borús égbolt
Egymástól is tanulnak a méhészek
A személyes találkozások öröme mellett tudásukat és ismereteiket is bővíthették a hétvégén Gyergyószentmiklóson a térségbeli méhészek. A második ízben szervezett gyergyói méhészkonferenciára Csíkból és Udvarhelyszékről is sokan voltak kíváncsiak.
Szakmai találkozóra hívta szombaton tagjait, szimpatizánsait Gyergyószentmiklósra a Gyergyói Méhészek Egyesülete. A fiatal, egy esztendeje alakult, harminc tagot számláló egyesület rendezvényére a térség méhészei mellett Csíkból és Udvarhelyszékről is szép számban érkeztek érdeklődők: a négy előadást felvonultató szakmai konferencián a Hargita Megyei Méhészegyesület, az Örösi Pál Zoltán nevét viselő méhészegylet, sőt Maros megyéből, a Nyárád-völgyi Méhészegyesület képviselői is részt vettek.
Gyógynövényméz a havasokról
A konferencia nyitóelőadásában dr. Tófalvi Melinda korondi bioméhész, a méh–természet–ember hármas összefüggést járta körül. Rámutatott, habár térségünkben sokan az áruméz termelésére alkalmas főkultúrák – repce, akác, hárs, napraforgó – hiánya miatt nem hajlandók elismerni, az erdélyi, székelyföldi méhészek mégis kiváltságos helyzetben vannak, hisz erdei rétjeinken, havasi legelőinken és kaszálóinkon a kutatók 1100–1200 itt élő, a népi gyógyászatban is használt gyógynövényt írtak le.
– Mézelő növényeink gyógynövények is egyben. Ezek a gyógynövények adják az itt termelhető mézek nektáralapanyagát. Kicsit más ízt, más színt, más ragyogást kölcsönözve minden méhészet termékének, attól függően, hogy éppen Erdély mely tájegységében találhatóak méheink, és ott az adott pillanatban milyen növények virágoznak. Ezért ezek a mézek nem globalizált, standard ízűek, színűek, hiszen egy-egy helység pillanatnyi íztükrei. Változatosságuknak elfogadása, értékelése a fogyasztó részéről tudást, bizalmat igényel – hangsúlyozta.
A szakember előadásában ugyanakkor a környezeti változásokra, illetve a legelők – egyben méhlegelők – túlterhelésének problémájára, illetve anyanevelési, fajtaválasztási és a jövő méhtenyésztési kihívásaira is kitért. Az atka elleni természetes védekezésben Tófalvi szerint az ún. VSH-dajkáknak fontos szerepe lehet, ezek az utódokat gondozó méhek ugyanis képesek felismerni és kitakarítani azokat a fiasokat, amelyek az élősködő atkát tartalmazzák. Az ún „varroa sensitiv” dajkák viselkedését a kutatók jelenleg Szeben megyében tanulmányozzák.
Mitől híznak a méhek
Nagy figyelemmel kísérték, majd pedig vastapssal köszönték meg a méhészek Szőcs Borókának, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium tizenkettedikes diákjának előadását is, aki saját kutatási eredményei alapján a méhek zsírfelhalmozását befolyásoló tényezőkre mutatott rá. Kiderült, Boróka érdeklődése nem véletlen, hisz a méhek iránti szeretetét és a méhészeti témák iránti fogékonyságát családi körből, az ugyancsak méhészkedéssel foglalkozó szüleitől örökölte. Kutatásával rávilágított, hogy a méhek – a telelési időszakban felértékelődő fontosságú – testsúlyarányos zsírtartalék-képződését nem csupán az egyedek életkora és a nyáron elérhető méhlegelők milyensége, hanem a családokat érő környezeti stressz-hatások is jelentősen befolyásolják. Több méhészetből gyűjtött minta elemzése alapján Boróka kimutatta, hogy a városok, sűrűn lakott települések közelében működő állóméhészetek, valamint a vándorméhészetek esetében a stresszhatások a méhek átlagos testsúlynövekedésében és a zsírfelhalmozási képességek mérhető romlásaként jelentkeznek.
