Holnap kezdődik a sorban tizenhatodik labdarúgó-Európa-bajnokság. Érthető tehát, ha a kontinens Eb-lázban ég. Sőt! Amennyire ez egyáltalán lehetséges, még nagyobb érdeklődés övezi a kontinens tornát, mint valaha, hiszen eredetileg tavaly kellett volna megtartani az eseményt. A világjárvány azonban még egy ekkora presztízzsel rendelkező eseményt is el tudott sodorni. Így történhetett meg az a furcsaság, hogy az Euro 2020 névre keresztelt sportrendezvényt 2021-ben tartják meg. Érthető tehát, hogy sokkal jobban várják a kezdő sípszót a labdarúgás szerelmesei, kedvelői, mint korábban. Természetesen nem mindenkit szippant be az Európa-bajnokság, sokakat hidegen hagy ez az egész hajcihő. Például a bukaresti városvezetést. Olvastam az egyik hazai portálon, hogy modern illemhelyiségek nélkül várja a főváros a hamarosan érkező osztrák, ukrán és macedón szurkolókat. Az illetékesek ugyanis bezárták a közvécék nagy részét. Félő, hogy emiatt a mérkőzések után legendásan visszafogottan ünneplő szurkolók kényszermegoldásokhoz fognak folyamodni. Valahol érthető az illetékesek nemtörődömsége, elvégre csak az ország jó hírnevéről van szó. Azt meg, ugye, ki le nem… Még mielőtt teljesen kiröhögnénk a bukarestieket, azért nem árt, ha saját portánkon sepregetünk. A gazdaságát jelentős mértékben turizmusra alapozó Hargita megyében ugyanis szintén nem állunk túl jól nyilvános illemhelyek dolgában. A megye három nagyobb városa közül egyedül Székelyudvarhelyen működnek zökkenőmentesen a közvécék. Sz.. ügy – jegyezhetnénk meg, de mi nem vagyunk ennyire vulgárisak. További részletekért lapozzanak a négyes oldalra. Munkatársaink alaposan körüljárták a problémát. Ahogy lenni szokott, ilyenkor a családon belüli viták is kiújulnak. Komoly tétje lesz annak, hogy ki kezelje a távkapcsolót. Akik elvből utálják a focit, most joggal kesereghetnek, hogy egy hónapig „már megint” másról sem fognak hallani. Sajnos, tőlem sem. Kölyökkorom óta szeretem a labdarúgást, és különösen a nagy nemzetközi tornákat. Az Európa- és világbajnokságok ciklikus ismétlődése a vallási ünnepekhez hasonlóan szervezi életünket. A labdarúgás ugyanis rég túlnőtt önmagán. Nemcsak egy sport, nem csupán a gazdagok zsebét még jobban megtömő üzlet, hanem társadalmunk egészét átható jelenség. Nem véletlen, hogy hivatásos szakemberek, szociológusok kutatják. Kedvenc csíkszeredai származású sportszociológus ismerősöm nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy a labdarúgás a társadalom tükre. Ahogy az sem véletlen, hogy Brazíliában vallásként tartják számon. Ciklikusan ismétlődő rituális szertartásai ugyanis egyértelműen arra emlékeztetnek. Ezek után gondolom, már senkit nem lep meg, hogy lapunk sem maradhat közömbös a szó szoros értelmében világra szóló esemény iránt. Erről a 8., illetve a 9. oldalakra lapozva győződhetnek meg. Ahogy Charles de Gaulle, Franciaország néhai elnöke mondta egykor: „Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére.” A Hargita Népe ennek szellemében tippversenyt hirdetett, ahol értékes nyeremények birtokába juthatnak olvasóink. Ne hagyják ki! Jó móka lesz!

Kiss Előd-Gergely