Fábián Ernő (1934–2001) ko­vásznai filozófia–történelem sza­kos középiskolai tanár nemcsak egy kisváros meghatározó pedagógusa volt évtizedeken át, hanem 11 önálló kötet, 80 tanulmány, közel 400 kisebb-nagyobb hírlapi cikk szerzője is. Annak az erdélyi magyar nemzeti szabadelvű hagyománynak a képviselője, amely a jobb- és baloldal helyett az európai távlatú modernizációs mintákat kereste az erdélyi múltban, és azokat értelmezte újra a 20. század hetvenes-nyolcvanas éveinek körülményei között. Számára az erdélyi modernizáció és a magyar közösség fejlődésének egyik meghatározó feltétele, lehetséges motorja a külső minták folyamatos adaptációja volt a honi viszonyokra. E közösségépítés másik zálogát mint az erdélyiség lényegét az önkormányzatiság demokratikus kereteiben és az ehhez párosuló politikai kultúrában látta. Megalkuvás nélkül.
Ebbe a kötetbe Fábiánnak azokat a tanulmányait válogattuk be, amelyek a nemzetiségi kérdés történeti ke­zelése modelljei­nek értékelését adják, a nemzetet és a nacionalizmust mint közösségterem­tő ideológiákat mutatják be, illetve a két világháború közti transz­szilvanizmust értelmezik újra. Mindez példa arra is, hogy nehéz körülmények között is miként lehet hitelesen időtálló értékeket, az etnopolitikai problémák kezelésére demokratikus kereteket felmutatni.
Bárdi Nándor

* Hargita Kiadóhivatal, 2020, Csíkszereda. (Székely Könyvtár 88.)