Igazi váltás körvonalazódik Ho­moródszentmárton község vezetésében, miután a több man­dátumon át, összesen 16 évig a polgármesteri tisztséget viselő Kerekes Pétert Jakab Attila váltja. A 12 falut magába foglaló község fellendítése nem kis feladat. Az RMDSZ színeiben megválasztott új községvezető a turizmusban látja a kitörési lehetőséget, ehhez viszont sok mindent meg kellene valósítani. A már elkezdett munkáról, tervekről kérdeztük Jakab Attilát. [caption id="attachment_32326" align="aligncenter" width="1000"] Jakab Attila 1968-ban született Homoród­szent­már­ton­ban. 15 évet dolgozott a helyi iskolában földrajztanárként, része van egy személyszállítási vállalkozásban, 12 évig volt községi tanácsos, ugyanakkor ő a Székelyudvarhelyi Vadászegyesület elnöke.[/caption] – Ha jól tudom, négy évvel ezelőtt már próbálkozott a polgármesteri tisztség elnyerésével, akkor még a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben. Mi motiválta abban, hogy újra megpróbálja? – Azt tapasztaltam, hogy továbbra sem úgy halad a község, ahogy kellene, több lehetőséget láttam, amit ki lehetne használni. Úgy éreztem, hogy ha én kerülök vezető pozícióba, nagyobb ütemben fejlődhet a település. De nem maga a polgármesteri szék volt a cél, a tisztséget inkább eszköznek tekintem, amellyel többet tudok tenni a közösségért. – Milyen az önkormányzati testület összetétele? – Hat RMDSZ-es és négy EMNP-s tanácsos alkotja az önkormányzati testületet. Érdekes eset, hogy bár páratlan számú személy kellene alkossa a tanácsot, mégis 10-en vannak. Az történt, hogy egy független tanácsos is bejutott, de a pénzügyi elszámolás hiánya miatt nem érvényesíthették a mandátumát, le is mondott. – Mit vesz át elődjétől, és hogyan tovább? – Én nem akarom a múltat bolygatni, húzunk egy vonalat, s innentől megyünk előre. Az egyik legfontosabb dolognak az emberekkel való kommunikáció javítását látom. Bár – mint mondtam – nem akarok visszafelé tekinteni –, de gyakran nem jutottak el fontos információk a lakosokhoz pályázati lehetőségekről, támogatási programokról, ezen változtatni kell. Nagyon fontos az ügyintézés hatékonyabbá tétele a községházán: nem lehet az, hogy az embereknek egy napot is el kell tölteniük azzal, hogy valamilyen hivatalos papírt megszerezzenek. Sokat kell pályázni is. Bár az elődöm idejében is voltak pályázatok, de nincsenek befejezve. A faluképen is változtatni akarok, szerintem sok helyen rendetlenség van. Az I–VIII. osztályos iskolában is változást szeretnék, mert nagyon elhanyagolt kívül-belül, a minap bementem, és a falakon 2010-es fényképeket láttam, újabbat egyet sem! Mintha megállt volna az élet, egy helyben topognak, és ez látszik az eredményeken is. Az eddigi igazgató szeptembertől nem vállalja az iskola vezetését, tehát új, friss ember kinevezésére van szükség. – Melyek a község legégetőbb gondjai? – Már folytattam tárgyalásokat a közvilágítás felújításáról, az összes égőt kicseréljük. Van ugyan közvilágítás, de havonta 12 000 lejt fizetünk érte. Az újítás után kb. havi 4000–4500 lejt fogunk spórolni, még a havi részlet fizetése mellett is (8 évre osztottuk fel a költségeket). Nagyobb fényerő lesz, sokkal költséghatékonyabb módon. A következő feladat egy háromtermes óvoda építése itt Homoródszentmártonban. Korábban pályázott a község egy napközire, viszont az nem valósult meg. A területet már ki is jelöltük erre a célra. Továbbá be kell fejezni a közel 5 kilométeres bágyi utat, amelyen már van egy aszfaltréteg. Maradt még kevés községi út, amelyet le kell aszfaltozni, aztán következnek az utcák. Nagyon fontos feladat még a víz- és szennyvízhálózat