Óvatosan a szublimálással
Tőkés Sándor székelyudvarhelyi méhész előadása ugyanakkor a varroa atka elleni védekezés egy, térségünkben még kevésbé alkalmazott válfajáról, az oxálsav szublimálásáról szólt. Ennek lényege, hogy a méhészek a méhcsaládok atka elleni kezeléséhez használt oxálsavat a csurgatásos módszer helyett gázosított formában juttatják be a kaptárakba. Tőkés előadásában a szublimálásra alkalmas készülékeket mutatta be és hasonlította össze, ám a biztonságos használatukhoz szükséges technológiákra és védőruházatra is kitért. Kiderült, az óvatosság nagyon is indokolt, a gázosított oxálsav használata ugyanis túladagolás esetén nemcsak a méhcsaládokra, hanem a kezelést végző méhészre is nagyon veszélyes: megfelelő védőfelszerelés nélkül belélegezve, vagy akár a bőrön át felszívódva hirtelen veseleállást, gyors orvosi beavatkozás nélkül pedig akár a méhész halálát is okozhatja. A méhegészségügyi szempontból hatékony, 98 százalékos atkapusztuláshoz vezető technológia alkalmazásához tehát a tudás mellett a megfelelő védőöltözet és gázmaszk viselése is elengedhetetlen – hangsúlyozta a bemutatón több alkalommal is Tőkés Sándor. A módszert egyébként a bejátszott kisfilmeken keresztül is alaposabban megismerhették a méhészek, de tapasztalataikat a teremben ülő, az oxálsav-szublimálást évek óta használó kollégáik is elmondták.
Támogatások az új méhészeti programban
A konferencia záróelőadásaként Balde Ernő nyárádszeredai méhész, a Nyárád-völgyi Méhészegyesület vezetője az idéntől induló, 2017–2019-es három esztendőre szóló új Országos Méhészeti Programot (PNA) mutatta be. Hangsúlyozta, a program részleteit tisztázó alkalmazási útmutató még nem jelent meg, ám a rendelkezésre álló információk alapján így is számos újdonság mutatkozik. Újdonság például, hogy a korábbi gyakorlat, az egyesületek révén benyújtott elszámolások mellett a méhészek a támogatás igényléséhez szükséges számláikat egyénileg is benyújthatják a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökséghez (APIA). A gyógyszertámogatást az engedélyezett varroa és nozema elleni készítményekre vehetik igénybe a méhészek, a kaptárvásárlási támogatás pedig csak vándorméhészeknek, a vándorlás során tönkrement kaptáraik korlátozott pótlására szól. A kaptárvásárlási támogatást egy esztendőben a meglévő családszám legtöbb 25 százalékára vehetik igénybe a vándorméhészek, ám három év alatt ezt is csak mindössze két alkalommal. A virágpor- és propoliszszedő eszközök vásárlási támogatására ugyanakkor a vándorok és az állóméhészetek is jogosultak lesznek, akárcsak a virágporszárító és mézmelegítő készülékek beszerzésére. Az anya- és családvásárlási támogatás kapcsán két nagy csoportba sorolják a méhészeket: a 75 családnál kisebb állománnyal rendelkezők egy esztendő alatt akár meg is duplázhatják méhcsaládjaik számát, de az új családokhoz kötelező lesz megvásárolni a gyógyszert is. A 75 családnál nagyobb állománnyal rendelkező méhészek ugyanakkor a támogatást csupán az állományuk 40 százalékos bővítésére vehetik igénybe, ám a növekmény évi 100 méhcsaládnál nem lehet több. A gyógyszervásárlás természetesen ez esetben is kötelező – hangsúlyozta Balde Ernő.
Új fejezet a méhészeti programon belül az állategészségügyi laborok számára kínált támogatás is, amit a hamis mézek kiszűrésére alkalmas készülékek beszerzésére fordíthatnak, de új elem a legalább 5 taggal, minimum 1500 méhcsaláddal és legkevesebb két esztendeje működő méhészeti szövetkezet számára kínált eszközvásárlási támogatás is.
