Első magyar zenekarként a Beatles stúdiójában

HN-információ
A Dirty Slippers együttes első magyar zenekarként kapott meghívást a Beatles által világhírűvé vált legendás londoni Abbey Road stúdióba. A csapat januárban megjelent új, klipes dala, a Magány és én meghaladta a százezer megtekintést a legnépszerűbb videómegosztó oldalon, és már több rádióállomás slágerlistájára is felkerült. A zenekar Vársz Valahol lemeze a híres hangstúdióban készülhetett el, három nemzetközi sztárproducer segítette a zenekar munkáját. Az együttes csíkszentdomokosi gyökerekkel rendelkező énekes-gitáros frontemberével, Lobó-Szalóky Lázárral beszélgettünk. – Hol nőttél fel? – Nagymamám révén csíkszentdomokosi gyökereim vannak, éppen ezért annak ellenére, hogy az egyik legszebb magyar városban, Gyulán nőttem fel, a gyermekkorom legcsodálatosabb nyarait Erdélyben tölthettem. Csíkszentdomokos és térsége nagyon közel áll a szívemhez, a pandémia előtti utolsó koncertünket is ott játszottuk. – Milyen emlékeket őrzöl gyerekkorodból Erdélyről, a Domokoson eltöltött nyarakról? – Kisgyermekként a nyarak legszebb hetei voltak, amikor szüleimmel és nagymamámmal elindultunk Erdélybe. Emlékszem, ahogy átértünk a határon, már egyfajta izgalom volt bennem, alig vártam, hogy Domokosra érjünk. Imádtam a kis utcákban sétálni, lovas kocsival felmenni az esztenára és csodálni a Hargitát, az Olt partján ücsörögni és gondolkodni. Nem beszélve arról, hogy a családom idősebb, bölcs tagjainak mondásait a mai napig nem feledem. Arról talán még nem is beszéltem, hogy szüleim Gergelynek kereszteltek, hatévesen változtattam meg a nevem Lázárra, hiszen imádott nagymamám testvérét is így hívták. Egyértelműen a székely felmenőimtől tanultam meg a szívósságot, a kemény munka iránti alázatot, melyet szüleim is továbbvittek, így a nevelésemben központi szerepet játszott. – Fontosak számodra a székelyföldi gyökerek? – Természetesen! Kiemelten fontos számomra, hiszen oly sok jót kaptam és kapok is Székelyföldről már gyermekkorom óta, hogy ezt folyamatosan igyekszem meghálálni. Az pedig gyermekkori álmom, hogy majd időskoromban Csíkszentdomokos térségébe vonuljak vissza, sokkal több időt szeretnék Erdélyben eltölteni. – Mikor és minek a hatására kezdtél zenélni? – Egészen pici voltam még, amikor édesapám feltette a Beatles Fehér Albumát (The White Album) bakeliten, és megláttam a belső borítóban a négy gombafejű zenészt. Elállt a szavam is, akkor dőlt el, hogy csak a zenével szeretnék foglalkozni. Általános iskolában írattak be a szüleim egy nagyszerű gitár- és csellótanárhoz, Sándor Ottóhoz, akinek gyermekközpontú és izgalmas gitárórái nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a kezdeti nehézségek ellenére (kicsi volt még a kezem, meg kellett tanulni kottát olvasni stb.) nem adtam fel, és folyamatos maradt az érdeklődésem a gitározás iránt. – Hogyan alakult a Dirty Slippers? – 2005-ben kezdtük az egyik legjobb barátommal, Szécsi Tamással, aki azóta már sikeres ügyvéd Budapesten. Az első négy évben főleg feldolgozásokat játszottunk, de már olyan kiváló zenekarokkal állhattunk színpadra, mint a Supernem vagy a Magna Cum Laude. Megtisztelő az, hogy mennyire sokan támogatták már akkor is a törekvéseimet, amikor még nem igazán tudtunk ügyesen játszani. 2009-ben azonban az Egyesült Államokba kaptunk meghívást, egy clevelandi kiadó stúdiójába. Ott már komolyra fordult minden, és azóta számítom a Dirty Slipperst zenekarnak. Boldog vagyok, hogy az elmúlt 13 évben három lemezünk került fel a MAHASZ-toplistára (Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége Közös Jogkezelő Egyesület – szerk. megj.), és több klipünk, illetve dalunk is különböző országos és regionális slágerlistára. – Milyen célokat tűztél ki magad és a zenekar elé? – Számos célom van, és azt hiszem, nagyon boldog lehetek, és hálás Istennek, hiszen nagyszerű dolgokat élhettünk már át: amerikai lemezfelvétel, több európai turné, valamint fellépések az Arad Open Air Fesztivál nagyszínpadán; tavaly nyáron pedig eljuthattunk a legendás Abbey Road stúdióba, Londonba. Idén áprilisra tervezzük a zenekar