Tizennyolc év szolgálati idő után Gyulára távozik Csíkszeredából Tóth Károly, aki a város első evangélikus-lutheránus parókus lelkésze volt. 1997 decemberétől kezdte meg székelyföldi működését, majd 2007-től választott lelkészként tevékenykedett. Ez idő alatt épült fel az evangélikus templom és lelkészi hivatal, amelyet 2009 október 24-én szenteltek fel. A csíkszeredai lelkész Hargita megye teljes evangélikus-lutheránus közösségét szolgálta. – Csíkszereda első evangélikus lelkészeként tevékenykedett az elmúlt tizennyolc évben. Hogyan fogadta a kinevezést? – Nagy kihívás volt idekerülni egy kis falu, Halmágy után. Intézményesített formában itt semmi nem volt: sem épület, sem gyülekezet. Eleinte bérlakásban laktunk, majd az egyház vásárolt egy négyszobás tömbházlakást. 2000-ben nekifogtunk építkezni a Lutheránus Világszövetség jóvoltából. A püspöki hivatal egy pályázatot nyújtott be, és azt pozitívan bírálták el. – Ma saját temploma, lelkészi hivatala van az evangélikus egyháznak Csíkszeredában. Az elmúlt évek az építkezéssel teltek? – 2000-ben a városi tanácstól kaptunk a mai Szász Endre utcában egy leromlott állapotú ingatlant, amit teljesen újjá kellett építeni, illetve kibővíteni. A tervek még abban az évben elkészültek, és novemberben már zajlott az építkezés. Elsőként az épület első része, a lelkészi hivatal készült el, majd 2001. október 27-én a templom alapkövét tettük le. Addig – Hegyi István református lelkész jóvoltából – a református imaházban tarthattuk az istentiszteleteket, ott gyűltünk össze négy éven keresztül. 2002 decemberében költöztünk ide a négyszobás tömbházlakásból. Lassan folyt az építkezés. Folyamatosan pályáztunk az Illyés Közalapítványhoz, a román államhoz, a városi és megyei tanácshoz. A magyarországi evangélikus egyház, az ausztriai és németországi Luther Szövetség több ízben is gyűjtést szervezett erre a célra, így sikerült 2009-re befejezni az építkezést. 2009. október 24-én megtarthattuk a felszentelési ünnepséget. – A fizikai építkezés mellett közben a gyülekezeti élet szervezése és a lelki építkezés is zajlott? – Kezdetben próbáltuk a hívekkel is tudatni, hogy itt már van lelkész. Hirdetéseket adtunk fel az újságban, és személyesen is felkerestem azokat az evangélikus híveket, akikről megtudtam, hogy hozzánk tartoznak. Erről a kis a gyülekezetről tudni kell azt is, hogy a hívei mind vegyes házasságban élnek. De amikor segítségről volt szó, akkor a másik fél is pontosan úgy segített. Azt is el kell mondanom, hogy nemcsak Csíkszereda, de az egész megye evangélikussága is ide tartozik. Ennek érdekében – a 6 éve felépült templomban – minden évben szórványvasárnapra gyűlnek össze Hargita megye lutheránus hívei, hogy egy közösséget alkotva, egy szívvel-lélekkel magasztalják és di­csérjék az Urat. 1997-től 2005-ig még Kézdivásárhely és környéke is hozzám tartozott, oda is jártam két­hetente, aztán hetente. A hónap második vasárnapján Gyer­gyó­szent­mik­lóson, a negyedik vasárnapon Szé­kely­udvarhelyen tartok istentisz­te­letet. 2002-től Csíkszeredá­ban min­den vasárnap van szolgálat, s úgy érzem, hogy mostanra egy kis közösséget sikerült összekovácsolni. – Hány evangélikus hívő van Hargita megyében? – Csíkszeredában negyven lélekkel indultunk, ma hatvannégyen vagyunk, a megyében pedig 110-ről 150-re duzzadt a hívek száma. – Az evangélikus gyülekezet szempontjából Csíkszereda szórványnak számít. Milyen volt a kapcsolata a többi felekezet papjával, tiszteletesével? – Az igazság az, hogy miután felépült a templom, bensőségesebbé vált a viszony a többi felekezet lelkészeivel, papjaival is. Egy alkalommal a feleségemmel Brassóba menet arról beszélgettünk, hogy mi lenne, ha megszerveznénk egy ökumenikus imahetet itt Csíkszeredában. A legkisebb gyülekezet indítványozására összejött a kezdeményezés, amely azóta is működik. Ilyenkor különböző templomokban körforgásszerűen prédikálnak, hirdetik az igét a lelkipásztorok. Az igazság az, hogy katolikus részről nem igazán tudják, mi az, hogy evangélikus. Amikor idejöttem, szektának néztek bennünket, pedig történelmi egyház vagyunk. Katolikus, evangélikus, református, unitárius – ilyen sorrendben jöttek létre. – Beszélgetésünk apropója, hogy 18 év után elköltözik Csíkszeredából. Hogy lehet ezt itthagyni? – Ez csak egy épület. Minden egyes fal, minden egyes ajtó az én munkámnak az eredményét hirdeti, emlékeztet rá. Úgy érzem, hogy engem azért neveztek ki, hogy ezt a munkát elvégezzem. A Jóisten engem ezzel bízott meg, hogy mind a lelki, mind a fizikai építkezést elvégezzem. Úgy érzem, hogy ezt megtettem, s itt az idő egy kicsi változásra is. Tizennyolc év elég hosszú idő. 2007-ben választottak meg, így én vagyok az első beiktatott parókus lelkész Csíkszeredában, egész Hargita megyében. Úgy szoktam mondani, hogy ez a legeknek a gyülekezete: lélekszámában a legkisebb, a legszórványosabban elhelyezkedő, a legkeletibb és a legújabb. Mindezek ellenére, bármit is elterveztünk, közös összefogással meg tudtuk valósítani. Itt születtek gyermekeim is: 2003-ban a kislányom, 2011-ben a kisfiam. A szolgálatban a feleségem is nagy segítségemre volt, aki időközben bevállalta és kitanulta a kántorságot is. Tizennyolc év szolgálati időt így lehetne összefoglalni: ez idő alatt 35 temetés volt, 22 keresztelés, 21 konfirmáció és 7 párt eskettünk. Ugyanakkor sikerült három külföldi evangélikus gyülekezettel, a budapest-zuglói, a ceglédi és a wismari gyülekezetekkel testvérgyülekezeti kapcsolatot létrehozni, illetve működőképessé tenni. Úgy érezzük, hogy amit lehetett, azt megtettük a legjobb tudásunk és a legjobb hozzáállásunk szerint. Elérkezett az idő a változásra. Mind a saját magam, mind pedig a lelkészi szolgálatom, illetve a családom szempontjából is. Ez egy jó változás lesz, amelyben nem utolsó szempont, hogy közelebb kerülünk családunkhoz. De megnyugodva hagyom itt ezt a kis gyülekezetet, mert tudom, hogy mindazt, amit együtt felépítettünk, jó kezekben lesz, és semmi nem volt hiábavaló. – Ki érkezik az Ön helyére? – Az utódom Nagy Adél Erika helyettes lelkész lesz, aki Sepsi­kő­rös­patakról fog feljárni Csíkszeredába. Daczó Dénes