Mostanáig sem volt könnyű megbirkózni a virtuális térből ránk szakadó információáradattal, de néhány hete ez a mennyiség megsokszorozódva vált elérhetővé, fogyaszthatóvá. A jó hír az, hogy a vírushelyzet elindított egy olyan folyamatot, amelynek köszönhetően többnyire értelmes, hasznos dolgokat térképezhetünk fel a világhálón. Sorra nyitották meg virtuálisan kapuikat a világ legnagyobb múzeumai, tették elérhetővé darabjaikat a színházi társulatok, könyvtárak adtak lehetőséget arra, hogy több kötelező olvasmány meghallgatható legyen hangoskönyv formájában is. Emellett cirkuszi előadások, online koncertek színesítik négy fal közé zárt életünket, s ha még mindig unatkoznánk, csatlakozhatunk egy-egy kihíváshoz a közösségi oldalon, hiszen azokból is van bőven választék. Lehet legényest járni, népdalt énekelni, verset szavalni akár a közelgő költészet napjára hangolódva. Ez utóbbiak esetében pozitív hozadék, hogy emberek lépnek kapcsolatba egymással, még ha nem is személyesen, de találkoznak a művészet megtartó erejének köszönhetően. A húsvét közeledtével még inkább szorongatóvá váló bezártságunk enyhítésére is van gyógyír, habár abba bele kell törődnünk, hogy idén nem ünnepelhetünk kedvünkre, hagyományainkat felelevenítve. Erőt adó lehet, hogy sok településen megoldották a szentmisék élő közvetítését, ezáltal is hozzásegítve az embereket hitük megéléséhez, a húsvét megünnepléséhez egy egészen rendhagyó formában. Az ünnep közeledtével Gyergyószéken több zenész döntött úgy, megajándékozza közösségét a zene erejével: így született meg az Aranymiatyánk című csángó népdal feldolgozása, amely által nemcsak a húsvéti ünnepkör szépségét élhetjük át, de megtapasztalhatjuk azt a közösségi erőt, ami elkopott a hétköznapok egyhangú ritmusában. Újult erővel látszik megmutatkozni az önkéntesség is ezekben a nehéz időkben: sokan érzik és értik, hogy ezáltal értékessé válnak a várakozással töltött hetek, s próbálnak segíteni képességeik szerint. Aki tud, maszkokat varr közössége tagjainak, más anyagi lehetőségeinek függvényében támogatja az egészségügy munkáját, csatlakozva gyűjtésekhez, s van, aki ilyenkor sem feledkezik meg egy kiló lisztet juttatni a rászorulóknak. A sok negatívum között értékek születnek ezekben a hetekben: változik a hozzáállásunk, a tűrőképességünk, a teendőink fontossági sorrendje, s a másik emberhez való viszonyunk főként. Éltetjük-e ezt a folyamatot a vészhelyzet elmúltával, vagy beállva ismét a mókuskerékbe, elfelejtjük jobbik arcunkat, csak rajtunk múlik.

Boncina-Székely Szidónia