A napokban jelent meg a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó gondozásában Márton Áron kéziratban fennmaradt beszédeit, feljegyzéseit tartalmazó kötet Eszmék harca címmel. Az alábbiakban a dr. Marton József és Kuszálik Péter által jegyzett előszóból közlünk részletet. Jelen kötetünkben Márton Áronnak azokat a – kéziratban fennmaradt – beszédeit, vázlatait, feljegyzéseit tesszük közzé, amelyekben a különféle világnézeteket ismerteti, párhuzamba állítva azokat a keresztény világnézettel. Előadásainak, cikkeinek stílusa nemegyszer didaktikus (de sosem kioktató), elvégre az oktatásról, ismeretközlésről – mi több: (nép)nevelésről – van szó. Beszédeinek hallgatósága jobbára diákokból állt, akik érdeklődve hallgatták a tehetséges prédikátort. Márton Áron nem nézhette tétlenül, hogy a főiskolás ifjúság kiszolgáltatottan álljon az ellentétes erejű gondolatok ütközőjében. Figyelmeztette őket az ’izmusok’ csalóka mivoltára. Írásainak, beszédeinek témája részben átfedést mutat könyvsorozatunk 8. – Nevelés című – kötetének témájával. Egyetemi lelkészként és népszövetségi vezetőként egyaránt kötelességének tartotta népének művelését, tanítványainak nevelését. Kár lenne tagadni szavainak aktualitását, amelyekből kicsendül az utókornak – a mai olvasónak – szánt üzenet: ne röstelljétek minél többet tenni önmagatok és maradékaitok nevelése, oktatása érdekében! Márton Áron ösztönző példákat állít elénk, a hasonló sorsból kiemelkedő népek népművelését ismerteti. Szerinte a kis nemzetek, mint amilyen a magyar is, az igazság keresésében és a teljes igazság követésében nem bódulhatnak sápadtan libegő lidércfények után. Míg a nagy nemzetek meggondolatlan lépéseik vesztességeit hamarabb kiheverik, addig a kis népek létüket teszik kockára. Szomorúan állapítja meg, hogy sohasem tanultunk a múlt hibáiból. Egyetlen járható út ködlik fel a szemhatáron: „Helyre kell állítanunk a bizalmat egymás iránt, s ennek két föltétele van: be kell bizonyítania mindenkinek, kétségbevonhatatlan tettekkel, hogy nem jár külön utakon sem előny, sem kötöttség nevében, és meg kell tanulnunk a nyílt, egyenes beszédet, a határozott igen-t és a határozott nem-et, főképp, amikor színvallásról, elvi állásfoglalásról, közérdekű elhatározásokról van szó.”