erős felhőzet
szórványos felhőzet
Girbegurba fecsegések 92.
A karácsonyi nagytakarítás hipp-hopp utoléri a háziasszonyt ezekben a hetekben, elő hát a flakonokkal, külön ablakra, külön bútorra, külön a szőnyegre, padlóra és megannyi miegymásra, ha nincs elég belőlük otthon, vásárolunk a sok felkínált pucolóalkalmatosságból, hogy az ünnepre puccos legyen a lakás. Összegyűlhet akár tucatnyi is, saját kupakjával méricskélhető, szórófejes ilyen-olyan a konyhai zsíroldótól a fertőtlenítő- és általános tisztítószerekig. A bukaresti Technikai Könyvkiadó 1961-ben jelentette meg A háziasszony könyve című kiadványát, bizonyára több ezer példányban, de mostanra könyvritkaság, mert a legtöbb ember, nyilván a könyvtárosok is, az évtizedek múlásával kidobja az ilyent, hiszen a tanácsai nagyobbrészt haszontalanok. Én 1 lejért vásároltam az antikváriumban, a könyv mint tárgyi fogalom iránti tiszteletből, valamint korjellemzőnek titulálva a leletet és megköszönve magamban az ismeretlen tulajdonosnak, hogy nem úgy lomtalanította, hogy szemétre hajította, és az antikváriumosnak, aki átvette és a könyvturkálóba irányította. Ez is könyvmentés, bármilyen aprócska, és nem is a könyv anyagi és tartalmi értékét jellemzi, hanem azokat a könyvmentőket, akik képtelenek voltak megsemmisíteni. Ezért maradhattak meg például a „magas irodalom” által jelentéktelennek ítélt népolvasmányok, ponyvafüzetek is a 18-19. századból, ma könyvtörténeti ritkaságok. Belelapozok tehát A háziasszony könyvébe. Végül is sok házi praktikára emlékszem a gyermekkoromból, olyanokra is, amelyek e könyvben nincsenek benne, például reszelt nyers krumplira vagy vadgesztenyére töltött, majd szűrt víz gyapjúholmik mosására. Sokak számára ismert és ma is használt a féltucatnyi mindig kéznél lévő sokoldalú tisztítószer: forró víz, hamu, mosószóda, háziszappan, ecet, só. Közben el is bizonytalanít egy-egy „hasznos” tanács, amit nem mernék kipróbálni, és másoknak sem nagyon ajánlanám, hogyha például egyedi műtárgyakról van szó, festményekről, amelyeknek nem ismerjük pontosan az alapanyagát, a festékek mibenlétét. Így aztán a falon lógó akvarelleket, a javallat ellenére, nem veszem ki az üveg alól, hogy kenyérbéllel átdörzsöljem, az olajfestményeket sem portalanítom és fényesítem nyers hagymaszeletekkel. Na és hamuból sem készítek hamulúgot mosásra, amint mostanság a „zöldháztartás” ajánlja egyrészt takarékoskodásra, másrészt vegyszermentességre buzdítva, mintha a lúg nem lenne vegyszer, ráadásul erősen maró hatású, veszélyes folyadék, nagy körültekintést és óvatosságot igényel a használata. Az alább következő néhány idézet az említett könyvből a tisztogatásra vonatkozik, csak az ártalmatlanabbjaiból válogatok, sok helyen olvasom ugyanis az oltatlan meszet és a benzint is, amelyek balesetveszélyesek, de a szerző csak ritkán figyelmeztet erre. Sok hasonló múltbéli módszer nemcsak a „zöldháztartásra” jellemző, hanem felbukkan a túlélési tanácsok között is, ha elszigetelődünk, és nincs a közelben áruház. „Vörösréz tárgyak tisztítására használhatunk zöld sóskaleveleket, amelyekkel alaposan megdörzsöljük, azután vízzel lemossuk; ezenkívül finomra tört szénport. Sárgaréz tárgyak tisztítására alkalmas a krétapor, amelyet citromlével vagy ecettel összekeverünk. A padlódeszkák fehérítésére alkalmas lúgot nyerünk a hagymakoszorúk szárainak kifőzésével. Szőnyegek tisztítása: savanyítatlan káposztát felébe vagy negyedébe vágunk, ezzel dörzsöljük. Képek, műtárgyak: az olajfestményeket nyers hagymával vagy burgonyával tisztíthatjuk meg, ezekkel végigdörzsöljük a képet, amikor a kép megszáradt, puha ronggyal kifényesítjük. Erősebb fény elérésére cukorral és szesszel felvert tojásfehérjét használunk. Ez eltávolítja a képről a pecséteket és a füstöt.” Arra sajnos már nem tér ki a szerző, hogyan távolítjuk el végül a tojáshabot a képről: lehull magától, vagy le kell mosni! Ám pár bekezdés után az egészen gügye háziasszonyok is megtanulhatják a seprű szakszerű használatának csínját-bínját. Íme: „A sepregetés célja eltávolítani a lakásból a szemetet és port, amely a mikrobák és rovarok táptalaja. Sepréskor a cirokseprűt megnedvesítjük, vagy jól kicsavart nedves rongyba kötjük. A seprést a szoba legbelső sarkában kezdjük, ott, ahol tisztább a padló. A seprűt ferdén tartjuk és a nyél hosszában mozgatjuk, hogy az egész port eltávolítsa. A szemetet az ajtó mellé gyűjtjük, és a szemétlapátra seperjük. Ha sok a szemét, gyűjtsük több rakásba, hogy ne vigyük szét az egész lakásban.” Kedves Olvasóm! Mosolyoghatunk azon, hogy a leírás nem több nevetséges fontoskodásnál. Csakhogy kimondom kerek perec, a leírásban a sepregetés átvitt értelmére is rá lehet találni, ugyanis sok mai népszónok apraja-nagyja, talpnyalóik serege tanulja és gyakorolgatja pontosan így lépésről lépésre a módját, s ha már seprű van a kezében, nemcsak a tisztogatást, hanem a kiseprűzést is. Ugye új seprű jól seper. Mondják azt is, öreg seprű nem vész el a háztól. Hát igen! Sepregetésre nem jó, de szerencsére repülni még lehet vele… a képzelet szabadsága felé nagytakarítások idején.
Kozma Mária
web.jpg)
