erős felhőzet
szórványos felhőzet
„Eltakart” transzparencia…
A transzparencia nem a fő erőssége a hazai jogalkotásnak, de tágabb értelemben az államapparátusnak és a közszférai intézményrendszernek sem. Rendszerint a diszkréció, a „túlbuzgó” mértéktartás, sőt esetenként egy adott fajta „szemérmesség” érződik. Nem muszáj mindent nyilvánosságra hozni, illetve vannak olyan ügyek, amelyek nem tartoznak a nagy nyilvánosságra, nem tartanak számot közérdeklődésre – hallani többször is. Máskor az érdekek diktálják, a politikai érdekek a transzparencia mellőzését, ahogy az megtörtént nem is egyszer bizonyos sürgősségi kormányrendeletek, kormányrendeletek vagy kormányhatározatok és más jogszabályok meghozatala során. Hogy csak a legfrissebb példákat említsük: a 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet és a 2019/7-es sürgősségi kormányrendelet. Mindkettő esetében nemcsak a tervezetek közzétételétől zárkózott el a kormány, hanem az illetékesek, illetve az érintettek konzultálásáról is megfeledkezett (a 2019/7-es esetében pedig ugyan kikérték a Törvényhozói Tanács véleményét, de az általa megfogalmazott javaslatokat, indítványokat semmibe vették). Vannak másabb ügyek is, nevezetesen a közérdeklődésre is számot tartható adatközlés, amely ugyancsak beletartozik a transzparencia fogalomkörébe, s amelyre vonatkozóan Romániában is létezik egy törvény, a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférésre vonatkozó, utólag módosított és kiegészített 2001/544-es törvény. Ennek ellenére sokszor, például a közbeszerzési szerződések kapcsán, a szerződő fél üzleti érdekeire való hivatkozással megtagadják a hatóságok az adat-, illetve információközlést, márpedig a közpénzek elköltési módja semmiképp sem képezhet „üzleti titkot”. Mostanság egy újabb gyakorlat ütötte fel a fejét, nevezetesen a közszereplőkre vonatkozó adatok és információk közlése tekintetében. Az ő esetükben is a magánéletre vonatkozó és egyes szigorúan személyes adatok közlése megtagadható. Igen, mert őket is védi e vonatkozásban a törvény, nevezetesen a hazai jogszabályozásba is beépült az Európai Parlament és a Tanács 2016/679-es rendelete, a magánszemélyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról: a múlt esztendő júliusa végén lépett hatályba a 2018/190-es törvény, amely előírja a szóban forgó uniós rendelet gyakorlatba ültetésére vonatkozó intézkedéseket. Nos, ezzel a tavaly hatályba lépett törvénnyel takaróznak egyes közintézmények, egyes hatóságok, amikor megtagadnak bizonyos adatközlést. Nemrégiben az egyik hazai hetilap megpróbált utánajárni egyes magas rangú tisztségviselők (miniszterek, illetve egykori miniszterek és Neamț Megye Tanácsa elnöke) tanulmányi előmenetelét, iskolai végzettségét igazoló, igazolható okiratoknak, de jobbára falba ütközött, mert a szóban forgó törvényre való hivatkozással az érintett felsőoktatási intézmények nagy többsége megtagadta az adatközlést. Nem véletlenül kutakodtak a hetilap munkatársai, mert kétesnek és gyanúsnak tűnő diplomaszerzésekről volt szó. (Nem ide tartozik, de megemlítenénk, hogy annak idején egyébként jó néhány magas rangú tisztségviselőről bebizonyosodott, hogy a tudományok doktora címet törvénytelen úton, azaz plagizálás révén szerezték meg, s a történtek okán egyeseket meg is fosztottak a tudományos címtől.) Így bárkinek gyanúsnak tűnhet, hogy egy adott funkciót 2004–2007 között állandó jelleggel betöltő személy hogyan folytathatta és fejezte be egyetemi tanulmányait a lakhelyétől, illetve munkahelyétől 400 kilométerre található egyik fővárosi egyetem nappali tagozatán. Vitathatatlan az, hogy egy közszereplő szakmai önéletrajza nem lehet foghíjas és felületes, mint ahogy az is, hogy annak tartalma nem titkosítható, és erre választ ad, méghozzá igenlő választ, mármint a nyilvánosságra hozás tekintetében az Európai Parlament és a Tanács már említett 2016/679-es rendeletének 85-ös cikkelye:
„(1) A tagállamok jogszabályban összeegyeztetik a személyes adatok e rendelet szerinti védelméhez való jogot a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékozódáshoz való joggal, ideértve a személyes adatok újságírási célból, illetve tudományos, művészi vagy irodalmi kifejezés céljából végzett kezelését is.
(2) A személyes adatok újságírási célból, illetve tudományos, művészi vagy irodalmi kifejezés céljából végzett kezelésére vonatkozóan a tagállamok kivételeket vagy eltéréseket határoznak meg… ha e kivételek vagy eltérések szükségesek ahhoz, hogy a személyes adatok védelméhez való jogot össze lehessen egyeztetni a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékozódáshoz való joggal.
(3) A tagállamok értesítik a Bizottságot azon jogi rendelkezésekről, amelyeket a (2) bekezdés alapján elfogadtak, továbbá haladéktalanul értesítik a Bizottságot az említett jogi rendelkezéseket érintő későbbi módosító jogszabályokról, illetve módosításokról.”
Nem véletlenül és ok nélkül idéztünk szó szerint az uniós szabályzóból, mert az kell mérvadó legyen a hazai gyakorlatban is! Még akkor is, ha némelyek nem szívesen „emlékeznének” életútjuk egyik vagy másik állomására, vagy nem szívesen vallanak arról, hogy hány idegen nyelvet ismernek…
Hecser Zoltán
-min.jpg)
