Hirdetés

Fel kell készíteni a méhcsaládokat a következő nektárgyűjtésre

Ahhoz, hogy minden évben jobban végezhessük tevékenységünket, év végén mindig mérleget kell vonnunk az elmúlt időszakról. A júliusi hónap a méhészek számára az év végét jelenti, amikor is érdemes számba venni a tapasztalatokat, problémákat, és közösen megtalálni rá a megoldási lehetőségeket.

Cilip-Szilágyi Dalma-Orsolya
Becsült olvasási idő: 5 perc
Fel kell készíteni a méhcsaládokat  a következő nektárgyűjtésre
Fotó: Domján Levente

A júliusi hónap az emberek körében a szabadságot, nyaralást jelenti, viszont a méhészek körében ez nem így van. Számukra ez a hónap a méhészeti év végét jelenti, hisz augusztusban kezdődik számukra az új év. Ekkor a méhészek a telelésre, illetve a következő hordási szezonra kell felkészítsék a méhcsaládokat, mindemellett pedig ekkor mérlegelhetik az elmúlt évet, és számba veszik a felmerült problémákat, arra pedig a megoldási lehetőségeket.
Minden évet értékelni és mérlegelni kell, hogy miben tudunk mi méhészek jobban teljesíteni az elkövetkező szezonban. A tavasz, az elmúlt évekhez hasonlóan, nagyon szeles volt, ami nem igazán kedvezett a méhcsaládok fejlődésének, így generációkiesés is bekövetkezett. A vándorméhészek, akik elvándoroltak a repcevirágzásra, jó eredményeket értek el, viszont az akác az ország nagy részében lefagyott, és a hárs is helyenként kevés nektárt adott, így a méhészeknek nem igazán volt mit kipergetniük.
Bár a hideg tavaszi idő is nagyban befolyásolta a méhcsaládok fejlődését, ezzel a gonddal már az elmúlt évben is szembe kellett nézniük a méhészeknek, hisz számos pusztulásról számoltak be, illetve a meglévő családok is nagyon gyengének mutatkoztak. Bizonyos méhészetekben arra is volt példa, hogy az elhullás 90 százalékos volt. A jelenségek okait mai napig kutatják a szakemberek, de e probléma konkrét okát még nem tudták megnevezni. Azért sem mondható egyszerűnek, hisz ugyanazon méhcsaládon belül bizonyos egyedek elpusztultak, gyengén fejlődtek, míg a többi jó egészségnek örvendett.

Domján Levente
Világszerte folynak megfigyelések, kutatások ami a méhpusztulást illeti, sok egyetem végez különböző kísérleteket, hogy megoldást kapjanak a különböző betegségek vagy kórokozók kezelésére. Egyik ilyen kórokozó a Nosema ceranae, ami a méhek középbélhámjában telepednek meg, és itt szaporodnak. A fertőzésnek sajnos nincsenek egyből látható tünetei, mint a Nosema apis esetében, itt csak idővel mutatkozik a betegség, amikor is a családok már gyengén fejlődnek vagy kezdenek összeomlani. A legtöbb tünete nem jellemző, ezért összetéveszthető más betegségekkel. Legerősebben a dolgozó méhek pusztulnak, a herék ritkábban betegednek meg. De előfordul, hogy az anya is megbetegszik, petefészke sorvadni kezd, ilyenkor a méhek lecserélik a beteg anyát. A család lassan elnéptelenedik, vagy annak ellenére nem is népesedik, nincs tömegszaporodás. A kutatók nagy része gyanítja, hogy a korábbi tömeges méhpusztulás, illetve méhcsaládok gyenge fejlődése hátterében is a Nosema ceranae áll, de ezt eddig még nem bizonyították. A kórokozó egy olyan mikroszkopikus gomba, amely spórás formában létezik és egysejtűnek tekinthető. Az első jelentés a Nosema ceranaeről 1996-ban történt, majd 2004-ben Tajvanon az Apis mellifera betegségének azonosították. Azóta a Nosema ceranae jelenlétét Dél-Amerikában, Kínában, Angliában és Európában is igazolták. A Nosema ceranae kapcsolatba hozható kóros fiziológiai károsodásokkal, mint például az immunrendszer gyengülése, a táplálékkeresési viselkedés zavarai, a feromon- és hormontermelés rendellenességei, valamint a zsírszintézis problémái. A fertőzött méhek nem képesek megfelelően feldolgozni az elfogyasztott virágport, ennek következtében fokozatosan legyengülnek, élettartamuk rövidül, és korán elpusztulnak. A garatmirigy működése is károsodhat, ami azt eredményezi, hogy a peték 15 százaléka nem fejlődik ki életképes bábuvá. A fertőzés csökkenti a téli nitrogénraktározást és az aminosavak mennyiségét a zsírszövetekben, és egyidejűleg rontja a fertőzött egyedek túlélési esélyeit. A spórákat termelő gombaparazita, a Nosema ceranae a méhek között terjed mézzel, nektárral, virágporral és méhürülékkel. Mivel a tünetek nem specifikusak, a pontos diagnózis a fertőzött méhek ürülékének vagy a méhhullámnak a vizsgálatával történik. A betegség kimutatásához laboratóriumi vizsgálatra van szükség, a mikroszkópos vizsgálat önmagában nem elegendő, mivel a Nosema apis és a Nosema ceranae spórái nagyon hasonlóak. Az Egyesült Államokban a nosemozist komoly és széles körben elterjedt méhbetegségnek tekintik, amely összefügg a Colony Collapse Disorderrel (CCD).
A Nosema ceranae kezelésére sajnos még engedélyezett gyógyszer a Fumagilin betiltása óta nem került piacra, ezért a méhészek nagy gondokkal küzdenek e betegség kezelésében, illetve megfékezésében. Kísérletek vannak különböző növényi kivonatok használatával (gyömbér, alma, bazsalikom, guáva vagy rózsaalma), amelyek laboratóriumi szinten eredményesnek mutatkoznak. Ha bármilyen rendellenességet tapasztalunk a méhcsaládok fejlődésében, fontos, hogy laborvizsgálatot végeztessünk a családokon.

Zöldi István,
a Hargita Megyei Méhész Egyesület alelnöke



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!