Forgatókönyv
Elképedve hallgatom a társadalom alakulására vonatkozó különböző forgatókönyveket. Egyikük szerint a kelet-közép-európai és kelet-európai nagypolitikai történések mind az orosz–amerikai – vagy ha úgy tetszik: amerikai–orosz – konfrontáció jegyében zajlanak, a jelenlegi konfliktus alfája és ómegája pedig a szíriai helyzet. A forgatókönyv azt sugallja, hogy Amerika rossz lóra tett a szír konfliktusban, s ezt az ukrajnai válság kirobbantásával – vagy kihasználásával és kedve szerinti alakításával – próbálta kompenzálni, ellensúlyozni: így kényszerítették távozásra az oroszbarát vezetést és nyerte el az elnöki tisztséget az Amerikával szimpatizáló és az amerikaiak támogatását élvező Petro Porosenko milliárdos vállalkozó. Szintén e forgatókönyv szerint logikus lépés volt Moszkva részéről a krími válság kirobbantása, a konfliktus fenntartása érdekében. Szintén e forgatókönyv azzal magyarázza Magyarország – főként a menekültkérdésben tanúsított – külön utas európai uniós politikáját, hogy Moszkva bűvkörébe került, érvként pedig a paksi atomerőmű-beruházást hozzák fel. Ugyanazon vélemények szerint e forgatókönyv része az is, hogy Törökország távolodik a nyugati kultúrát elfogadó atatürki értékektől és a muszlim radikalizmus felé nyit, s ennek része a török–orosz incidensek (repülő lelövése, nagykövet meggyilkolása) megjelenése, amelyek célja elbizonytalanítani a török–amerikai barátságot és védekező álláspontra kényszeríteni Törökországot Oroszországgal szemben. Ugyanezzel a forgatókönyvvel magyarázzák a forgatókönyvekben hívők a moldvai egyesülés-ellenes, oroszbarát erők választási győzelmét – egy pont Oroszország javára, mint ahogy ezzel magyarázzák Klaus Johannis győzelmét az utóbbi elnökválasztások alkalmával – egy pont Amerikának. Legutóbb parlamenti választásokon nyertes Szociáldemokrata Párt (PSD) húzása késztette a forgatókönyvfüggőket annak a következtetésnek a levonására, hogy Sevil Shhaideh jelölésével a kormányfői tisztségre – lévén, hogy szír férjét a jelenlegi oroszbarát szír rezsim hívének tartják – az új kormány oroszbarát irányultságát kívánták hangsúlyozni, s ennek tett keresztbe Johannis a jelölés elutasításával.
Nos, nem vagyok a forgatókönyvek híve, a fent leírtak amerikai akciófilmekbe illenek. A baj az, hogy forgatókönyveken túl is mindennapjainkba beköltözött az akciófilmek hangulata, a családok kényszerű vagy divatból való szétszóratása révén testközelbe került az utcai lövöldözés, robbantás, az utazó rokont immár nemcsak az időjárási rendellenességektől, részeg sofőröktől vagy bedilizett pilótáktól féltjük, hanem a félelmet szóró terroristák támadásaitól is. A napi hazai és nemzetközi politikai híreket hallgatva azonban felmerül bennünk, hogy e történések valóban egy előre lefektetett forgatókönyv szerint zajlanak? Vagy pedig az is meg van írva a forgatókönyvekben, hogy elhatalmasodik rajtunk a forgatókönyvektől való félelem?!
Sarány István