borús égbolt
Grófok, bárók, Miskák, Marcsák farsangja
Mióta kedvenc időtöltésem a színházba járás, és az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadásain csiszolódott az ízlésem, meg kell hogy mondjam, nem sok operettet láttam az utóbbi négy évben. Ennek oka nem az, hogy nem jártam színházba, hanem nem tűzték műsorra az általam látogatott színházak a műfajt. Inkább kortárs darabokkal találkoztam, vagy klasszikus darabok felújított változataival, amelyek a mai viszonyokra parafrazálták a megszokott világképet.
A Csíki Játékszín előadásában múlt kedd este újra műsorra került Szirmai Albert–Bakonyi Károly–Gábor Andor Mágnás Miska című operettjének Kaszó Elek és Békeffi István által készített átdolgozása. A János vitéz-bérletet váltók tekinthették meg a darabot. A premier december 21-én volt, még az óévben.
A Mágnás Miska megtörte a jeget, úgy került színpadra, hogy díszletében, zenéjében, szövegeiben megmaradt abban a környezetben, amiben keletkezett, és bár színesen, testközelből tárta elénk a cselekményt, még az egykori fehér-fekete zenés filmek nosztalgiáját is elhozta. Felcsendültek benne a kívánságműsorokban még ma is gyakran hallható Cintányéros Cudar világ, a Csiribiri kék dolmány, a Hoppsza Sári és a számomra még ismeretlen, de maradandó A nő szívét ki ismeri című dal. A dalokat kisebb zenekar kísérte, tagjai: Bene Zoltán – billentyű; Boldizsár Szabolcs – fuvola; Hompoth Arthur Norbert – ütős hangszerek; Ráduj Gábor – zongora; Szőgyör Árpád – nagybőgő; Veress Csaba Levente – hegedű.
A cselekménye még ma is sokatmondó, annak ellenére, hogy már több és több filmben, regényben láttuk és olvastuk azt, hogy a szerelmesek jól érzik magukat együtt, de közbeszól a rendbeli hovatartozás, mert az egyik nemesi családból származik, a másik pedig alsóbb rendűből. Emiatt volt elsősorban egzotikus a darab, hiszen manapság ez a különbség nem olyan látványos, mint abban az időben, amikor a darab játszódik.
A nő szerepe Rolla és a nagymama szerepében egyszerűen csodálatos. A fiatal nő még komolyan veszi a rangját, ragaszkodik ahhoz az igazsághoz, amit az apja képvisel, és számára az a fontos, amit a család diktál. Emellett a nagymama, aki szórakozottan gurigázik tolószékében a színdarab színjei között és mindenről tudni akar, annak ellenére, hogy semmi köze hozzá. Ő maga az, aki ugyanúgy tud nevetni a kialakult konfliktus abszurditásán, hogy a rangbéli különbség határt tud szabni a szerelemnek és képes labilitásában sebeket okozni, ahelyett hogy a szerelmesek józan gondolkodással megszökhetnének és hátrahagynák a számukra nem tetsző kötöttséget.
Az operettben megjelenő szerepcsere eszünkbe juttathatja a farsangot, ahol egy estére bárki kedvenc hősének, szereplőjének bőrébe bújhat, csak egy megfelelő maskarát kell felöltenie, és máris kész a varázslat. Viszont attól még nem válunk bennfentesekké.
De gondoljunk az amerikai álomra, ami azt sugallja, hogy kemény munkával azok lehetünk, akikké válni akarunk, kisebb utánaolvasás által olyan ismeretek birtokába jutunk, amivel felvértezve versenybe merünk szállni a szakemberek tudományával.
Gondoljunk csak azokra a szakmákra, amelyekkel szívesen foglalkozik a sajtó, és amint poszttá lesznek a közösségi hálókon, hány kommentáló veszi a bátorságot és lesz szócsővé egy olyan témában, szakterületen, aminek csak szemlélője, viszont az a tény, hogy nem szereplője, ezért úgy tűnik számára, hogy nagyobb rálátása van arra a területre. Gondolok itt arra a generációra, akik belecsöppentek az internet nyújtotta szólásszabadságba és többszörösen megpróbálkoznak a határokat feszegető, Mágnás Miskát is megszégyenítő játékkal.
Egy egyszerre nyitott és egyszerre zárt világba nyerhettünk betekintést, mi is kissé grófokká és grófnékká válhattunk arra a pár órára, majd amint Miskáék a megszokott öltözetükbe léptek vissza, akkor mi is felébredhettünk ebből az álomvilágból. Nekem nagyon tetszett. Még a többi darabhoz is kedvet kaptam.
(A szerző fordító tolmács mesteris hallgató)
Jakacs Attila
.jpg)