erős felhőzet
szórványos felhőzet
Hangversenygondolatok
Az elmúlt héten tartotta a Csíki Kamarazenekar a Csíkszeredai Városnapok nyitóhangversenyét. Műsorukkal a 170 éve elhunyt Felix Mendelssohn-Bartholdyra, a 19. század első felének jelentős német zeneszerzőjére emlékeztek.
Mendelssohn (1809–1847) csodagyermekként indult el a zenei pályán, egy nagyműveltségű, gazdag zsidó családból, ahol egyaránt kapott zenei és irodalmi nevelést. Ebben az öntudatos, féltve őrző, de élettel teli környezetben igen hamar érett művésszé vált. A gazdag könyvtár mellett egy egész zenekar állott a gyermek előtt, amelyen megcsodálhatta művészete első terméseit.
Rövid élete alatt szinte minden műfajban kipróbálta magát. Épphogy tizenhét éves, amikor megírja talán legnagyobb hatású művét, a Szentivánéji álom-nyitányt Shakespeare drámájához. De ír kantátát, szimfóniát, zongora- és hegedűversenyt, sőt oratóriumot is.
A hangversenyen a húszas szám érdekes megvilágításba került. Ráduly Róbert Kálmán polgármester köszöntőbeszédében – tudva-nem tudva – párhuzamot vont az 1997-ben átadott sétálóutca okozta város- és kultúrafejlődés illetve Mendelssohn művészete és a zene fejlődése között. De melyek ezek?
Húszéves volt Mendelssohn, mikorra elsajátította a zeneszerzés minden csínját-bínját. Húszéves volt, amikor 1829-ben felújította Johann Sebastian Bach Máté-passióját. A mű hetven év utáni újbóli előadását a zenetörténet a régizenélés kezdetének tekinti. (Addig nemigen játszottak korábbi muzsikát: mindvégig kortárs művekkel foglalkoztak.) Húszéves volt Mendelssohn, amikor hosszabb angliai körútja során eljutott Skóciába, ekkor fogant a hangversenyen is elhangzott Hebridák-nyitány ötlete, amelyet néhány évvel később otthon, Berlinben fogalmazott meg. Északon, a Belső-Hebridák szigetcsoportban található Fingal-barlang monumentális bazaltorgonái ihlették a művet, amelynek hangulatát a zenekar érzékelhetően festette meg, a mendelssohni grandiozitás és erő jellemezte az együttest. Huszonegy éves volt – e tekintetben elhanyagolható az az egy év –, amikor a Reformáció-szimfóniát komponálta. Egy igen érett mű (a sorszáma és opus-jelzete csak a nagyon késői megjelenés miatt van), amelyben végigkövethető a reformáció mozgalma. Az első tétel himnikus bevezetője mintha előrevetítené, megjósolná a megújulásnak a végkimenetelét. A bevezető utáni gyors első és második tétel a régi és az új vallási tanok szembesítésének forrongásait tartalmazza, míg a harmadik tétel mintha Luther, illetve az új eszme belső vívódását fejezné ki. Végül pedig az utolsó, negyedik tétel az új vallás dicsőségre jutásának a képét hozza elénk premier plánban. E tételben jelenik meg a reformáció két fontos éneke, a Luther-ének, az Erős vár a mi Istenünk, illetve a Vom Himmelhoch, da kommichher.
Az e-moll hegedűversenyt már később, harmincöt évesen komponálta, Lipcsében. Segítőtársa a jeles hegedűművész, Ferdinand David volt, ő mutatta be a művet 1845-ben. Zerkula György egyszerű, könnyed játéka teljesen adekvát jelent meg a zenekar fölött, felidézve a Szentivánéji álom manóit, tündéreit, illetve a Dalok szöveg nélkül zongoramű-sorozat sima rónáit, víztükör-fodrozódásait.
Cs. Szabó András
.jpg)
