szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
Girbegurba fecsegések 99.
„Tolsztoj szerint – írja Szabó Miklós neveléstörténész (A pedagógus Tolsztoj. Bp., 1987) – az ember nem tudja, mi kell a tökéletesedéséhez. Goethe szavait »Azt hiszed, mozdítsz, pedig mozgatnak« a fausti lélek e végső felismerését tűzte ki a Jasznaja Poljana mottójául.” Tolsztoj szülőfalujának nevét nemcsak az iskola viselte, hanem a szintén általa alapított pedagógiai folyóirat is. Lehet, hogy a fausti gondolat olyan sarkigazság, amely öröktől fogva létezik?! Daniel Goleman kortárs pszichológus, viselkedéskutató felhívja a figyelmet arra, hogy az ember idegrendszere ősidőktől reflexszerűen válaszol az életet fenntartó ingerekre, mint amilyen a biztonság, élelem és a nemiség „ugyanúgy, ahogy a macska is képtelen abbahagyni a spárgára kötött műegér kergetését. Napjaink világában a reklámok ugyanezeket a velünk született reakciómintákat lovagolják meg, dróton rángatva irányítják reflexív figyelmünket erre vagy arra a tárgyra, pusztán azáltal, hogy egy tárgyat a szexszel vagy a presztízzsel összekapcsolnak, olyan idegpályákat aktiválnak, amelynek hatására észre sem vesszük, és máris rohanunk vásárolni.” (Út a kiválóság felé. Fókusz című kötetben. Bp., 2014). Na, de milyen ember az, aki mégsem rohan, pedig megtehetné, mert van pénze is, irigységet sem érez azok iránt, akik megteszik, mert ő másként dönt és viselkedik: saját akarata szerint időt hagyva magának a megfontolásra. Felismeri és ellen is áll a kényszernek, hogy saját magát a megszólítottak közé sorolja, hogy szívvel-lélekkel, de leginkább tudatlanul a fogyasztói társadalom rejtett szabályait kövesse. Köszönheti ezt többek között a szemlélődő alapállásának, az érzelmi rugalmasságának, vagy éppen neveltetésének, amelyek segítik, hogy gyorsan kikászálódjon az esetleges kellemetlen érzésből, hogy őt valamilyen önös cél érdekében „mozgatják”, és ráeszmél a saját másságára. Mindez persze általánosítás. A két véglet között az ösztönös és a nevelt viselkedés számolhatatlan variációja, összefonódása létezik, miközben az ember arra törekszik, hogy így vagy úgy elégedettséget teremtsen az életében. Azt olvasom egy, a Waldorf-iskolákat reklámozó szövegben, hogy ezek végzősei jó eséllyel illeszkednek be a társadalomba és válnak sikeres vezetőkké. Eszerint a beilleszkedés és a vezetővé válás a sikeres nevelés igazolása? Ám ez mindenféle iskoláról joggal elmondható, arra a poroszos nevelésre is ráillik (sőt!), amellyel a Waldorf-pedagógia éppen hogy szembemegy. Azon tűnődöm, mit is jelent ez a beilleszkedés. Talán azt, hogy az ember fia/lánya más ugyan, de úgy tesz, mintha olyan lenne, mint az átlag többség. Akkor ő álarcot visel, képmutató csak azért, hogy befogadják? A beilleszkedés fogalompárja a befogadás. Miközben párban élnek, melyik a nagyobb hazugság? Nyilván ez egyféle szőrszálhasogatás. Nem is kételkedem a reklámszövegíró jóindulatában, de ilyen görbe tükörben nézve megkérdőjelezem, hogy beilleszkednek-e szavai a Waldorf-pedagógia lényegébe. Miközben a teljesítménykényszer vezérelte tanulói viselkedés a felkészülni, vigyázz, kész, rajt versenysportokat idéző világában tipródik, a Waldorf- és hozzá hasonló iskolákban „a szív, a kéz és a fej” egyidejű fejlesztésének/fejlődésének szelíd akarata érvényesül. Nem elitiskolának indult, mint ahogyan ma sokan emlegetik. Az első 1919-ben nyílt meg Stuttgartban. Emil Molt alapította a Waldorf Astoria Cigarettagyár (innen a neve is) munkáscsaládjai gyermekeinek számára. 1945 után az egész világon elterjedt. Első tanárai közé tartozik a szász Carl Brestowsky (1896–1974) is, akiről azért is érdemes megemlékeznünk, mert erdélyi szász család sarja, Besztercén született. Alapítói olyan pedagógiai elveket és ehhez intézményt akartak teremteni, amely megóvja az iskolás gyerekek szellemét, gondolkodását a politikai s vallási dogmatizmusnak és mindenféle ideológiának az oktatás ürügyén sulykolt kritikátlan hatásától. A módszer látszólag egyszerű. Az óvodás önállóságot tanul kreatív játékokkal, hasznos gyakorlati tevékenységekkel. Később a tananyag mechanikus magolása helyett az elemző megértés kerül előtérbe és a szociális képesség fejlesztése. Fontos a tanulók művészi, de mindenképpen egyéni kifejezőkészségének erősítése is. Ez a gyermekközpontú és életigenlő megközelítés hangsúlyozza a szellemi, lelki, gyakorlati és művészeti elemek összefüggését, az önálló gondolkodás hasznossága mellett a kisebb-nagyobb kudarcok okos elviselésére is megtanít. Mindezekből könnyen levonható a tanulság, hogy az előre gyártott, dogmaelemekből épülő hatalmi rendszereknek nem fűlik a foga az ilyen iskolák működtetéséhez, sőt még azok elviseléséhez sem. Ezekkel ellentétben Romániában a Waldorf-pedagógia, ha egyelőre csekély mértékben is, de az állami oktatás része! Tehát választható. Erdélyben először Kolozsváron indult 1990-ben Waldorf-óvoda, 1992 óta iskola is van magyar és román tagozattal egyaránt, mintegy félezer tanulóval. Székelyföldön Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen működik „a szív, a kéz és a fej” egyidejű oktatása. Vannak, akik az efféle szabadságot csak rendetlenségnek látják. Kortársai Tolsztoj kicsinyke iskoláját is így ítélték meg, és inkább „elfeledettnek” titulálták a nagy írót, minthogy dicsérjék. Szomorúsággal teli védekezése százhatvan év múltán is időszerű: „Ez a rendetlenség vagy szabad rend csak azért ijesztő nekünk, mert egészen máshoz szoktunk.”
Kozma Mária
.jpg)
