borús égbolt
Gomba, a vámpírlélek
Már öt éve ismerősöm a pofakönyvnek is csúfolt közösségi oldalon Gomba, a vámpírlélek. Ezt onnan tudom, hogy az előbb külön videóval emlékeztetett rá a Zuckerberg vezette birodalom. Tudom, meglehetősen furcsa nevű ismerőseim vannak, de hát ez van, ezt kell szeretni. Gombát tényleg ismerem. Polgári neve is van persze, de arra már nem emlékszem, pedig nincs kizárva, hogy elmondta. Egy majálison találkoztam vele a nádasmenti Türe határában az erdő mellett, Kolozsvártól durván 20-25 kilométerre. Ha emlékeim nem csalnak, a helybeliek Disznókőnek nevezik azt a helyet. Azt nem merném állítani, hogy sokat beszélgettünk, azt sem, hogy elsőre túl bizalomgerjesztő lett volna újdonsült ismerősöm. Legközelebb bő fél év múlva láttam újra, amikor ottani barátaim, ismerőseim meghívtak a kalotaszegi kis faluba. Ne szépítsük a dolgokat: a helyszín egy kocsma volt. Gomba már ott ült és azonnal felismert, ami nem csoda, mert ritka arrafelé az idegen. Köszönt is illendőképpen, jó hangosan, hogy mindenki hallja:
– Mit néző’, majom?!
A vendéglátóipari egységben megfagyott a levegő. Senki nem mozdult, a kocsmát belengte a vihar előtti csend. Miközben az úri közönség rettegve gondolt arra, hogy csak ki ne törjön a verekedés, elindultam felé. Amikor odaértem, elmosolyogtam magam, mondtam neki, hogy: „szevasz, Gomba” és kezet nyújtottam. Nem vágott szájon. Sőt! Nemcsak elfogadta a kinyújtott kezet, hanem elnevette magát, a nyakamba borult, megölelt és vigyorogva kérdezte meg, hogy hogy vagyok. A jelenet azóta sem ment ki a fejemből. Gyakran eszembe jut, hogy a látszat nemcsak néha, hanem bizony elég gyakran csal. Az emberismeretem súgta akkor, hogy jobb lesz odamenni ahhoz az emberhez, és kivételesen nem tévedett. A pillanatnyi feszültség azonnal feloldódott, kellemesen telt utána az este. Valahányszor eszembe jut, nem tudok nem arra gondolni, hogy mennyi minden múlik egészen apró, jelentéktelennek tűnő gesztusokon. No meg az is, hogy az emberség nem hely és pláne nem társadalmi rangtól függő, hanem egyetemes. Ott rejlik mindenkiben. Ettől érték!
Kiss Előd-Gergely
_web.JPG)
