Fizetés? Arról nem beszélünk

HN-információ
Haromszeki_Eszter_webreaVersenyképes fizetés, kiemelkedő bérezés, nem tudunk sokat adni, de igyekszünk értékelni az elvégzett munkát, a környéken működő céghez hasonló fizetést tudunk adni, vagy kezdetben minimálbért fizetünk, de majd idővel ez emelkedni fog – mind olyan mondatok, amelyek megjelenhetnek álláshirdetésekben, vagy elhangzanak az állásinterjú végén, amikor sor kerül a kínos kérdésre. A munkavállaló pedig kiszolgáltatott helyzetében – mert lehet, hogy ez volt az egyetlen ajánlat, ahová behívták – rábólint, anélkül, hogy tudná, pontosan mennyit fog keresni, és mik a feltételei annak a megígért fizetésemelésnek, vagy mikor jön el az a majd, és gyakran elkezdi a próbaidőt is a teljes bizonytalanságban. Ha viszont kérdezni merészel, még talán ki is oktatják, hogy ők lelkes munkaerőt keresnek, akit nem az anyagiak, hanem a kihívás érdekel. Az, hogy ki mennyit keres, nagyjából mindig tabutéma volt, és általában mindenki igyekszik kitérni a válaszadás elől, vagy azért, mert túl keveset, vagy azért, mert túl sokat visz haza a hónap végén. A szociológusok be is bizonyították, hogy érdemes titokként kezelni a fizetéseket, a bérezés nyilvánossá tétele inkább rontja a hangulatot egy-egy csapaton belül. Viszont az, hogy egy munkaközösségben nem beszélnek arról, ki mennyiért dolgozik, esetleg erre vonatkozó titoktartási kötelezettség is szerepel a szerződésekben, még nem jogosíthatná fel a munkaadókat arra, hogy az állásinterjúk során is csak ködösen tájékoztassák a jelentkezőt. Pedig van más példa is, amikor egy munkaadó az állásinterjút követően írásban küld ajánlatot, ahol azt is részletesen leírja, milyen hűségprogram szerint, vagy milyen teljesítmény alapján növekedhet az említett összeg. A munkavállaló pedig lelkesen vetheti bele magát a feladatokba, tervezni tud, és hajtani a célért, mert ne áltassuk magunkat, bármennyire is szereti valaki a szakmáját, mégiscsak pénzért dolgozik. Sajnos az ilyen ajánlatból van kevesebb, mert amit írásban ígértek, azt illik betartani, s a pénz mindig kényes téma: ne is beszéljünk róla. Háromszéki Eszter


Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!