bővítése. A felsorolt beruházások mindegyikének megvan már a terve. Fontos feladatomnak tekintem a gyepesi kultúrotthon felújítását is. Érdekes terv még, amiről már több helyen is egyeztettünk, a Homoródremete és Székelyudvarhely közötti köves út leaszfaltozása, amelyre akár Székelyudvarhellyel közösen is pályázhatnánk, a beruházás jelentősen megrövidítené a város és a községhez tartozó falvak közötti távolságot. Ebben a tervben és más területeken is biztatónak látom a Hargita Megyei Tanáccsal való kapcsolatot. Megemlítek egy távlati tervet is: egy sós fürdőt szeretnénk létesíteni Szentmártonban. A település alatt, a felszínhez elég közel jelentős sóréteg van, annyira közel, hogy egyes helyeken nem lehet gyümölcsfát ültetni, mert a gyökere éri el a sót, és szárad ki. Ezt a természeti adottságot érdemes lenne kihasználni, egy sós fürdő jelentősen hozzájárulna a turizmus fellendítéséhez. Vállalkozó kedvű befektetőket szívesen fogadunk. Jó a kapcsolatunk a községben működő civilszervezetekkel, az egyházakkal is. Most például a lókodi öregotthonnal közösen dolgozunk azon, hogy kialakítsunk az idősek számára egy otthongondozói hálózatot. – Mit érez a legnagyobb kihívásnak? – Talán az ifjúság helyzetét. Valahogy itthon kellene tartani őket… Tárgyaltam több gyárossal is, hátha legalább egy részleget létesítenének a község területén, amely munkahelyeket adna. Van például egy német kábelgyár, amely Székelykeresztúr irányába is érdeklődik, ha idevonzhatnánk, nagyon jó lenne. – Melyek a község erős pontjai? – Nem igazán vannak. Talán a só lehetne az. Hiába van itt például Homoródszentpál a halastavakkal, madárpihenőjével, elég kevés turistát vonz. Kellene egy igazi látványosság, említettem a fürdőt, de gondoltunk már vadaspark létesítésére is. Jelen pillanatban az állattenyésztés az, amire támaszkodhatunk a falvakban. Van egy tejgyárunk is, amely sajnos felszámolás alatt áll. Jelen pillanatban még egy temesvári cég működteti, de nem igazán van haszna belőle a közösségnek. Én igazából abban látom a kitörési lehetőséget, ha egy kicsit a turizmus irányába tudnánk lépni. Ezen a téren erős pont lehet a községhez tartozó néhány olyan kis falu, amely már-már élő skanzennek számít, ilyen Ho­mo­ródkeményfalva, Remete, vagy az érdekes kőépítkezésével Gyepes. Ha megépülne például a fürdő, az emberek nagyon hamar élnének a lehetőséggel: panziók épülnének, szobákat adnának ki, lenne hová eladni a helyi termékeket, a sajtot, a zöldséget. Akkor talán nagyobb figyelmet kaphatna a Szentmárton melletti Román Vik­tor-szoborpark, vagy a közel négy évtizedes múltra visszatekintő Homoródszentmártoni Művésztelep. – A községközponttal együtt 12 faluval kell törődnie. Jelent-e nehézséget, hogy eléggé elszórtan, kisebb-nagyobb falvakból áll a község? – Olyan szempontból nehéz, hogy minden falunak van kultúrotthona, iskolája, utcahálózata, amelyek adott esetben javításra szorulnak, és azt a kevés pénzt sokfelé kell osztani. Például két I–VIII. osztályos iskoláról kell gondoskodnunk, elemi iskola pedig négy van. – Mivel kezdődött a munka? – Egyelőre még főleg az aktatologatás fázisában vagyunk, azaz zajlik az ügyek átvétele. Az első felszólalásomat mint polgármester a 39. Alkotótábor megnyitóján tartottam. Áradások is adtak már feladatot, hiszen egy hét alatt kétszer is volt árvíz, amelyek a község több települését, Abásfalvát, Lókodot, Bágyot, Kénost is érintették. – Milyen polgármester szeretne lenni? – Olyan polgármester kellene lenni, hogy az emberek büszkék legyenek arra, hogy ki áll a község élén. Ne szégyelljék, hogy ki a polgármesterük. Asztalos Ágnes