Domján Levente
Szakmai találkozóra hívta szombaton tagjait, szimpatizánsait Gyergyószentmiklósra a Gyergyói Méhészek Egyesülete. A fiatal, egy esztendeje alakult, harminc tagot számláló egyesület rendezvényére a térség méhészei mellett Csíkból és Udvarhelyszékről is szép számban érkeztek érdeklődők: a négy előadást felvonultató szakmai konferencián a Hargita Megyei Méhészegyesület, az Örösi Pál Zoltán nevét viselő méhészegylet, sőt Maros megyéből, a Nyárád-völgyi Méhészegyesület képviselői is részt vettek.
Gyógynövényméz a havasokról
A konferencia nyitóelőadásában dr. Tófalvi Melinda korondi bioméhész, a méh–természet–ember hármas összefüggést járta körül. Rámutatott, habár térségünkben sokan az áruméz termelésére alkalmas főkultúrák – repce, akác, hárs, napraforgó – hiánya miatt nem hajlandók elismerni, az erdélyi, székelyföldi méhészek mégis kiváltságos helyzetben vannak, hisz erdei rétjeinken, havasi legelőinken és kaszálóinkon a kutatók 1100–1200 itt élő, a népi gyógyászatban is használt gyógynövényt írtak le.
– Mézelő növényeink gyógynövények is egyben. Ezek a gyógynövények adják az itt termelhető mézek nektáralapanyagát. Kicsit más ízt, más színt, más ragyogást kölcsönözve minden méhészet termékének, attól függően, hogy éppen Erdély mely tájegységében találhatóak méheink, és ott az adott pillanatban milyen növények virágoznak. Ezért ezek a mézek nem globalizált, standard ízűek, színűek, hiszen egy-egy helység pillanatnyi íztükrei. Változatosságuknak elfogadása, értékelése a fogyasztó részéről tudást, bizalmat igényel – hangsúlyozta.
A szakember előadásában ugyanakkor a környezeti változásokra, illetve a legelők – egyben méhlegelők – túlterhelésének problémájára, illetve anyanevelési, fajtaválasztási és a jövő méhtenyésztési kihívásaira is kitért. Az atka elleni természetes védekezésben Tófalvi szerint az ún. VSH-dajkáknak fontos szerepe lehet, ezek az utódokat gondozó méhek ugyanis képesek felismerni és kitakarítani azokat a fiasokat, amelyek az élősködő atkát tartalmazzák. Az ún „varroa sensitiv” dajkák viselkedését a kutatók jelenleg Szeben megyében tanulmányozzák.
Mitől híznak a méhek
Nagy figyelemmel kísérték, majd pedig vastapssal köszönték meg a méhészek Szőcs Borókának, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium tizenkettedikes diákjának előadását is, aki saját kutatási eredményei alapján a méhek zsírfelhalmozását befolyásoló tényezőkre mutatott rá. Kiderült, Boróka érdeklődése nem véletlen, hisz a méhek iránti szeretetét és a méhészeti témák iránti fogékonyságát családi körből, az ugyancsak méhészkedéssel foglalkozó szüleitől örökölte. Kutatásával rávilágított, hogy a méhek – a telelési időszakban felértékelődő fontosságú – testsúlyarányos zsírtartalék-képződését nem csupán az egyedek életkora és a nyáron elérhető méhlegelők milyensége, hanem a családokat érő környezeti stressz-hatások is jelentősen befolyásolják. Több méhészetből gyűjtött minta elemzése alapján Boróka kimutatta, hogy a városok, sűrűn lakott települések közelében működő állóméhészetek, valamint a vándorméhészetek esetében a stresszhatások a méhek átlagos testsúlynövekedésében és a zsírfelhalmozási képességek mérhető romlásaként jelentkeznek.
