt el az eső, amikor az utolsó bála is tető alá került. Kéri Ádám, légitársasági beszerző[/quote]
Zoltán bácsi felvitt a hegyekbe az esztenájukra. Útközben meseszép tájat láttam az eső ellenére is, és sok érdekes dolgot tudhattam meg a vidékről. Jó volt hallgatni a székely beszédet, lassan kezdem megérteni az itteni szavakat is. Fent az erdőben tehenekre és juhokra vigyáznak a pásztorok. Az esztenát megtekintve rájöttem, hogy nem bírnék ki ott egy éjszakát sem. Elég nomád körülmények között élnek ott a pásztorok április végétől szeptember végéig. Szerencsére Zoltán bácsi visszavitt a civilizációba. De mielőtt visszaindultunk volna, megnéztük, hogyan készítenek sajtot a pásztorok. A szerencsésebb ismerőseim meg is kóstolhatják majd otthon. Visszafelé hoztunk magunkkal 2 tehenet a hegyről le, mert már 8 hónapos vemhesek. A teljesség kedvéért azonban el kell árulnom, hogy befogni őket felért egy edzéssel a férfiaknak. Kapin Marianna, gyógytornász
Fotó: Mihály László[/caption]
A hat évvel ezelőtt indított Vidék-Kaland program kitűzött célja, hogy a városi fiatalok minden elemét megtapasztalhassák a gazdálkodásnak, annak szépségeivel és nehézségeivel együtt. A kommunikációs program részeként a közösségi médiában folyamatosan írtak élményeikről a „kalandorok”, akik a július 30–augusztus 7. közötti időszakot Hargita megyei gazdáknál töltötték.
– Itt a Hargita Megyei Fiatal Gazdák Egyesületének tagjai kapcsolódtak be a programba, akik hűségesen négy éven át részt vettek benne. Kezdetben megvoltak az apró félelmek, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni majd ezek a városi fiatalok a vidéki léthez, de egy nap alatt elmúltak a kételyek, mert bebizonyosodott, hogy azonnal fel tudják venni a ritmust, nem voltak kényeskedések. Gyakorlatilag pótmunkaerőt jelentettek az itteni gazdáknak – számolt be a tapasztalatokról Mihály László, a Hargita megyei program kommunikációs felelőse.
A magyarországi fiatalokat a csíkbánkfalvi Sándor Zoltán Zsolt, a csíkmadarasi Bartó Levente, a csíkszenttamási Szopos Tibor, a csíkdánfalvi Lukács Gábor és a kobátfalvi Deák Dénes fogadta. Az egyhetes vidéki kalandra jelentkező fiatalok között volt gyógytornász, vízügyi hatósági ügyintéző, légitársasági beszerző, műszaki vezető és ügyintéző.
A résztvevők élményeikről blogot is vezettek. Az ott közzétett írásokból válogattunk rövid részleteket.
Madarat tolláról, tehenet foltjáról. S a foltok mentén a nevéről. Mert van mindnek. Mind a 120 marhának. A fejőházba is előbb Szilvia siet, aztán sorakozik Sára, Kati, Ági, Kis Nóra, Nagy Nóra, Mami, Keresztmámi, Dénes, Gyuri, Árpi, Attila, Levi Sógor, Lóvészi, Kicsi Babos, Nagy Babos meg a Katona Pista, s István, az egyik, mert van belőle több, Istvánból a legtöbb. A 12 állásos házba a tehenek dalolva, önként tolakodnak be, hogy meghálálják a napi gondoskodást, s a jóízű legelőt. Tejelnek. (...) A reggeli fejés után a pásztornak puliszka. Egyik nap túróval, másik nap tojással. Elmaradhatatlan. A jószágnak pedig egész nap szabadság és hancúr a hegyen…
Karácsony Zita,
vízügyi hatósági ügyintéző
Ma reggel költöttem a gazdám, izgatott voltam, hiszen megnézhettem a keresztúri gyárban, hogyan dolgozzák fel az előző nap általam is lefejt tejet. A gyár összes kis polcát, gépét, folyamatát volt szerencsém látni, sőt vendégszeretetükhöz híven egy pohár joghurtot is megkóstolhattam. Meg kell hagyni, itt a vajon, joghurton és a sajton is érezni, hogy igazi. Mitől igazi? Hogy kiérezni a tej ízét, hiszen 100% tejből készülnek. (...) Napok alatt átértékelődik bennem nagyon sok minden: hogyan élünk otthon, mit eszünk, a gondjaink, a lehetőségek és a boldogság. A kaland által új élményekkel, kapcsolatokkal és lelki feltöltődéssel is gazdagodtam már. Mert ezáltal lesz valaki gazdag: a tapasztalástól, élményektől, a lelki egyensúlytól és a jó kapcsolatoktól. Takács Alexandra, végrehajtási ügyintéző
[quote font_size="8" bgcolor="#c1e380" color="#" bcolor="#" arrow="no"] A reggelit követően meg is indultunk a hegynek, ahol az esztenáról kellett a frissen kaszált szénából annyi boglyát, amennyit csak lehetséges, szekérrel leszállítani a faluba és ott a csűr padlásán elhelyezni. Kétszer fordultunk, mire ebédidő lett, és az ízletes ebéd után bizony nem is tiltakoztam a kis csendes pihenő ellen, amiben nyilván nagy szerepet játszott a nagy hőség, valamint az előző görbe este is. Délután kezdett már borúsra fordulni az idő, így vendéglátóm, Csabi gazda részéről az a döntés született, hogy a nemrég bebálázott szalmát is próbáljuk meg behordani az eső beállta előtt. Összesen öt kanyart tettünk, mire a mezőről be tudtunk hordani mindent, de az időzítésünk tökéletesebb nem is lehetett volna, hiszen pont abban a pillanatban eredt el az eső, amikor az utolsó bála is tető alá került. Kéri Ádám, légitársasági beszerző[/quote]
Zoltán bácsi felvitt a hegyekbe az esztenájukra. Útközben meseszép tájat láttam az eső ellenére is, és sok érdekes dolgot tudhattam meg a vidékről. Jó volt hallgatni a székely beszédet, lassan kezdem megérteni az itteni szavakat is. Fent az erdőben tehenekre és juhokra vigyáznak a pásztorok. Az esztenát megtekintve rájöttem, hogy nem bírnék ki ott egy éjszakát sem. Elég nomád körülmények között élnek ott a pásztorok április végétől szeptember végéig. Szerencsére Zoltán bácsi visszavitt a civilizációba. De mielőtt visszaindultunk volna, megnéztük, hogyan készítenek sajtot a pásztorok. A szerencsésebb ismerőseim meg is kóstolhatják majd otthon. Visszafelé hoztunk magunkkal 2 tehenet a hegyről le, mert már 8 hónapos vemhesek. A teljesség kedvéért azonban el kell árulnom, hogy befogni őket felért egy edzéssel a férfiaknak. Kapin Marianna, gyógytornász
