Sok mindent hoz magával ez a vírus, és túl az egészségügyi, gazdasági és szociális nehézségeken, szinte észre sem vesszük, milyenekké válunk emberként ezekben a nehéz napokban-hetekben. Mert bizony, hiába is tagadnánk, minden nehézség próbára tesz nemcsak fizikailag, értelmileg, hanem lelkileg is. Főként. Figyelem a negatív hírek alatti negatív kommenteket. „Lesz ez még rosszabb is” – minden harmadik hozzászóló ilyen fényes kilátásokkal néz a jövőbe, s festi az ördögöt saját és mások üzenőfalára. Ritkán találkozunk manapság – ember az emberrel – hiszen mindenfajta érintkezés magában hordozza a fertőződés veszélyét. A sarki üzlet az a hely, ahol még van másfél méterről történő kommunikáció, egy röpke köszönés s a szokásos hogy vagytok, amire azt válaszolom ösztönösen, hogy jól. „Hogy tudsz ezekben az időkben jól lenni?!!” – inkább számonkérés, vagy szigorú rendreutasítás, semmiképp sem kérdés, amire választ nem vár ismerősöm. Néhány perccel később az eladólányra is csípős megjegyzést tesz, minden keserűségét és rosszkedvét zúdítva a körülötte lévőkre, kíméletlenül. Lehet, hogy igaza van. Nehéz ezekben a koronás időkben jól lenni. Nehéz meglátni a mindennapok hősét a boltoslányban és nem őt hibáztatni a megemelkedett élelmiszerárak miatt, nehéz megküzdeni az olykor pánikszerűen robbanó feszültséggel, nehéz a négy fal között értelmesen tölteni a perceket, nehéz azokra gondolni, akiknek még kilátástalanabb a jövője, mint nekünk. Nehéz elhinni, hogy egyszer vége lesz a járványhelyzetnek, és folytatódhat minden egy már nem ugyanolyan kerékvágásban, mint eddig. A bizonytalanság feszültséget szül, s a még hátralévő krízisállapotban nincs jobb választásunk, mint elfogadni, hogy nem tudjuk magunk körül irányítani a történéseket. Csak magunkban, legbelül. Közhelyesen hangzik talán, de manapság a légy a magad ura kifejezés is teljesen más értelmet nyert: legyünk vészjósló gondolataink megfékezői! S a helyzet ellenére tudjunk örülni a hétköznapok apró csodáinak.

Boncina-Székely Szidónia