A minap már beszámoltunk arról, hogy a Hivatalos Közlöny július 14-i számában két olyan törvény is megjelent, amelyek révén módosították a 2011/1-es (a tanügyi törvény) egyik-másik előírását, s amelyek mind törvényhozási kezdeményezések párhuzamos szálon szaladtak a parlamentben. Mindenképp fura, sőt visszásnak tűnő az ilyen típusú jogalkotás, de a hazai „sajátos” gyakorlatban ez már-már meghonosodott. Nagy vonalakban hasonlóképpen történt a 2010/263-as (a köznyugdíj egységes rendszerére vonatkozó) törvény legutóbbi módosításával és kiegészítésével kapcsolatosan, amikor is egymást követően két ilyen jellegű törvény is megjelent. Annak idején igen vitatott körülmények között (állítólag nem volt meg a szükséges kvórum) szavazták meg 2010-ben az új nyugdíjtörvényt, a 2010/263-ast, amelyről az akkori kormány, valamint a kormánykoalícióban részt vevő parlamenti pártok azt hangoztatták, hogy új alapokra helyezi a hazai nyugdíjrendszert, s annak vezérfonala lesz a méltányosság, az igazságosság, a stabilitás és egy egységes rendszer meghonosítása. Arról ma is lehetne vitatkozni, hogy ez mennyiben sikerült, de az viszont nem vitás, hogy az utólagos gyakori módosítások és kiegészítések okán a jelenleg hatályos törvény már nem az a törvény (legalábbis sok tekintetben és vonatkozásban nem az), amely 2010 decemberének végén megjelent a Hivatalos Közlönyben. Ahogy teltek az évek, úgy bekövetkezett egy adott típusú visszarendeződés is, mármint a különleges nyugdíjak újrabevezetése tekintetében, továbbá ilyen vagy olyan érvek vagy szempontok mentén számos előírást „átfogalmazták”. Ebben az összefüggésben pedig utalhatunk arra is, hogy a módosító és kiegészítő jogszabályok meghozatalában nem egyszer adott (önös) érdekek is érvényesültek, például egyes személyzeti kategóriák (diplomaták stb.) nyugdíjrendszerének az átszabása esetében vagy a honatyák nyugdíj jellegű különleges illetményeinek a bevezetése vonatkozásában. Az is igaz, hogy voltak olyan esetek, amikor utólag derült ki, hogy a 2010/263-as törvény gyakorlatba ültetése nyomán egyes személyzeti kategóriák hátrányos helyzetbe kerültek, azokhoz képest, akik ugyanazon szektorban dolgoztak, de a megelőző jogszabály (a 2000/19-es törvény) előírásai értelmében kerültek nyugdíjba annak idején (azaz 2011 januárja előtt). A most megjelent két törvény egyik-másik előírása is esetenként hátrányos, valamint méltánytalan helyzeteket kíván orvosolni. Másabb számítási mód Az elmúlt esztendő szeptemberében nyújtott be három szociáldemokrata párti honatya egy törvénymódosító javaslatot arra vonatkozóan, Marosvásárhely municípium is kerüljön be a nyugdíjtörvény 65-ös szakasza (5)-ös bekezdésének a hatósugarába. Miről is van szó? A törvénynek a szóban forgó szövegrésze értelmében azok a személyek, akik legalább 30 évig bizonyos súlyos és veszélyes levegőszennyezésnek kitett helyiségekben és azok 8 kilométeres körzetében éltek, jogosultak a nyugdíjazási szabványkorhatár két esztendővel való lecsökkentésére, s ennek okán a nyugdíj megállapításánál semminemű anyagi kár nem érheti. Eddig a törvényben Nagybánya, Kiskapus, Zlatna és Berettyószéplak szerepeltek mint „veszélyeztetett” lakhelyek. A törvényjavaslat némi viszontagság után meghallgatásra és megszavazásra találtatott, s bele is került a nyugdíjtörvényt módosító, a Hivatalos Közlöny július 14-i számában megjelent 2016/142-es törvénybe. Ám ennek a törvénynek a képviselőházban június 8-án bekövetkezett elfogadásáig a hatósugara kitágult, abba belekerültek másabb módosító jellegű előírások is. Mielőtt azokra utalnánk, meg kell említenünk, hogy a szenátusban ez év márciusában azt elutasították, májusban pedig a kormány negatívan véleményezte. A képviselőházban viszont