Az ősi erények és értékek felélesztése a célunk, és minden a nagyszülők, illetve a hagyományok tiszteletével kezdődik – hangsúlyozták a Szabad Székely Egyesület képviselői Gyergyóalfaluban, tegnap késő délután. Az egyesület Népviselet az ősi erény védelmében címmel, előadással egybekötött rendezvényt szervezett a helyi Sövér Elek Szakközépiskola dísztermében azzal a céllal, hogy feltérképezzék a gyergyószéki népviselet jelenlegi helyzetét, illetve megismertessék a helyi jellegzetes darabokat. [caption id="attachment_14539" align="aligncenter" width="620"] Népviseletben a diákok. Nekik kell továbbvinniük az értékeket Fotó: Kertész László[/caption] Ez év tavaszán fogalmazódott meg a Szabad Székely Egyesület tagjaiban az az elképzelés, hogy feltérképezzék a gyergyószéki népviseletet. Elmondásuk szerint a népviselet hagyományaink egyik leglátványosabb részét képezi, így fontos, hogy a fiatalok megismerjék, majd később továbbvigyék mindezt. Székely ruhás diákok, érdekes előadás Az eseményre megannyi diák székely ruhát öltött, a legeredetibbeket pedig díjazták is a szervezők. Emellett az érdeklődők kisebb kiállítás keretében tekinthettek meg régi ruhadarabokat, amelyeknek nagy részét a diákok hozták magukkal, ugyanakkor Gálné Kovács Irma, Hunyadi Irénke és Pál Adél is hozzájárult a tárlat színvonalának emeléséhez. Kisné Portik Irén néprajzkutató több érdekességre is rávilágított a Szépanyám szőtte, dédanyám varrta és hímezte című előadásában, mondván, ugyanezzel a céllal egy kiadvány is készül, amelynek létrejöttében közreműködik a me­gyei önkormányzat is. A vászonra vetített képeken pedig nemcsak gyergyószéki, hanem csíkszéki és kászonszéki népviseletet is láthattak a jelenlévők. Kisné részletesen elemezte a különböző népviseleteket, mondván „ahhoz, hogy új székely ruhát készítsünk, nagyon jól kell ismernünk a régit.” Szó esett a népviseletünket ért különböző hatásokról, elhangzott, hogy a székely harisnyán látható vitézkötés valamikor a rangot jelezte, a jelenlévők pedig azt is megtudhatták, hogy a harisnya csizmaszárba való szorítását a kengyel tette szükségessé. A néprajzkutató a leányok rokolyáján felfedezhető színek jelentőségére is kitért mondandójában, rámutatva: a piros a boldogságot, a kék a Szűzanya tiszteletét, a barna a család birtokában lévő szántóföldet, a zöld az erdőt vagy legelőt, a lila szín pedig azt jelentette, hogy a család valamelyik tagja pap vagy apáca. Hangsúlyozta: a kötényekkel kapcsolatban történtek a legnagyobb változások, mindez pedig nem pozitív irányba vitte a népviseletet. – Ez az, amit vissza kell hoznunk, igazi székely ruhát a székelynek – zárta előadását. Néprajzi múzeumot hoznának létre Az eseményen bemutatták azokat a ruhadarabokat is, amelyeknek elkészítését – 4300 lej értékben – Hargita Megye Tanácsa támogatott: három pár férficsizmát és két rend hagyományos női viseletet. A Szabad Székely Egyesület felhívta az alfalviak figyelmét, hogy ha rendelkeznek régi népviseleti ruhadarabokkal vagy régi tárgyakkal, és azokat felajánlanák nekik, akkor terveik között szerepel berendezni egy régi faházat a településen. Az eseményen a hangulatot a Porozók Néptáncegyüttes, valamint Nagy Imre és zenekara fokozta. Társszervező a Sövér Elek Szakközépiskola és a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület, támogató Hargita Megye Tanácsa volt. Kertész László