A sátán vezényel. Az emberiség húzza. Mostanság leginkább a járvány kottájából, amit szintén ő komponált. A mi hozzájárulásunkkal. De azt is folyton átírja. Hangulatjelekkel, hullámzásokkal, a ritmus diktálásával. Minél rohamosabb tempóban. Minél több hangszerrel és annál is több, fals hanggal. Igyekszik minél több groteszk, fülsiketítő és ördögi szólamot megszólaltatni. Legyen belőle félelmetes, lelket-szellemet szétszedő, őrült hangzsivaj. Minden harmóniára utaló jelet kivenni, amennyire csak lehet. Nagy ez a zenekar. Az AstraZeneca csak az egyik vonósnégyes. És ott a többi is. Egyik az öregeknek, másik a fiataloknak, harmadik a középkorúaknak. De egyik se jó mindenkinek, vagy annyi nincs is. Ha nem jelentkeznek elegen, bezárjuk az oltásközpontokat. Miközben a másik hír szerint már májusig telítettek az országos előjegyzési listák? Mi van? Ki érti ezt? A tudomány az elsőhegedűs, az egészségügy a kontrás. Ügyesen leosztva a többi szólamokat egyéb hangszereknek. Az egymást licitáló laboroknak és tudományos csoportoknak. A különféle gyógyszerlobbiknak és pénztárosoknak. A világhírű filantrópoknak és a segítőkész karvalytőkének. Mint Chaplin filmjében: a gyerek parittyával betöri az ablakot, aztán jön apu, s kínálja az ablaküveget. Jó pénzért. A wuhani WHO-ellenőrző csoportot eddig már megpuhították. A szakemberek szerte a világon egymásnak ellentmondóan nyilatkoznak, ásnak egy gödröt és abba temetik azt a földet, amelyet az előző gödörből kiástak. Országos tisztiorvosunk is összeszámolta: közel 4000-en kapták el a vírust az első, és közel 300-an a második oltás után. Sőt már a harmadik hullámnál tartunk, mert létezik már dél-afrikai, brazíliai, norvég és brit mutáns is. De a tudomány még nem tudja, mikor lesz vége az álarcos bálnak. Óvatos becslések is mindmáig pusztán egy év garanciát adnak azoknak, akik beoltatták magukat. S utána? Kezdünk mindent elölről? Az eddigi eredmények lenullázzák az azelőttieket? Töröljük az emberiség memóriájából mindazt, amit értéknek nevezünk? Hiszen mostantól, a hitványság, a gazemberség, a manipulálhatóság lesz az érték. Szemetet termelünk, de a hulladékot értéknek tekintjük. Munkahelyeket teremthetünk. A körforgásos hulladékgazdálkodás a fenntartható fejlődés motorja. Nem? De miért kell annyi műanyagot termelni? A szén, a gázolaj, a fa a hibás? Persze. A parasztgazdálkodás, a kertvégi WC szennyez, de a városi puhány életmód melléktermékei nem szennyeznek? Ugyan már! A nejlon nem szennyez? Kétszáz év múlva sem? Évfolyamnyi egyetemista puskázik onlájn és „tölti le” vizsgáját sikerrel, mert megszülettek a digitális értékek? Annyira összefonódott a pénz-tudomány-politika, hogy most már külön-külön sincs semmiféle hitelük. Hátborzongató ez a bizalmi válság, amibe az emberiséget beletaszították. Ez a káosz, amit a léleknek és szellemnek okoztak. Ez a tesze-tosza, kapkodó, magát mindennap újrafogalmazó és kijavító, hazug téblábolás. Egyik internetes „vitapartnerem” azzal intézte el a vallásos emberek meggyőződését, hittapasztalatát, hogy az puszta pótcselekvés. Szerinte a vallásos hit nevetséges… (Most meg azt látom, hogy a világ „tudományos”, egymásnak ellentmondó, kínnal-bajjal összeeszkábált, erőltetett „érvei” még nevetségesebbek…) Neki az aminosav az istene. Egyébként is kisbetűvel írja a mi Istenünket. Mert hát istent ki teremtette? A lélek, ha van, hogy kerül a sejtbe? (sic), meg hát nemlétező dolgokat ő nem ír nagybetűvel. Íme, az ateizmus apoteózisa. Amikor istenítjük világunkat, tudásunkat, társadalmi berendezkedésünket, és közben kínunkban saját farkunkat harapdáljuk, körbe-körbe, mert az istentelen értékrendünk fojt meg, kerít be és öl meg minket. Ezt szenvedi ma a posztmodern világ. A tavalyi nagyböjt még csak edzés volt. Egyfajta bemelegítő Covid-lelkigyakorlat. Az idei már „élesben” megy. Be jó lenne, ha a mostaniban már azzal a céllal „böjtölnénk”, mi, keresztények, úgy kapaszkodnánk – bűnbánattal, alázattal, imádságos lélekkel – a szenvedő Krisztus ma is megújuló agóniájába, hogy ki tudnánk mondani: Atyám, legyen meg a te akaratod! Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Mert Krisztus akkor még a keresztről is hozzánk tud fordulni, és meghív a Paradicsomba. Emlékezzél meg rólunk, Urunk, a te Országodban! Mert tiéd, csakis a Tiéd egyedül a hatalom és a dicsőség! Válts meg önzésünkből, hiszen az emel föl minket, amiben Rád szorulhatunk!

Sebestyén Péter római katolikus plébános