negyedik nagylemezének a megjelentetését, a Vársz Valahol albumot, amellyel párhuzamosan érkezik majd az Honest Kid című angol nyelvű videóklipünk. A pandémia miatt nem jelenhetett meg a ’89 című szólóalbumom, ezt is az idei év végén vagy a jövő év elején szeretném megjelentetni. Természetesen ezek mellett számos tervünk van a koncertek terén is, szeretnénk folytatni a fellépéseket Európában, emellett nagyon vágyom vissza Erdélybe egy komolyabb turnéra, és vissza szeretnénk térni az angliai színpadokra is. – A zenédben, szövegeidben megjelenik valamilyen formában a székely származásod? – Igen. Nem direkt módon és tolakodóan, hanem zenei megoldásokkal és népzenei elemekkel, hegedű és különböző népi hangszerek bevonásával, valamint a dalszövegeken keresztül. Az októberben megjelent, Mennyország kapujában című videóklipünk egyébként a 95 évet élt nagymamámnak állít emléket. Számomra ő testesítette meg az igazi székely asszonyt, akiből sem a világháború, sem az utána jövő kommunizmus nem tudta kitörölni a székely virtust, a keresztény magyarságot. Illetve nemrég írtam egy nagyon érdekes s talán az eddigi dalaimtól eltérő, táncolós, népzenei motívumokból táplálkozó dalt, amely szerintem nyáron meg is jelenik. Annak az inspirációját az átmulatott erdélyi esték adták. – Milyen élményeket szereztél, amikor felnőttként, a zenekaroddal tértél vissza Erdélybe? – Az első koncertet még 2013-ban adtuk Székelyföldön, és azóta is úgy emlékszem rá, hogy az volt az egyik legjobb. Sokat játszottunk egyébként Kolozsváron, Gyergyóban, Udvarhelyen és Kézdin is, s akkor vagyok nyugodt, ha minden turnénkon elérünk Székelyföldre. Tavaly sajnos a Covid miatt egyetlen aradi koncertet tudtunk csak megvalósítani, Erdélyig nem jutottunk el, csak épp a határ túloldalára. De a legnagyobb hálával tudom mondani azt – s ebben szerintem nagyon sok Magyarországon élő zenész egyetért velem –, hogy Székelyföldön van az egyik legjobb közönség. A szeretet, jókedv és az, hogy mindenhol családtagként kezelnek, nagyon jólesik, és igyekszem is megszolgálni ezt minden koncerten és minden megjelenő dalunkkal. – Gyula igazi alföldi város. Sohasem hiányoztak a hegyek? – Nagyon szeretem a hegyeket, de amiatt, hogy a gyermek- és ifjú felnőtt korom túlnyomó részét Gyulán, majd Szegeden és Debrecenben töltöttem, nagyon szeretem az Alföldet is. Mindkettőnek megvan számomra a varázsa. – Mire vagy a legbüszkébb a zenei pályafutásodban? – Ha egy mondattal kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám: arra, hogy a terveim és céljaim 80-85 százalékát sikerült megvalósítanom 32 éves koromra. Ha pedig részletezhetem, akkor az, hogy albumot készíthettünk az USA-ban, részt vehettünk Európa-turnékon, sok dalunk és albumunk kerülhetett fel különböző országos és regionális listára. Kaptam rangos elismeréseket, mint a Pro Arte díj vagy a Sikeres Gyulai díj, legutóbb pedig 2021 augusztusában teljesült be egy hatalmas álmom: a Beatles által legendássá vált, londoni Abbey Road stúdióban készíthettük el az új lemezünk angol nyelvű dalait. – Most éppen milyen projekten dolgozol, dolgoztok? – A Vársz Valahol című, a tervek szerint áprilisban megjelenő albumunk befejezésén dolgozunk. Már csak a dalsorrend véglegesítése és a borító elkészítése van hátra. Utóbbit Tóth Zsombor basszusgitárosunk alkotja majd meg, aki a zenei pályafutása mellett kiváló grafikus. Ugyanekkor tervezzük az első videóklip megjelentetését az Abbey Roadon felvett dalok közül. Utána pedig nagyszabású turnét szeretnénk megvalósítani a Kárpát-medencében, bízunk benne, hogy a járványhelyzet is lehetővé teszi ezt. Mindezek előtt azonban márciusban egy rövidebb tavaszi turnéra indulunk, és láthatók leszünk Gyulán, Szombathelyen, Polgáron és Budapesten. – Mikor láthat benneteket újra az erdélyi közönség? – Reményeim szerint már a nyáron, egyébként pár napja érkezett az első felkérésünk Gyergyóból. Nagyon vágyom, vágyunk vissza Erdélybe, hiszen a járvány miatt 2019 novemberében játszhattunk utoljára Székelyföldön, úgyhogy amint lehet, indulunk is.

Farkas Endre



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!