Füles, a kóbor cimbora

Általában bármilyen kedvencről beszélünk, az a közvetlen környezetünkben él, velünk egy udvaron, egy házban. Azonban a csíkszeredai származású Lőrincz Enikő kicsit másabb formában óvja és gondozza az ő kedvencét, Fülest.

A Csíkszeredai kutyások Facebook-csoport tagjaként lehettünk szemtanúi egy kicsit sem hétköznapi kapcsolat kialakulásának. Füles kutya kóbor állatként élte le élete nagy részét, jelenleg is így tengődik. Ami viszont változott az előző időszakhoz képest az, hogy a csíkszeredai Lőrincz Enikő felfigyelt rá, és a kutya saját, megszokott környezetét tiszteletben tartva Fülest gondozni kezdte. Mára már elmondhatja magáról, hogy a kutya igazi lelki társként fogadta el őt.

Utca szülte barátság
Bár Enikő csíkszeredai származású, 1994 óta Magyarországon él, ott dolgozik, ott alakította ki az életét. Évek óta hazalátogat a pünkösdi búcsúra, ahogyan azt 2018-ban is tette, amikor először látta meg Fülest néhány kóbor eb társaságában.
– Akkoriban Füles az egész várost fel-alá járta, bandázott a társaival, az idegeneket természetesen mindig megugatták. Néha elkaptam úgy, hogy egyedül volt. Ételt nem igazán fogadott el, de néha egy-egy kis simogatást becsempésztem a gyors találkozónkba. Füles állítólag már öt éve itt él a városban, a régi azonosítószáma alapján tusnádi kutya. Sajnos nem igazán ismerem az ő történetét. Nagy eséllyel többször is bántották őt, ez kiderül a viselkedéséből – mondta Lőrincz Enikő.
Füles és Enikő 2019-ben kezdtek közelebb kerülni egymáshoz. Ő is, ahogy még sokan mások, próbálta Fülest finomságokkal kényeztetni. Ha kérték, türelmesen várt az üzlet előtt, amíg hozták neki a finom falatokat.
– Én is sokszor gyorsan beszaladtam az üzletbe, mondván, hogy várj meg Fülike, hozok neked valami finomat, és ő mozdulatlanul várt az üzlet előtt. Sokan szeretik őt és sokan adnak neki finomságokat, viszont válogatós kutya, mert hála istennek, megteheti. Ez nyáron könnyebb, viszont télen mindig nehezebb, mivel akkor nem igazán kóborol és nem tudják az emberek, hol tölti napjait – tudtuk meg.

Elkötelezettség, szeretet és bizalom
Amint a pandémia kezdetét vette, Enikő is hazaköltözött egy kis időre. Ekkor már Füles barátként tekintett rá, engedte a simogatást, a kényeztetést.
– Nagyon sok mindent hallottam az emberektől. Elvileg sokakat elkísért a munkahelyére, talán befogva is volt már, de megszökött, az utcai életet választotta inkább. Valószínűleg nem volt könnyű sorsa, mert eleinte a simogatásoknál mindig összerándult, félt. Leginkább a nőket tűri meg maga körül, a férfiakat nem igazán. Nem mindig fogadja el az ételt, nem eszik meg bármit, aminek nagyon örülök, ugyanis a környékünkön valaki mérgezi az állatokat. Nem tudtam, hogy esténként hol húzza meg magát vagy hová rejtőzik rossz időben, néhány kedves ember súgta meg, hogy hol találom őt. A helyszínt nem kürtölném szét, mert Füles szeret egyedül lenni. Nem szereti, ha háborgatják a kis kuckójában – jegyezte meg Enikő.
Csíkszereda, mint tudjuk, a hideg telekről híres. Enikőnek nagyon sok munkájába tellett, hogy Füles kuckóját olyanná alakítsa, ami nem ázik be és lehetőleg meleget is biztosít a kutya számára.
– Egy bozontos fa tövében van a kuckója. Amióta itthon vagyok, oda járok reggel és este, néha pedig napközben is ott kötök ki. Ha szégyen, ha nem, a téli időszakban a fáról lepalltam a havat, sepregettem, hogy Füles szalmája ne ázzon el. A nagy hidegekben pokrócokat is vittem neki, az ágak közé pedig műanyag zsákból tetőszerűséget barkácsoltam, ami sem havat, sem vizet nem engedett át. Vannak pokrócai, amivel a hideg estéken nemcsak betakartam, hanem becsomagoltam, mint egy cukorkát. Sokan ítélkeznek, hogy a kutyát nem kell emberként kezelni… Egy nap, amikor nem volt annyira hideg, nem takartam be. Ő csak nézett és nézett, majd megbökte az orrával a takaróját. Amint felemeltem a takarót, már helyezkedett is a kis kuckójában, hátradőlt és várta, hogy betakarjam. Nagyon okos kutya és rengeteg szeretetet ad – jegyezte meg.
Füles nem igazán mászkál a hidegekben, és mivel idős kutya, Enikő mindennap sétál vele. Bár Füles nincs pórázon, szófogadó, szabályosan közlekedik, ahogyan azt „fogadott gazdája” megtanította neki, és nem is megy messzire tőle.
– Szilveszterkor a tűzijáték miatt eltűnt három-négy napra. Fel-alá jártam a várost érte, mindenütt kerestem. Akkoriban ütöttek el egy kutyát a központban, és nagyon hasonlított Fülesre. Kétségbe voltam esve, hogy lehet, mégis ő volt az. Január negyedikén került elő, csurom víz volt és le volt fogyva… De az a boldogság a részéről és részemről is, amikor megláttuk egymást, az kimondhatatlan volt – emlékezett vissza Enikő.

