Többéves kihagyás után ismét megszervezte Homoródszentmárton község önkormányzata a hagyományos május 13-i állatvásárt. A falu hajdani, Székelyudvarhely irányából haladó bejárata helyett egy kevésbé forgalmas, Abásfalva és Homoródalmás felől könnyebben megközelíthető helyet választottak a rendezvénynek. A helyszínen járva a hagyományos vásárok iránti érdeklődést és a tradicionális esemény iránti részvételi kedvet próbáltuk feltérképezni. Hosszú kihagyás után ismét hagyományos állatvásárt tartottak a Ho­mo­ródmentén. Már a koronavírus-járvány előtti időszakban is kérdéses volt a hajdani piaci hangulatú vidéki vásárok fennmaradása, hiszen négy-öt éve semmilyen formában nem tudták megszervezni a történetileg hosszú hagyományokra visszatekintő szentmártoni vásárt május 13-án. A 2010-es évek előtt fontos piros betűs dátuma volt a vidék kalendáriumának az állatvásár – tudtuk meg a helyiektől. Rámutattak: Szentegyházától Oklándig – de még Székelydálya és Kányád környékéről is – a legkisebb falvak lakosai is összegyűltek mind a négy előre rögzített időpontban, amikor Homoródszentmártonban vásárt tartottak. Gyakorlatilag a kereskedés helyett inkább a találkozáson volt a lényeg, de így is nyélbe ütöttek jó üzleteket is. Az idei vásárra viszont kevesen érkeztek: a környékbeliek Almási-hídjához – azaz a Szentmártontól Homoródalmás irányába haladó útszakaszon – már egy nappal korábban megérkeztek, a helyieket látszólag már nem mozgatta meg az esemény. A helyszínen járva azt láthattuk, hogy többnyire lovat, pónit hoztak eladásra, vagy éppen cserére az állatkereskedők, de az üzletelés helyett a legtöbben csak lézengtek a tömegben, kevesen nézelődtek tudatosan a „portékák” között. Érdeklődésünkre az egyik szentegyházasfalusi résztvevő a „gyenge felhozatalra” panaszkodott. – Én nem vásárolni jöttem, nem is foglalkozom állattartással, de gyermekkorunk óta hagyománya van a májusi vásárnak. Kijövünk egyet enni, beszélgetni, alkudozni – mutatott rá az esemény társadalmi vonatkozásaira. A többéves halasztás miatt látszólag jelentősen megcsappant az érdeklődés. A vásárt járva úgy tűnt, hogy valóban szűkös a programkínálat: ha nem valamilyen haszonállatot akarunk beszerezni – bár azok közt is kimagaslóan nagyszámú lovat, alig néhány egyéb állatot lehetett szemügyre venni –, akkor hamar unalmassá válhat a vásár. Néhány mézeskalácsos standot leszámítva étkezésre, baráti összeülésre kevés lehetőség volt, ezért a legtöbben hamar lejárták a kötelező köröket és át is adták a helyüket az újonnan érkezőknek. A résztvevőkkel szóba elegyedve, többen azon a véleményen voltak, hogy a hagyományos állatvásárokra az internetes felületek és webáruházak voltak a leginkább negatív hatással. – Már a járvány előtt is sokkal egyszerűbb volt a közösségi oldalakon keresztül nézelődni. Ez a lehetőség persze nagyon hasznos, hiszen egyszerű elérni egymást, gyorsabban megtalálhatja mindenki azt, amire épp szüksége van. Persze a találkozás és a vásári hangulat nem öröklődött át az internetre, de szerintem ez lehet az oka a kisebb érdeklődésnek – vélte az egyik jelen levő nézelődő. Azért végül mégiscsak megjegyezte: a homoródmentieknek élmény a vásár, ezért a kisebb érdeklődés ellenére is jóleső érzés volt részt venni rajta.

Demeter Adél-Hajnalka