Egy helyben topogás 15 éve

Az utóbbi 15 esztendő során a mindenkori kormányok vesszőparipája volt a munkahelyteremtés, az alkalmazottak számának növelése oly módon, hogy azok túlsúlyba kerüljenek a nyugdíjasokkal szemben. Ez utóbbinak megvan a maga szerepe a tekintetben is, hogy a befolyt társadalombiztosítási hozzájárulások képesek legyenek finanszírozni a társadalombiztosítási költségvetés kiadásait.

[dropcap]A[/dropcap] szóban forgó egyensúlyteremtés mindvégig merő ábrándnak bizonyult, mert országunkban már jó ideje, hogy a nyugdíjasok száma jóval, akár 1 millió fővel is meghaladja az alkalmazottak számát. Ilyenképpen pedig a nyugdíjkifizetések megkövetelte pénzalapok előteremtésébe már jó ideje be kellett „szállnia” az állami költségvetésnek. Amúgy e tekintetben nem egyedi esetről van szó uniós viszonylatban, azaz más országokban is állami szubvencionálásra szorul a társadalombiztosítás. A 90-es évek végétől kezdődően a munkaerő-foglalkoztatás mélyrepülésbe kezdett, ami azt jelenti, hogy igen erőteljesen csökkent az alkalmazottak száma. 2000-től errefelé az alkalmazotti jogállású személyek száma egy stabilizációs folyamaton ment át, és valahol 4,5 millió fő körül állapodott meg. Ilyen-olyan kormányprogramokat hirdettek meg, különböző jogszabályokat fogadtak el, amelyek révén azt remélték, hogy újabb és újabb munkahelyek fognak megteremtődni. Ez részben be is igazolódott, de ezzel párhuzamosan megmutatkozott egy másik folyamat is: számos vállalkozás esetében leépítéseket eszközöltek, a csődbe ment vagy fizetésképtelenné vált cégek alkalmazottai többségét szélnek eresztették. Ez a tendencia talán még erőteljesebben mutatkozott meg az állami szektorban, például a bányaiparban, ahol a kollektív elbocsátások nyomán több tízezren gyarapították a munkanélküliek sorait, vagy élve a törvény kínálta lehetőséggel kerültek előrehozott nyugdíjazásba. 2008 végétől, a gazdasági-pénzügyi válság bekövetkeztével párhuzamosan egy leépítési hullám vonult végig Románián is, s 2010 végére az alkalmazottak száma mintegy 4 millióra csökkent. 2011-et követően megmutatkozott egy kedvező tendencia, amelynek nyomán ismét sikerült a létszámot feltornászni 4,5 millióra. A munkaügyi minisztériumtól származó adatok szerint ez esztendő áprilisában az alkalmazottak száma 4,52 millió volt.

A bűvös szám…
Ez a bizonyos 4,5 millió körüli létszám egy bűvös számnak bizonyult, bizonyul. Mondjuk ezt annak okán, hogy 2000-től errefelé hol annál jóval kisebb volt, hol annak közelében, de azt nemigen sikerült meghaladni. A „csúcsot” egyébként a 2008. szeptemberi 4,83 millió fős alkalmazotti jelentette. Szerkezeti változások azonban bekövetkeztek, így például 2010-től errefelé volt olyan időszak is, amikor a privát szektorban foglalkoztatott alkalmazottak száma 3 millió volt, a közszférában foglalkoztatottaké pedig 1,5 millió. (Például a Tăriceanu-kormány idején.) Volt olyan időszak, amikor az állami szektorban 1,2 millió alá csökkent az alkalmazottak száma és 3,3 millió főt számlált a magánszektorban foglalkoztatottaké. Jelenleg egyébként így fest az alkalmazottak szerkezete.
Az alkalmazottak számának alakulásával egyidejűleg nemigen következett be lényeges változás a munkanélküliek száma tekintetében. Ott is csak némi ingadozás tapasztalható, és a jelek szerint a legnagyobb arány a fiatalok esetében mutatható ki. Vannak másabb, érdekes jelenségek is. Például egy felmérés szerint az utóbbi 10 esztendőben főiskolát végzettek közül csak azoknak 20 százaléka tevékenykedik végzésének megfelelő szakterületen. Továbbá: vannak olyan megyék, ahol akkut munkaerőhiány mutatkozik, de ennek ellenére a munkaerő-toborzó és -kölcsönző cégek nem képesek „utánpótlást” biztosítani, egyrészt azért, mert a bérezés nem eléggé vonzó, másrészt azért, mert a belső migráció sok szempontból hátrányos (például a lakhatósági feltételek biztosításának a hiánya vagy az ingázási lehetőségek beszűkülése).

Hecser Zoltán