Füles és „fogadott anyja”, Enikő Fotó: Lőrincz Enikő

Pótgazdi kerestetik
Lőrincz Enikőnek nem kis idejébe telik, hogy Fülesnek megteremtse a lehető legjobb körülményeket. Mint mondta, minden elismerése a város végében található kutyamenhely munkatársainak, mert nem kis energiát vesz igénybe ez a fajta munka.
– Mielőtt próbáltam a kuckóját jobb hellyé varázsolni azon is elgondolkoztam, hogy oda lehetne vinni neki egy kisebb pajtát. Aztán ez a tervem meghiúsult, mert féltem, hogy zargatnák őt, talán valaki el is tulajdonítaná a kis kutyaházat. De lehet, hogy Füles sem örülne neki, mert rossz emlékeket idézne benne arról az időről, amikor még be volt fogva – vélekedett.
Bár Enikő Fülest már saját kutyájának tekinti, sajnos döntésképtelen helyzetbe került. Arra nincs lehetőség, hogy hazaköltözzön, mivel az életét Magyarországon alakította ki.
– Nem tudom, hogy mi lesz vele, ha majd vissza kell mennem. Természetesen vannak még „pótanyukái”, akik gondját viselik, de nekik munkahelyük van és gyerekeik, nem tudnak annyi figyelmet fordítani rá. Én odakint sajnos nem kertes házban élek, önző döntés lenne részemről, hogy kivigyem Fülest és benyomjam egy kis lakásba. Hiányozna neki a szabadság, az utca. Nem biztos, hogy kárpótolni tudnám őt. Szörnyű számomra még a gondolat is, hogy vissza kell mennem. Mindennap aggódok érte, ha meleg van, azért, ha hideg, akkor pedig azért. A tél beállta előtt már biztosan vissza kell utaznom, pont amikor a legnagyobb szüksége lenne rám. Megszokta, hogy megyek hozzá. Elképzelem, hogy egyszer várni fog reggel, és én nem megyek. Vár délután, este, és akkor sem megyek… És következő reggel sem. Nem is szeretnék belegondolni, mit fog akkor érezni. Velem valami lesz, kisírom magam, megküzdök a gondolattal. Úgy érzem, mintha cserben hagynám őt, mintha valahol kitenném az autóból és otthagynám. Ha itthon élnék már rég született volna megoldás, de így tanácstalan vagyok – mondta el könnyeivel küszködve Enikő.
Mint mondta, többen is gondoskodnak Fülesről, ezért a nyári időszakban nem félti. Reméli, hogy egy megfelelő döntés és megoldás fog születni, ami az ő és Füles lelkének egyaránt megnyugvást hoz majd.

Szilágyi Dalma-Orsolya