Óvatosan a szublimálással
Tőkés Sándor székelyudvarhelyi méhész előadása ugyanakkor a varroa atka elleni védekezés egy, térségünkben még kevésbé alkalmazott válfajáról, az oxálsav szublimálásáról szólt. Ennek lényege, hogy a méhészek a méhcsaládok atka elleni kezeléséhez használt oxálsavat a csurgatásos módszer helyett gázosított formában juttatják be a kaptárakba. Tőkés előadásában a szublimálásra alkalmas készülékeket mutatta be és hasonlította össze, ám a biztonságos használatukhoz szükséges technológiákra és védőruházatra is kitért. Kiderült, az óvatosság nagyon is indokolt, a gázosított oxálsav használata ugyanis túladagolás esetén nemcsak a méhcsaládokra, hanem a kezelést végző méhészre is nagyon veszélyes: megfelelő védőfelszerelés nélkül belélegezve, vagy akár a bőrön át felszívódva hirtelen veseleállást, gyors orvosi beavatkozás nélkül pedig akár a méhész halálát is okozhatja. A méhegészségügyi szempontból hatékony, 98 százalékos atkapusztuláshoz vezető technológia alkalmazásához tehát a tudás mellett a megfelelő védőöltözet és gázmaszk viselése is elengedhetetlen – hangsúlyozta a bemutatón több alkalommal is Tőkés Sándor. A módszert egyébként a bejátszott kisfilmeken keresztül is alaposabban megismerhették a méhészek, de tapasztalataikat a teremben ülő, az oxálsav-szublimálást évek óta használó kollégáik is elmondták.
Támogatások az új méhészeti programban
A konferencia záróelőadásaként Balde Ernő nyárádszeredai méhész, a Nyárád-völgyi Méhészegyesület vezetője az idéntől induló, 2017–2019-es három esztendőre szóló új Országos Méhészeti Programot (PNA) mutatta be. Hangsúlyozta, a program részleteit tisztázó alkalmazási útmutató még nem jelent meg, ám a rendelkezésre álló információk alapján így is számos újdonság mutatkozik. Újdonság például, hogy a korábbi gyakorlat, az egyesületek révén benyújtott elszámolások mellett a méhészek a támogatás igényléséhez szükséges számláikat egyénileg is benyújthatják a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökséghez (APIA). A gyógyszertámogatást az engedélyezett varroa és nozema elleni készítményekre vehetik igénybe a méhészek, a kaptárvásárlási támogatás pedig csak vándorméhészeknek, a vándorlás során tönkrement kaptáraik korlátozott pótlására szól. A kaptárvásárlási támogatást egy esztendőben a meglévő családszám legtöbb 25 százalékára vehetik igénybe a vándorméhészek, ám három év alatt ezt is csak mindössze két alkalommal. A virágpor- és propoliszszedő eszközök vásárlási támogatására ugyanakkor a vándorok és az állóméhészetek is jogosultak lesznek, akárcsak a virágporszárító és mézmelegítő készülékek beszerzésére. Az anya- és családvásárlási támogatás kapcsán két nagy csoportba sorolják a méhészeket: a 75 családnál kisebb állománnyal rendelkezők egy esztendő alatt akár meg is duplázhatják méhcsaládjaik számát, de az új családokhoz kötelező lesz megvásárolni a gyógyszert is. A 75 családnál nagyobb állománnyal rendelkező méhészek ugyanakkor a támogatást csupán az állományuk 40 százalékos bővítésére vehetik igénybe, ám a növekmény évi 100 méhcsaládnál nem lehet több. A gyógyszervásárlás természetesen ez esetben is kötelező – hangsúlyozta Balde Ernő.
Új fejezet a méhészeti programon belül az állategészségügyi laborok számára kínált támogatás is, amit a hamis mézek kiszűrésére alkalmas készülékek beszerzésére fordíthatnak, de új elem a legalább 5 taggal, minimum 1500 méhcsaláddal és legkevesebb két esztendeje működő méhészeti szövetkezet számára kínált eszközvásárlási támogatás is.
Domján Levente
.jpg)