újabb indítványok elfogadására került sor, s azok nyomán olyan módosítások is bekerültek a szövegbe, amelyek messzemenően túlhaladták a kezdeményezés „keretét”. Így például módosult a 60-as szakasz megszövegezése is, s a most hatályba lépett törvény értelmében az I-es munkacsoportban és/vagy a különleges munkafeltételek közepette realizált hozzájárulási periódusnak az egy évnél kevesebb időtartama, amelyet nem lehet figyelembe venni a szabvány nyugdíjazási életkor lecsökkentésénél, ezentúl kumulálható lesz a rendkívüli munkafeltételek (condiții deosebite de muncă) közepette realizált hozzájárulási periódussal. Így például abban az esetben, ha valaki rendelkezik az I-es munkacsoportban 3 év és 7 hónapos hozzájárulási időszakkal és 10 év és 4 hónapos hozzájárulási időszakkal rendkívüli munkafeltételek közepette, akkor az előbbiben realizált „lógó” 7 hónap hozzáadandó ez utóbbi hozzájárulási periódushoz (az eddigi jogszabályozás értelmében a szóban forgó 7 hónap hozzájárulási időszaknak számított a nyugdíj megállapításánál, de nem az I-es munkacsoportban). Ugyanakkor azonban mindazon személyek esetében, akik hozzájárulási periódust realizáltak a rendkívüli munkafeltételek közepette és jogosultak a nyugdíjkorhatár lecsökkentésére (akárcsak egyéb jogszabályok értelmében), a csökkentés nem haladhatja meg a 13 évet, továbbá a nyugdíjazási korhatár nők esetében nem lehet 50 életévnél kevesebb, a férfiak esetében 52 évnél kevesebb. A jelenleg hatályos törvény értelmében adott feltételek teljesítése közepette lehetséges az előrehozott, valamint a részlegesen előrehozott nyugdíjazás kérelmezése. Nem térnénk ki részletesen a vonatkozó törvényes előírások ismertetésére, csupán arra utalnánk, hogy esetenként lehetséges a nyugdíjba vonulás a nyugdíjazási szabványkorhatár betöltése előtt is. A részlegesen előrehozott nyugdíjazás esetében viszont bizonyos szankcionálási jellegű eljárást is kell alkalmazni, nevezetesen egy bizonyos százalékkal csökkenteni kell a nyugdíj kvantumát, s azt majd újraszámítják a nyugdíjazási szabványéletkor betöltésekor. A csökkentési arány minden „előrehozott” hónapra számítva 0,75% volt. A múlt időt kell használnunk, mert az a most hatályba lépett törvény értelmében megváltozott, és ezentúl az 0,15%–0,50% között mozog annak a hozzájárulási periódusnak a függvényében, amely meghaladja a teljes szabványperiódust. Tehát nem egy egységes kulccsal csökkentik a nyugdíj kvantumát, hanem az ezentúl úgymond „testreszabott” lesz. Hangsúlyozandó, hogy akik 2016. július 16. előtt már kérelmezték a részlegesen előrehozott nyugdíjazásukat, illetve ilyen nyugdíjazásban részesülnek, azok esetében nem alkalmazandóak a 2016/142-es törvény előírásai. A Hargita Megyei Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója, Bán Katalin közgazdász arról tájékoztatott, hogy akik jogosultnak érzik magukat a részlegesen előrehozott nyugdíjazás kérelmezésére és élni is kívánnak a törvény által biztosított ezen lehetőséggel, akárcsak eddig, ezentúl is benyújthatják a kéréseket együtt a vonatkozó ügycsomóval. Feltételezhető viszont, hogy a nyugdíjazási végzés kibocsátására viszonylag többet kell majd várniuk, ugyanis egy új programot kell kidolgozni és betáplálni az Országos Nyugdíjpénztár számítógép-rendszerébe. