Elkezdődött a nagyböjti időszak, ami nemcsak étkezési szokásaink terén hoz változást, de lelki megtisztulásra hív, hogy méltóképpen ünnepelhessük Jézus Krisztus feltámadását, a húsvét ünnepét. Tegnap, hamvazószerdán kezdődött a húsvétot megelőző negyvennapos nagy­böjti időszak. Ezen a napon az egyházi szertartások részeként keresztet rajzolnak a hívek homlokára az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából, miközben a pap ezeket mondja: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!”. – A hamvazás az emberi lélek törékenységére, mulandóságára hívja fel a figyelmet, bűnbánatra, lemondásra és kiengesztelődésre hív, hogy lélekben is felkészülhessünk a húsvét ünnepére – nyilatkozta lapunknak László Rezső, Csíkcsicsó plébánosa. Hozzátette: a húsvéti időszak azért is szép lehetőség, hogy megálljunk és magunkba nézzünk, mert az Úr Jézus is negyven napot volt kint a pusztában, mindent maga mögött hagyott, hogy csak a Jóistenre figyelhessen. Elmondta: a pszichológusok is úgy gondolják, negyven nap elég ahhoz, hogy az ember új szokásokat alakítson ki az életében. A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. Mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak, és a nagyböjt kezdetét a böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, a hamvazószerdától húsvétvasárnapig éppen negyven a böjti napok száma. A 11. századig a böjt olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit nem fogyasztottak, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon tilos volt enni. Ezek a szabályok mára már enyhültek, de a II. vatikáni zsinat óta az egyház hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A kérés mögött az a mélyebb meggyőződés áll, hogy a böjt, az áldozatvállalás segíti a hívő embert „lelkileg egyesülni” az „igazi áldozattal, Jézus Krisztussal”. A néphagyomány szerint a hamvazószerdát még böjtfogó szerdának, száraz- vagy aszalószerdának is nevezik, az utána következő csütörtököt pedig kövér-, torkos-, illetve zabáló csütörtöknek, mivel ezen a napon minden farsangi maradékot elfogyasztottak. Az étkezési szokásaink megváltoztatása mellett azonban nagyon fontos a lelki dolgokra figyelni. Ezzel kapcsolatban László Rezső rámutatott: a lelki lecsendesülésben segít, hogy az egyházi liturgia is visszafogottabb, az orgonák ilyenkor csak kísérik a népet az éneklésben, a keresztutak arra hívnak, hogy Jézus Krisztus értünk vállalt szenvedésén keresztül szemléljük az életünket, a szentgyónásban pedig felismerjük életünk olyan nehézségeit, amit fölösleges tovább cipelni. – A lelki napok is segítenek megtisztulni és az életünket új megvilágításban, Isten fényében látni – fűzte hozzá a plébános. A böjt vallásos gyakorlata a református, evangélikus és unitárius egyházközösségekben is a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejezését szolgálja, elmélyülés Krisztus követésében. Bár vidékenként változnak a böjti szokások, a nagypénteket mindhárom felekezet megtartotta szigorú böjti napnak. A böjti napokon tartózkodnak a hústól, a zsiradékoktól. Nyers és aszalt gyümölcsöt, rántott levest, savanyú levest, főtt tésztát, főzelékféléket, mákos gubát, lepénykenyeret fogyasztanak.

Barabás Emőke