Fogyatékossággal élők mutatkoztak be a József Attila Iskolában: Toleranciát és megértést tanultak
Integrációs játékokban és beszélgetésekben vettek részt a József Attila Általános Iskola 5–8. osztályos tanulói az iskola sporttermében szervezett tegnapi programon. A délelőtti rendezvény azzal a céllal nyújtott új információkat és tapasztalatokat a tanulóknak, hogy megértsék és elfogadják a másságot, bepillantást nyerjenek a fogyatékkal élők világába.
A fogyatékkal élők nehézségeivel ismerkedhettek a fiatalok Fotó:László F. Csaba
Arendezvény célkitűzéseivel kapcsolatosan Bartalis Attila Antal főszervező, a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének önkéntes munkatársa elmondta: a cél a sérült és az egészséges diákok integrálása.
Ha a gyerekek már kiskorukban találkoznak a másság kérdésével, felnőttként már teljesen másképp kezelik azt – fogalmazta meg a szervező.
A program nemcsak bemutatta a gyermekeknek a fogyatékkal élők hétköznapi nehézségeit, de az általuk használt segédeszközökről kártyajátékok formájában informálódhattak, bizonyos eszközöket ki is próbálhattak.
Kreatív integrációs játékok
Minden órában két osztály érkezett, akiket Bartalis Attila Antal köszöntött és tájékoztatta őket a különböző játékok lehetőségeiről és szabályairól. A diákok csoportosan minden játékban részt vettek, a bátrabbak pedig az élő könyvtár lehetőségeit is kihasználták. Nagy népszerűségnek örvendett a tolószékes játék, melynek során a diákok a szervezők által kialakított akadálypályán haladtak végig tolószékben. A memóriajáték ugyancsak érdekesnek bizonyult, mindamellett, hogy kiderült, kinek jobb a memóriája, a tanulók megismerkedhettek a fogyatékosságok nemzetközi szimbólumaival és a mozgássérült segédeszközökkel. Ezt tovább gondolva egy másik kártyajáték során a gyerekeknek fel is kellett ismerniük, hogy a különböző fogyatékosággal élők milyen segédeszközöket használnak. A nemlátó játékok sorába tartozott, hogy a gyerekek egy gyengén látó vagy nemlátó személy bőrébe bújva eltakart szemmel kellett végigmenjenek egy kijelölt útvonalon társuk irányítása mellett. A kéz nélküli fogyatékkal élők megpróbáltatásainak megtapasztalása céljából a gyerekek megpróbáltak szájjal festeni. A legjobb rajzokat díjazták, melyeket egy helyi művész fog értékelni. A gyerekek gondolataikat, kívánságaikat megfogalmazva üzenhettek is a fogyatékkal élőknek, melyek közül a legszebbeket a Facebook-oldalukon is közzéteszik.
Élő könyvtár
A bátrabbak éltek az élő könyvtár program lehetőségeivel is, melyről Bartalis Attila Antal elmondta: lényege, hogy a fogyatékkal élő személyek könyvtárként működnek.
– Külföldön és belföldön egyaránt alkalmazzák ezt a módszert, ahol a gyerekek odamehetnek az akadályozottsággal élőhöz beszélgetni. Kérdezhetnek tőle, jobban megismerhetik ezáltal a fogyatékos személyt és nehézségeit – nyilatkozta a főszervező. Az akadályozottsággal élőknek is élmény volt válaszolni a gyerekek kérdéseire: Milyen érzés fogyatékossággal együtt élni? Tudtál-e így iskolába járni? Ha igen, milyen volt az iskola? Mi az előnye a fogyatékosságnak? – sorakoztak a diákok kérdései.
Egy résztvevő így fogalmazott: olyan dolgokat tudtam meg, amit nem is gondoltam volna. Rájöttem, hogy nem kell elítélni vagy kicsúfolni azokat, akik sérültek, hiszen, ha én lennék ugyanebben a helyzetben, nekem is nagyon rosszulesne a negatív bánásmód.
– Kevesen szereznek közvetlen tapasztalatokat a fogyatékkal élőkről a fiatalok közül. A diákok ezzel a programmal is sokat tanulnak a fogyatékosokról, közelebb kerülnek egymáshoz, mikor az utcán meglátják őket, inkább köszönni fognak, nem pedig idegenkedni tőlük – nyilatkozta a program várható eredményeiről Kedves Tihamér testnevelő tanár.
Barabás Emőke