Gyalogos zarándokok az Erdélyi Mária Út utolsó 100 kilométerén

Parajdról Udvarhelyszéken át haladva igyekvők csoportja

A Sóvidéken, a Nyikómentén, Udvarhelyszék-Hegyalján, illetve a Gyergyói-medencén át haladnak Csíksomlyó felé a zarándokok. A koronavírus-járvány idején szünetelt ugyan a gyalogos, lovas és kerékpáros zarándoklati forma a csíksomlyói búcsúra, de az önkéntesek ez idő alatt sem tétlenkedtek, alakították az útvonalakat, jelzéseket festettek, fejlesztették a világhálón működő felületeiket, online konferenciákat tartottak és bővítették a kapcsolati hálójukat. Mivel az Erdélyi Mária Út és a Via Transilvanica aktivistái megállapodtak abban, hogy a Székelyföldön közös szakaszokat hoznak létre, ez idő alatt kialakultak a zarándok- és a gyalogturizmus-mozgalmat erősítő új formák.

Az utóbbi két esztendőben a gyalogos zarándokok csupán stafétaszerűen működve, küldöttek bevonásával juttatták el Csíksomlyóra az imaszalagokat, amelyek így kézről kézre járva érkeztek a kegytemplomhoz. Idén azonban – bár most is rendkívüli és sajnálatos háborús események zajlanak a közelünkben – lehetségessé vált a tömeges és személyes jelenlét. Ha fizikai valóságban nem is tudtunk együtt lenni, lelkiekben mind a két esztendőben ott voltunk a Szűzanya lábánál és a somlyói nyeregben. Ráébredtünk arra, hogy ez a jelképes együttlét is erőt ad, bizakodást, hogy hamarosan eljönnek a vírusmentes idők is.

Atyha felé közeledve, a Fiastetőn

A médiából már korábban értesülhettünk arról, hogy komoly előkészületek zajlanak, lehet jelentkezni a búcsús zarándokcsoportokba. Itt-ott pedig felbukkantak azok a búcsúra igyekvők, akik országhatárokon át, gyalogosan indultak el Csíksomlyó felé. Többen távoli helyszínekről gyalogolva érkeztek Parajdra, többen itt csatlakoztak. Volt, aki egy-két napra vállalkozott, a társaság zöme azonban öt napon át együtt zarándokol.

Murányi Sándor Olivér író és Molnár Levente operaénekes Gyergyóremetén, Laczkó-Albert Elemér polgármester társaságában

Parajdról két útvonalon indultak

Mi ez alkalommal a Parajdról induló csoportokat igyekeztünk követni. Kedden reggel 8 órakor gyülekeztek a Somlyóra indulók a helyi református templom előtt, majd közös, ökumenikus istentiszteleten vettek részt. A búcsúsokat megáldotta a református és a római katolikus lelkész, illetve köszöntötte őket a helyi polgármester, Nyágrus László is. Innen két csoport indult az „Erdélyi Mária Út utolsó 100 kilométerén”: az egyik a Parajd–Bucsin–Borzont–Gyergyóalfalu–Gyergyócsomafalva–Gyergyóújfalu–Vasláb–Karcfalva–Csíkdánfalva–Csíkmadaras–Csíkrákos–Csíkdelne-Csíkpálfalva–Csíksomlyó (105 km), a másik a Parajd–Atyha–Énlaka–Farkaslaka–Oroszhegy–Zetelaka–Kápolnásfalu–Szentegyháza–Csíksomlyó útvonalon (114 km).

Mindkét csoport öt nap alatt – napi 20-22 km-es távokat megtéve – jut el a búcsúba, ami nem jelent túl nagy erőfeszítést egyetlen korosztály számára sem.

Vinczeffy Lászlóék udvarán és a Kakasülő Galériában

Moldován László, az Erdélyi Mária Út sóvidéki önkéntese elmondta, hogy 21-en indultak Parajdról, csatlakozott hozzájuk az első napon a helyi Áprily Lajos Általános Iskola 22 fős csoportja is, amely Atyháig követte őket, a gyermekek és a pedagógus kísérők, majd délután autóbusszal hazatértek. Atyhában köszöntésükre megszólaltak a harangok, fogadta őket ft. Adorján Imre plébános, majd látogatást tettek a Vinczeffy László képzőművész által működtetett Kakasülő Galériában. Innen Énlakára vezetett az útjuk. Ott Mátéfi Timea tiszteletes asszony ismertette az unitárius templom és a falu rövid történetét, majd a Dancs Alpár helyi vállalkozó által rendelkezésre bocsátott szálláson éjszakáztak. Az ötnapos zarándoklat második napján – szerdán – Farkaslakán át Oroszhegyig jutottak el, Farkaslakán két, Oroszhegyen egy újabb személy csatlakozott.

Az érintett településeken a helyiek gondoskodtak az útvonalak karbantartásáról, frissítették az eligazító táblákat

A harmadik napon – amikor ez a tudósítás készült – az Oroszhegy–Zetelaka–Szentegyháza szakaszon folytatják útjukat. Szentegyházi éjszakázást követően péntek délután jutnak el Csíksomlyóra, ahol rövid tanácskozást, kiértékelőt tartanak, megszállnak és megpihennek, majd szombaton csatlakoznak a búcsús tömeghez és részt vesznek a szabadtéri szentmisén. A hazatérést ki-ki majd saját vagy tömegközlekedési eszközökkel oldja meg.

Ismerkedés az emberekkel, spontán megnyilvánuló vendéglátói szeretet és ökuménia

A parajdiak önkéntese, Moldován László elmondta, hogy igencsak okos döntés volt a Via Transilvanica és az Erdélyi Mária Út programszervezői részéről, hogy az utóbbi években kiépítették ezeket a leágazásokat. Ily módon erősíteni lehet az ökumenikus jelleget, s a zarándokok nem a főútvonalakon haladnak, hanem kisebb és más felekezetű településeket is érintenek. Megismerkedhetnek a helyi értékekkel, találkozhatnak a vidék lakóival, akik nagy szeretettel fogadják, üdítőkkel, harapnivalóval, kávéval kínálják őket.

Kecsetről induló lovas zarándokok

Túl ezen a közvetlen szeretetmegnyilvánuláson beszélgetnek, ismerkednek, amelynek aztán olyan hozadéka is lehet, hogy újabb kirándulásokat, zarándoklatokat terveznek, az információkat továbbadják, ezáltal is népszerűsítve az itt fellelhető látnivalókat és értékeket egyaránt. A másik szerencsés döntés – ezt a Via Transilvanica kezdeményezte –, hogy az útvonalak gondozását a helyi önkormányzatokra bízták, akik időnként gondoskodnak azok folyamatos karbantartásáról, és óvják a kihelyezett transzparenseket, az útjelző köveket, a felfestéseket és az irányítótáblákat. Mivel népesebb csoportokban haladnak a zarándokok, nem történtek kellemetlen találkozások a nagyvadakkal, és a pásztorkutyák sem támadtak a résztvevőkre. Imádságos lélekkel haladnak, hol csendesen elmélkedve, hol énekelve, útban Máriához. A békéért is fohászkodva: PAX ET BONUM!

A fotókat Moldován László, illetve az Erdélyi Mária Út Egyesület bocsátotta rendelkezésünkre.

Simó Márton

: an accessible web community