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Ettől függetlenül, amennyiben a kérelmező ténylegesen jogosult a részlegesen előrehozott nyugdíjázásra, és arra vonatkozóan meg is születik a nyugdíjpénztári kedvező végzés, akkor a jogosultság a kérés benyújtásának időpontjától következik be. Egyes nyugdíjak megemelkedhetnek Ugyancsak az elmúlt esztendő szeptemberében fogalmazódott meg 16 honatya részéről (köztük volt Pataki Csaba RMDSZ-es szenátor is) egy másik, ugyancsak a nyugdíjtörvényt módosító jogalkotási javaslat. Ez esetben két olyan szakasz módosításáról van szó, amelyek jobbára azokat a személyzeti kategóriákat érintik, akiket föld alatti tevékenységekben, azaz bányászatban foglalkoztattak, s akik esetében sajátos előírásokat is tartalmaz a 2010/263-as törvény. Lényegében arról van szó, hogy amennyiben egy adott hozzájárulási periódust realizáltak különleges munkafeltételek (condiții speciale de muncă) közepette, haszonélvezői lehetnek a nyugdíjazási szabványkorhatár csökkentésére. Utólag azonban kiderült, hogy a megelőző, a 2000/19-es törvény előírásaihoz viszonyítva 2011. január 1-től kezdődően nyugdíjazási feltételeik, illetve nyugdíjuk kiszámítása bizonyos értelemben hátrányossá vált. Ezen a helyzeten kívánt változtatni, illetve javítani a szóban forgó törvénymódosítási kezdeményezés. Annak külön pikantériáját képezi az, hogy a sajtóban gyakran szerepelt kezdeményezőként a szociáldemokrata képviselő Cristian Resmerita neve, s aki július 15-én még azt nyilatkozta, hogy az elfogadott törvény szövege egy az egyben az, amit ő javasolt, de az ő neve mégsem szerepel azok között, akik fel vannak tüntetve a képviselőház honlapján. Ugyanakkor az elfogadott törvény szövege sem azonos a javaslat szövegével. Egyébként ezt a törvénytervezetet a szenátusban még a múlt esztendő szeptemberében elutasították, majd az idei esztendő júniusában a kormány is negatívan véleményezte. Ám a képviselőházon csak átvergődött, és június 15-én elfogadásra került. Az államelnök július 15-én hirdette ki, s a Hivatalos Közlöny július 20-i számában jelent meg a törvény. A 2016/155-ös törvényről van szó, amely révén módosították és kiegészítették a 2010/263-as törvény két szakaszát. Lássuk, miről is van szó. A törvény 56-os szakaszának egyik előírása értelmében mindazon személyek, akik legalább 20 éves hozzájárulási periódust realizáltak bányászati egységeknél olyan körülmények közepette, hogy normális munkaidejüknek legalább 50%-át föld alatti tevékenységben fejtették ki, valamint egyes művészeti tevékenységi szakmákban kérhetik nyugdíjazásukat, amennyiben a teljes hozzájárulási periódusuk 30 évet tesz ki. Nos, ez az előírás már a múlté, mert az új megfogalmazás értelmében a teljes hozzájárulási idő az előbbi személyzeti kategória esetében 30 évről 20 évre csökkent. A másik személyzeti kategória (egyes művészeti szakmákban, azokban, amelyek fel vannak tüntetve a törvény 4-es számú mellékletében) a teljes hozzájárulási periódus továbbra is 30 év lesz. Az 57-es szakasz úgy rendelkezik, pontosabban úgy rendelkezett, hogy azok a személyek, akik legalább 15 éves hozzájárulási periódussal rendelkeztek a nukleáris nyersanyagok kutatási, feltárási, kitermelési vagy feldolgozási I-es kisugárzási zónában vagy legalább 17 éves hozzájárulási periódust a II-es kisugárzási zónában kifejtett tevékenységük során, jogosultak a nyugdíjazási szabványkorhatár esetében megállapítandó nyugdíjazásra, illetve nyugdíjra függetlenül életkoruktól. Ám az előbbi kategória esetében a teljes hozzájárulási periódust 22 év és 6 hónapban állapították meg, a II-es zóna esetében pedig 25 év és 6 hónapos periódusban. Ez utóbbi két periódus csökkent most le az I-es sugárzási zóna esetében 15 évre, a II-es zóna esetében pedig 17 évre. A július 22-én hatályba lépő 2016/115-ös törvény előírásainak haszonélvezői lesznek mindazon személyek is, akiknek nyugdíjjogosultságát 2011. január 1. és 2016. július 22. között állapították meg. Ez utóbbiak esetében azonban kérelmezni kell a nyugdíj kvantumának újraszámítását, s az újonnan megállapított nyugdíjjogosultság a kérés benyújtását követő hónaptól jár, illetve kerül kifizetésre. Hecser Zoltán